|
|
|
... vagyok,
Szolga itt e házban,
Eljöttem, hogy kis porontyod
Elsők között lássam.
Megkéstem bár, a pásztorok
Előttem itt jártak,
Hadd kívánjak sok szerencsét
Ennek a családnak.
Áldás legyen kisfiadon,
Áldás legyen rajtad,
Legyen néktek boldogság és
Öröm ez a magzat!
Aranyozza napjaitok,
Nevelgesse nagy... |
|
|
|
|
|
|
|
... felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.
Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.
Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.
Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nincs neki kegyelem,
tavasztündér táncol előtte kecsesen.
Varázsol örömet, hogy fájdalom múljon,
fáról férges gyümölcs mind a porba hulljon,
rákacsint a napra, hívja, csalogatja,
fényével a fázó Földet beragyogja.
Varázsol virágot, színpompás kerteket,
szomorú szívekbe boldog szerelmeket,
áprilisi záport, múltat, hogy lemossa,... |
|
|
|
|
|
|
|
... legyek...
Sivár utamon magam ballagok,
hiába vágyva, hogy öleljelek.
Perzselő vágyak, szerelmes csókok...
minden éjjel mesékkel andalít.
Ahogy átölelsz... sosem csalódok...
illó boldogság ölel hajnalig.
ANY... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjszaka varázsa, az évszakok váltakozásának természeti szépségei, a Hold, a víz, a Föld, a levegő, a fák, a virágok titokzatossága. (Az éjszaka csendje, A vén akác)
A szerelem és a csalódás érzését is több versében megfogalmazza. (Te ne jöjj el! Gondolsz-e rám?)
Csaknem egy emberöltő történéseit öleli át költészete: felbukkannak a gyermekkor fájó és megható e... |
|
|
|
|
|
|
|
... -
néha nála is törékenyebb vagy.
Ha ő olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.
Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:
ha nőt tudsz szeretni,|... |
|
|
|
|
|
|
|
... éj,
hold az égnek,
testem forró lángja,
remegő ajkak,
összeérő vállak,
szavak börtönében ölelj,
szeress!
Dalra fakad
éj hegedű lágy sóhaja,
könnyeket csal,
életet lehel.
Ne szólj most,
hunyd le szemed!
|... |
|
|
|
|
|
|
|
... ma még nyár van ég-vitorlában,
zsenge levélben dobban a szív,
könnyű zenének stiglic torkában
csillan a nedve, és odahív.
Majd a hegyekben kéklik a dallam,
és csal a napomra felleget,
sodor a zöld lomb, húrja az áram,
meg-megkondul az az őszi kolomp.
... |
|
|
|
|
|