|
|
|
... riogat, majd kiüti a kútfedél méretű dugót a palack nyakából. Szellemalakok özönlenek elő, kivájt szemű, tátott szájú lények. Nem halljuk sikolyukat, csakcsupán sejtjük. Most már eléggé borzongsz ugye? A huzattól rángatott ajtón karddal odaszegezett emberi test ringatózott. Újabb padlásra jutottunk. Letépett fejű baba mellett haladunk el. A fej kicsit távolabb hever; közeledtünkre... |
|
|
|
|
|
|
|
... A LEGFŐBB BOLDOGSÁG
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már moz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben ör... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc: A legfőbb boldogság
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenítőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Őszi ének
Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még!
- kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kicsap: élet és e... |
|
|
|
|
|
|
|
"borzongsz barátom
amikor halnak a fák
tudd: születnek is"
Úgy gondoltam, biztos neked is vab valakid, akiért...
"Mindenkiért egy-egy gyertya égjen..."
... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc : A legfőbb boldogság
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdu... |
|
|
|
|
|
|
|
... Benned valami melegség, mintha egy saját, belső napod lenne, ami éjjel-nappal fűt, mégsem elviselhetetlen, de mégcsak nem is kellemetlen a meleg, amit okoz.
Élvezed, ahogy egész nap borzongsz, ahogy a színeket színesebbnek látod, a hangokat tisztábbnak, egymástól elhatárolódóaknak hallod, ahogy a tapintásod, a szaglásod, és az ízlelésed olyan pozitív élményekhez juttat, amily... |
|
|
|
|
|
|
|
... Gretna Green?
Meddig szálljunk még tovább
érted ó szép délibáb?
Esteledik az idő,
hűs az árny és zörg az ág -
megaszalt a déli hő
s esttől borzongsz, szép virág
- aggadozva kérded ím:
»Messze még a Gretna Green?«
Jaj virágom, nem tudom
megtévedtünk az uton.
Szökken a kocs... |
|
|
|
|
|
|
|
BIRTALAN FERENC
HALOTTAK NAPJA,
ÉLŐK NAPJA
borzongsz barátom
amikor halnak a fák
tudd: születnek is
... |
|
|
|
|
|
|
|
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, ... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc
A legfőbb boldogság
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc:
A legfőbb boldogság
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenítőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, a... |
|
|
|
|
|
|
|
... István: Őszi ének
Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még!
- kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kicsap: élet és... |
|
|
|
|
|
|
|
... István:
Őszi ének
Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még!
- kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kic... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc
A legfőbb boldogság
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mo... |
|
|
|
|
|
|
|
... István: Őszi ének
Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még!
- kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kicsap: élet é... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc
A LEGFŐBB BOLDOGSÁG
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súl... |
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc
A LEGFŐBB BOLDOGSÁG
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen
az, amely... |
|
|
|
|
|
|
|
Forróságok, lobbanások után szelíd mámorral hozza kincsét a kifáradt ősz.
Hallod érveréseit, a monoton ritmust?
Ne még! - kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit, nézed üveges, tört szemét: hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz, zubog a vér, kicsap: élet és enyészet!
E kettős képletű sors kísér, míg élek... |
|
|
|
|
|