|
 |
|
|
... harangszó.
Emel, lendít, letesz, rálép.
Fölfelé mentek.
Gyűrögeted kezedben barna micisipkád.
Az úton menés vagy. (Megyek utamon. Beolvadok. Miközben járom, beleolvadok egészen. Elhagyom, de benne maradok. Viszem magammal. Visz magával az út. Letépek az árokpartról egy sárga virágot. Pitypang. Pimpimpáré. Amikor ránézek, üres a kéz. A virág ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyikorgása. A harangszó.
Emel, lendít, letesz, rálép.
Fölfelé mentek.
Gyűrögeted kezedben barna micisipkád.
Az úton menés vagy. (Megyek utamon. Beolvadok. Miközben járom, beleolvadok egészen. Elhagyom, de benne maradok. Viszem magammal. Visz magával az út. Letépek az árokpartról egy sárga virágot. Pitypang. Pimpimpáré. Amikor ránézek, üres a kéz. A virág ott sá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... úgy..igazán ÉREZVE a pillanatot.
A biztonságot.Ami körülölel ebben az őrült viágban akkor,amikor belenézek a Hold arcába..és látom azt az ősi arcot Benne.
És a sötétet,amibe beleolvadok..amiben "arc nélkül" vagyok ,csak én..egy lélek.Egy érzés.Ami valóban vagyok.
És mostmár szeretem Veled is a nyári estéket..a patakparton,a tó mellett.Egy kocsiban,az öledbe bú... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... blogomat ....mostanában...de annyi dolgom van....meg, itt van a Attila is...meg Nagyanyó, is elég rosszul van ....és ez a meleg  ....mint egy jó szauna, olyan a lakásom.....beleolvadok a székbe ........az összes zsírom kiolvadt....egyszóval......VÉGEM VAN
Ti hogy bírjátok???
Most hallottam,h a hét közepén,lehűlés várható ....sehol nem l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szent Ágoston: Isten szépségéről
Örök-új Szépség, jaj, későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg kívüled! Künn kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál, s én nem voltam veled. Teremtmények szakítottak el messze tőled, amik nélküled egyáltalán nem is volnának.
Azután felharsant hívó szózatod; megtörted lelkem s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyertya lángja, tükröződik - szemeden...
Csókot lehel homlokodra - az Élet,
Táncot járnak a jégvirágon - a fények...
Forrón lüktető, magam is beleolvadok,
Hiszed vagy sem, de veled ott vagyok...
Zene andalít, s ébreszt valami újra,
Átlibben fátyola, álmainkon túlra,
Ahol lépteidnek nyomát keresem...
Hisz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tud meghalni. Csak mosollyá
változik, és beleolvad a kozmikus zenébe, az élet táncába." Tet... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Isten kettőnknek csak ilyen semmi
felemás, omló partot akart.
Egyetlen éjszakát adj, Jóuram, nekem!
Ígérem, nem feleselek, és nem berzenkedem.
Meghúzom magam, beleolvadok a tájba,
mint ki két kezét könyökig önmagába vájta.
Ezért nem nyújthatom, mert nincs amit.
Tartanám én a tenyerem, véresőt fognék fel,
száraz ajkammal hallgatnám az i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyedül:
mig csak el nem jön az idő
a viharok után,
a tiszta, szent Napkelte,
a Fény...
Akkor fáklyám fölemelendem
a Napig!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyedül, egyedül:
mig csak el nem jön az idő
a viharok után,
a tiszta, szent Napkelte,
a Fény...
Akkor fáklyám fölemelendem|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SZENT ÁGOSTON:
ISTEN SZÉPSÉGÉRŐL...
Örök-új Szépség, jaj, későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg kívüled! Künn kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál, s én nem voltam veled. Teremtmények szakította... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sikolya beledermedt a lábaiba, képtelen volt mozdulni. Szaladt volna, hisz látta-érezte jól a macska jelenlétét.
- Összehúzom magam, egész kicsire... talán nem látnak meg. Beleolvadok a környezetbe. Halottnak tettetem magam. Anyukám szerint a macskák nem szeretik a halott egeret...
Nat megrezzent, ahogy a vadászmacska farka finoman végigs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egész... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tud meghalni. Csak mosollyá
változik... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... be szemed,
engedd meg végre, hogy szeresselek
és ne vesd meg lázas vallomásom!...
Ha felém fordulsz vágyón, szeretve,
kezem félszegen, lágyan megérint,
beleolvadok a tenyeredbe,
s ajkamat vad tűz perzseli megint.
.
Mohó nyelvem bőröd selymét kutatja,
érzem az ized, a tested illatát...
magamhoz vonlak egy pillanatra,
s mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... az óceánban
---
Vízcseppként élek az óceánban
vagy talán egy csillag vagyok?
Nem, csillag sajnos nem vagyok
a Hold fénye rám nem ragyog
az óceán vizébe beleolvadok
kitűnni már nem is akarok
---
Reggel még ragyogott rám a Nap
ontotta a melengető sugarakat
felhők szárnyán vetette ágyamat
este pedig dörögve, csattogva
s... |
|
|
|
|
|
