|
 |
|
|
...
Tompa Mihály - Levél Petőfihez.
Bártfáról 1844.
Ismeretlen, hanem mégis jó barát!
Vedd egy víg, most kór-fiúnak pár sorát!
Kit bár a bor lángszerelme úgy hevit,
Mégis a sors vizre hozván vizre vitt.
Víg szeszélyű bordalaid hogy olvasám!
Jól beszél ez a poéta! - gondolám;
S életemben bár egyszer sem látta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - A gyászoló.
Korán hagyád el, oh hölgy! nyoszolyád,
Könyűiddel korán meglocsolád
Az imazsámolyt, hol térdelsz vala;
Igy jött reád az új év hajnala!
Imádkozó ajak... siró szemek...
Az ó évtől is így váltál te meg!
Szobád csendes, - nem zörren a kilincs,
Vendég, barát köszöntésedre nincs;
Ajakihoz v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
TELEKES BÉLA VERSEI
Telekes Béla (1891-ig Klein, Felsőtelekes, 1873. május 4. - Budap... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyugatnak az útja?
Mi csalta, mi vonta? Tán maga sem tudja.
Tán viruló szüzek s vidám gyerekek
Hála-mosolygása, mely ránevetett...
Nem egészen úgy lett, ahogy' elgondolta,
No de most már mindegy, hisz üres a boltja.
Üres zseb, üres bolt s zord tél. Az öreg
A kopott kaftánban fázik, didereg.
Imádkozik, arccal Mekka felé fordul,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tétován.
Majd szól a nő könyörgve:
"Mindenki elhagyott,
Szegényen, összetörve,
Barátom, itt vagyok.
Az egyetlen, ki jó volt,
Önzetlen igazán,
Ki nem bájamnak hódolt,
Szívet kért hajdanán.
Egyetlen, kit becsültem,
Szülőm, atyám helyett,
S kit mégis elkerültem,
Mert híven szeretett.
Egyetlen, ki... |
|
|
|
|
|
