|
 |
|
|
Kiss Irén:
Önképzés
Pironkodom megint. Mindent
megtettem, amit nem
tehettem.
Megint alulmaradtam
az ellenem vívott
gigászi küzdelemben.
A Bíró megint ítél:
ezer null a javára!
Ha egyszer sikerülne,
a Föld belerendülne,
s volna belőle kára... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jutottam el odáig, hogy tudom (...), mit szeretnék látni egy férfi szemében. Nem akarok többé félni. Nyugalmat szeretnék."
3. ,,Nekem a legnagyobb kudarc, hogy (...) alulmaradtam az előző élettel szemben. De már nem akarok attól félni, hogy a szerelmem, ami a kezemben van, elillan. Nem akarok még egyszer ilyen helyzetbe kerülni."
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... jutottam el odáig, hogy tudom (...), mit szeretnék látni egy férfi szemében. Nem akarok többé félni. Nyugalmat szeretnék."
3. ,,Nekem a legnagyobb k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szó,
mert ezt ki válaszolná:
én, vagy az Önvaló?
Önképzés
Pironkodom megint. Mindent
megtettem, amit nem
tehettem.
Megint alulmaradtam
az ellenem vívott
gigászi küzdelemben.
A Bíró megint ítél:
ezer null a javára!
Ha egyszer sikerülne,
a Föld belerendülne,
s volna belőle kára.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem örökölte a hatalmat, hanem maga ragadta kezébe, ki kellett volna végezni mindjárt az első lépésnél. Csakhogy azok felülkerekedtek annál a lépésnél, és ezért igazuk volt, én pedig alulmaradtam, tehát nem is volt jogom ezt a lépést megengedni magamnak!"
Csak ebben az egyben ismerte el, hogy bűnös, csak abban, hogy nem bírta elviselni a bűnét, és jelentkezett, bevallot... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... állam.
- Ez csak magától értetődik - magyarázta. - Mi van a pokolban? Fogaknak csikorgatása. A vénasszonyoknak meg az öregembereknek pedig nincs foguk. Nem igaz?
Megint alulmaradtam, de még nem adtam fel minden reményt.
Ezeknek az embereknek jó dolguk van. Miért félnének tőlem? A vak is látja, hogy álmukban sem hisznek bennem. Nem csoda, hogy nem i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt örömökben szegényebb,
s folytattam velük haragos vitát:
papolják bármi gyakran,
nem adhatok hitelt.
Beszédük ingerelt.
Velük így civakodtam,
de csak alulmaradtam,
s közben az év letelt.
Csodák csodáját látom én:
többre viszik az érdemtelenek
és boldogulnak szépszerén.
Ha így haladsz, világ mi lesz veled?
Így os... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így.
A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt, élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai, közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica.
Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire á... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszerve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszerve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszerve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszerve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszerve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
TALÁN MAJD EGYSZER HABLEÁNYT TETOVÁLTATOK A MELLEMRE
A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni a szüleihez.
Hazavittük a Dévától 200 km-re levő otthonába, de pár nap múlva visszajött, mert - ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Már megkezdődött az iskola, de ez a történet mindig aktuális!
Böjte Csaba:
Talán majd egyszer még egy hableányt is fogok tetováltatni a mellemre?
A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazam... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kilencedik fejezet
Ijesztő szitkok közt lépett a szobába, és épp rajtakapott, amint fiát a konyhai pohárszékben készültem elrejteni. Hareton dermedt félelmet érzett mind vadállati gyengédségétől, mind őrült dührohamaitól: egyik esetben ugyanis az a sors várta, hogy megfullad a csókokban és ölelésekben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszerve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagyok,
mert egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,
kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.
Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,
de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,
mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,
hogy hinni tudjam azt, több vagyok, mint más.
Sokszor szembenéztem a világ erejével,
akkor is, ha arcul csapott élet-ten... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagyok,
mert egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,
kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.
Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,
de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,
mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,
hogy hinni tudjam azt, több vagyok, mint más.
Sokszor szembenéztem a világ erejével,
akkor is, ha arcul csap... |
|
|
|
|
|
