|
|
|
Sólyomfi Nagy Zoltán:
Vártalak
Vártalak.
Fájdalmas szárazságban meghasadt földrögként
hajnaltól alkonyatig
alkonyattól pirkadatig
figyeltem az eget
mikor jössz végre
mint enyhítő esőt hozó felhő
hogy életet adó könnycseppjeidben
mosolyogva feloldódjak.
Vártalak.
Mint gáttal kerített part... |
|
|
|
|
|
|
|
... ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek."
És nem ismerné meg a levelet.
És szeretném, ha rajtfelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: "ezerszínű az alkonyat,
Így láttuk ezt valaha, - vele - régen."
És nem sejtené, hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.
És szeretném, ha jönne valaki
Az erdő rejtekéb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mint tejet issza.
Beteg vagy te, szívem István!
Vagy haragszol? mondd ki nyilván
Nem haragszom, semmi bajom:
Csak magamban gondolkozom.
Így iszogál alkonyatig,
Míg a nap is lehanyatlik;
Néha-néha egyet kurjant,
Azt is a legszomorúbbat.
Este pedig indulóban
Visszafordul az ajtóban:
Már most Juci, Isten hozz... |
|
|
|
|
|
|
|
... " Nagyot tett velem a Hatalmas és a Szent. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad."
/ LK 1,49-50/
.................................... .................................... .................................... .........................
" József az ács: Isten titkainak őrzője. Isten arra hívta Józsefet, hogy társa legyen Mári... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... küzdő, szabadlelkű diák."
(Ady)
"A szárny megnőtt üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákvilág
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák."
(Ady)
"Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de jog... |
|
|
|
|
|
|
|
... szemétdombok királya?
A ritkuló felhőkön egyre több fény tör át, ezt érzékeli a madár szeme. Nyilván ez az oka a hajnali kakaskoncertnek is. De ezzel magyarázható az is, hogy alkonyat előtt már egy jó félórával, szinte egyszerre elhallgat minden madár. Az emberi szem ilyenkor még nem érzékeli a fényerő csökkenését, de a madárszem műszere már a közelgő éjszakát "látja".|... |
|
|
|
|
|
|
|
... szabályosan szabott
szerb történelem hagyott rajta nyomot
(s ma sem tudom eldönteni
ki félelme volt a nagyobb)
de szívem hangos akár a nagydob
s félő hogy Budán
az alkonyati félhomályban
mielőtt házatokhoz érnék
megijed a ,,Márványmenyasszony"
elfut fényeivel
ott állok majd a koromsötét hídon
a sínek fölött
és... |
|
|
|
|
|
|
|
... itt-ott egy-egy vérszinű pipacs.
1922. jún.
____________________________________ ____
A gyerekszemű élet-tavon
Eveztem én az élet kék taván.
(Remegtem éles alkonyatkor egyszer,
Mivelhogy nincsen semmi kabbalám
S de furcsa állat a magános ember,
Szeretne látni büszke partokat
S kilépni egyre soha-soha nem mer,
Csak messzir&o... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Két dal
Éji dal
Néhány éjjelre, padra, kőre,
adjatok nékem fekhelyet.
Én nem vagyok jó gazda ökre,
se lány, se bolha, se beteg.
Jusson a néniknek nagy bögre,
szerető mindnek, ki szeret -
áldott, mert élek én örökre,
aki egy éjre eltemet.
1928. márc. / dec.
Dal
Derűs vagyok és hallgatag,
pip... |
|
|
|
|
|
|
|
Emmanuelle Arsan
Emmanuelle
Európa Könyvkiadó - MOKÉP
Budapest, 1989
©Editions Robert Laffont, S. A., Paris, 1988
Fordította Váradyné Sz. Hermina
Hungarian translation © Váradyné Sz. Hermina, 1989
Európa Könyvkiadó, Budapest
Felelős kiadó az Európa Könyvkiadó és a MOKÉP igazgatója
Szedt... |
|
|
|
|
|
|
|
... balról: felvételi mód (normál, Best Pic - itt 9 kép készül és mi választhatjuk meg, hogy ezekből hányat szeretnénk elmenteni -, panoráma, keretek), motívumprogram (automatikus, alkonyati tájkép, alkonyi arckép, tájkép, arckép, tengerpart/hó, sport és dokumentum), önkioldó ki és be, valamint a vaku (automatikus, vörösszemcsökkentő, kikapcsolás). Egyéb beállítási lehetős... |
|
|
|
|
|
|
|
... is.
Szaporodása: a szarvasok nyáron oly nyugodtan és rejtetten zajló élete ősszel egy csapásra megváltozik. Amikor üzekedni kezdenek szeptemberben és október elején, különösen az alkonyati és esti órákban az erdőkben messzire hangzik a zengő szarvasbőgés. A hárem... |
|
|
|
|
|
|
|
... vettek egymástól, a király hazatért a palotájába, a lány pedig megvárta, míg besötétedik, akkor elhagyta a kastélyt, és nekivágott a rengetegnek. Ment egész éjszaka, ment másnap is, de alkonyat felé már úgy erőt vett rajta a fáradtság, hogy majd összeroskadt. Akkor nem messze kunyhót pillantott meg a fák közt; még volt annyi jártányi ereje, hogy el tudott vánszorogni odáig.... |
|
|
|
|
|
|
|
... mélyében áll
Hová csak szarvas és madár, szelíd kis őz talál ő
Feledve rég a külvilág, csendes az életem,
És mégis megsebzé szívem az égő szerelem.
A bíborszínű alkonyat terólad mond mesét,
Neved dicséri madár, ha zengi énekét,
Ábrándos álmokat mesél az esti csend s magány,
Epedve súgom nevedet minden bús éjszakán.
Bükkfák smarag... |
|
|
|
|
|
|
|
... volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Támadni kezd a szél,
Nincs több hír, nincs levél.
Alacsony alkonyat hűti le
Magas lázamat.
A Nap még felragyog,
De fagyot hoznak a hajnalok.
De félni nem szabad, amíg csak élsz...
A télre várni kell.
Ó, a télre várn... |
|
|
|
|
|
|
|
... szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Támadni kezd a szél,
Nincs több hír, nincs levél.
Alacsony alkonyat hűti le
Magas lázamat.
A Nap még felragyog,
De fagyot hoznak a hajnalok.
De félni nem szabad, amíg csak élsz...
A télre várni kell.
Ó, a télre várni kell,... |
|
|
|
|
|
|
|
... gyalogosan, egyszer csak megérkezett
kissé pusztult fvárosunkba, ami azért ennek ellenére is mégis csak egy szolid
metropolisz.
A vidéki lányka csak sétált, bandukolt az alkonyati esten, kissé fáradtan,
meglehetsen éhesen, kicsi buksi fejében, ki tudhatja milyen gondolatokkal?
Andalgott céltalanul, mígnem szerencsés sorsa úgy hozta, hogy éppen
minis... |
|
|
|
|
|
|
|
... kutatva
nyugalma sírját esztelenül ássa:
tedd homlokomra hűsítô kezed.
Maradj velem, ha elragadna lázam,
fékezz, ha vérem és vágyam csihol még,
sötétre szürkít már az alkonyat,
mind mélyebbre kell magamat alázzam
s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék:
te szólj helyettem s vedd el hangomat.
Maradj velem, ha éj sötétül kinn-be... |
|
|
|
|
|
|
|
... kifelé, társaim tekintete követett.
Azután ott álltam a kapu előtt, néztem a lábam alatt elterülő várost, ahol a fények fehéren világítottak pedig az égboltot még vörösre festette az alkonyat. Odébb kertek húzódtak. Az arany lombokkal könnyű szellő játszott.
- Pál vagyok.
Zömök ember állt szorosan előttem. Gondosan megkötött divatos nyakkendővel, hivalkodóan éles... |
|
|
|
|
|