|
|
|
Én sokszor érzem a csendben és magányban,
Hogy visszajárnak ide a szellemek,
Ám nem sötétben, vagy szomorúan, bosszúsan
Csak szeliden, mint az alkonyati szellő
Májusban a rózsák felett.
Hisz ők már túl vannak életen, halálon,
A kínon és boldogságon, mindenen,
A csillagok zenéjét hallják ők már,
S a gyűlölet felhőin túl vigyázza
Lép... |
|
|
|
|
|
|
|
A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemében,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes,néma,feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott,mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... keveredtek a vitézek paripái, mind lassúbb, lassúbb lett a vágtatásuk, de Hunor és Magyar nem hagyták félbe az üldözést. Biztatták lovukat: szaladj, szaladj, édes lovam!
Reggeltől alkonyatig űzték a csodaszép szarvast. El akarták fogni elevenen, hogy hazavigyék édesapjuknak. Mert az idegen földön sem feledték az édes jó apát... De hiába. Leszállt a nap, alkonyodott, s a... |
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula: Alkonyati órák
Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,
Mikor rózsafényben fölragyog a lélek
S múltak tavaszából egy dal erre téved.
Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,
Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk
S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.
Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,
Színből, fényből oda, ahol szü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... puha szőnyeg: síró márvány
S előttük halk háló-termeknek
A lyány-had vacog,
Riszálni felejt, holtak között járván.
Dél múlik: hideg és hidegebb
Egyre az alkonyatig minden:
S lámpáskor minden összecsöndül
Valami meleg,
Ébresztő, fogó és fölséges rímben.
Lidérc üli meg a jegenyét
S benn, babonás házban kigyúlnak
Term... |
|
|
|
|
|
|
|
Sólyomfi Nagy Zoltán:
Vártalak
Vártalak.
Fájdalmas szárazságban meghasadt földrögként
hajnaltól alkonyatig
alkonyattól pirkadatig
figyeltem az eget
mikor jössz végre
mint enyhítő esőt hozó felhő
hogy életet adó könnycseppjeidben
mosolyogva feloldódjak.
Vártalak.
Mint gáttal kerített part... |
|
|
|
|
|
|
|
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik sziv tövéből,
Örvényes,néma,feneketlen mélyről.
A dal kérdezett:igazi dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott,mint egy gyémánt pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.
A költeményen és a könnyön át... |
|
|
|
|
|
|
|
... a ház előtt, a padkán üldögélő öreg magyar parasztot. ,,Az idő is áll egy pillanatra, ha meglátja őt." Csak ,,pipál, nem moccan", míg körülötte ott sürög a falu alkonyati élete, vonul hazafelé a csorda. ,,Pipafüstje égbe száll, és gondolatja már a föld alatt jár." (Szakállszárító.) A ,,hatvanas évek angyalának" nagy ajándéka, hogy megtan... |
|
|
|
|
|
|
|
Alkonyati órák
Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,
Mikor rózsafényben fölragyog a lélek
S múltak tavaszából egy dal erre téved.
Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,
Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk
S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.
Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,
Színből, fényből oda, ahol szürkü... |
|
|
|
|
|
|
|
... Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igazi dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint a gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.
A költeményen és a ... |
|
|
|
|
|
|
|
... kerek karavella. A Kanári-szigetekhez érve aztán a Niňa vitorlázatát is ilyenné alakították. Az Atlanti-óceánon nem a gyors manőverezésre volt szükség, nem kellett - mint a halászhajóknak alkonyati hazatérésük idején - szélirányban vitorlázni. Ez tette szükségessé az átalakítást, amely a későbbiekben, a nagy hajózó századok idején az óceánjáró vitorlások alapvető felszerelésévé al... |
|
|
|
|
|
|
|
... Lazítás
Lehet, hogy az jó, mikor véged,
és szó sincs arról, hogy kivéded;
megérkezik, majd eloson
az alkonyati peronon,
ahonnan kigördül a múltad,
marad a frissen felvonult had:
a kockaszív, a kockaének.
A szenvedélykockák beégnek,
száll pernyecsend, a végtelenben
a gyertyasínpár összecseppen,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... küzdő, szabadlelkû diák."
(Ady)
"A szárny megnőtt üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákvilág
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák."
(Ady)
"Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elv... |
|
|
|
|
|
|
|
Lepkefényű változó kék,
bennem bíborszínű vérkép.
Alkonyati csillagmező,
Jégfagyos szél súg, ez ő.
Hálóidba vontál - megfojt,
Caf-rang lettem, élet-rojt.
Vád kopói, ne csaholjatok,
Süket-árva, néma rab vagyok.
Nedves cseppkövek - híd,
Elcsúszni a pokolégő kéjben.
Létre-szenderülni, vér a vérben,
Enyém vagy - sors... |
|
|
|
|
|
|
|
... számoltak volna be szokatlan élményükről.
A pilóták egy szerencsétlenül járt bálnavadászhajó keresésére indultak. A Ross-tenger felől igyekeztek az Amery Ice Sheif felé. Alkonyati órán mentek arra, amikor a pilótákat váratlanul szinte elvakította egy mérhetetlen, sugarasan felfelé törő fénynyaláb. A jelenség alig 18 másodpercig tartott, de ezalatt több... |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő k... |
|
|
|
|
|
|
|
A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költ... |
|
|
|
|
|
|
|
... E.-nek
Öröm előzi, hirtelen öröm,
ama szemérmes, szép anarchia!
Nyitott a táj, zavartan is sima,
a szélsikálta torlaszos tetőkre,
a tenger kőre, háztetőre látni:
az alkonyati rengeteg ragyog.
Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot.
Az össze-vissza zűrzavar kitárul,
a házakon s a házak tűzfalán,... |
|
|
|
|
|
|
|
... éppúgy vonatkozik a forrásban levő bor habjára, az alkonyat színváltozására, mint az eget a földdel összekötő világfa törzsének a színére. A Bor Tengri az újjászületést, a hajnali és az alkonyati átváltozást vagyis a harmónia megvalósulását szimbolizálta.. A magyar nyelv a "bor" szót megőrizte abban a jelentésében, hogy a szőlőlének egy "táltosbeavatáson" kell keresztülmennie, hog... |
|
|
|
|
|