|
 |
|
... boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átél... |
|
|
|
|
|
 |
|
... asztal tetején, egyetlen poharat nem érintve bokázik a primadonna, a Kék Macskában grófok verekednek a ringyókért fiákeresekkel, a házmesterek métresznek nevelik a leányukat, még Apponyi Albert is legénylakást tart az Újvilág utcában (igaz, hogy női szemek helyett az ifjabb Pitt könyveibe nézegetett itt), Szemere Miklós elhagyja a római nagykövetséget, mert Budapesten a legmu¬... |
|
|
|
|
|
|
 |
|
... ő boldog, mert a görbe fák közötti rést minden vénasszonyok nyarán nedves, szalmás agyaggal be kellett dugdossa. Lehet, hogy éppen emiatt akár az iskolában, akár a hittanórán, ha szegény embert mondtak, akkor minden gyermek Jancsó Pista bácsira gondolt. De ha nem gondoltunk rá mi magunktól, akkor a pap- vagy tanító bácsi mondta volna meg nyíltan és világosan: szegény, mint Jancsó ... |
|
|
|
|
|
 |
|
... ő boldog, mert a görbe fák közötti rést minden vénasszonyok nyarán nedves, szalmás agyaggal be kellett dugdossa. Lehet, hogy éppen emiatt akár az iskolában, akár a hittanórán, ha szegény embert mondtak, akkor minden gyermek Jancsó Pista bácsira gondolt. De ha nem gondoltunk rá mi magunktól, akkor a pap- vagy tanító bácsi mondta volna meg nyíltan és világosan: szegény, mint Jancsó ... |
|
|
|
|
|
|