|
 |
|
|
Jules Supervielle
Átváltozások
Ha kedvet kapsz velem egy kis szórakozásra,
magadra öltöd a meghitt tárgyak mezét,
és mint fém vagy tükör, gyertya vagy karcsu lámpa,
szelíden remegő fényt hintesz szerteszét.
Máskor meg libegőn a légben imbolyogsz csak,
tűnődve, lényedet minő alakba zárd,
s mert nincs ínyedre már sem ez, sem a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... senki sem,
Éjszaka a fenyő
Bárkává változik,
Se kar, se evező.
Időnként valami
Kotyogás hallható,
Lúdbőrzik mindenütt
Körülötte a tó.
-Jules Supervielle (fordította: Tóth Krisztina )
A vízmosás
( Le ravin )
Van most is, ami volt: kard vasa hatolt
Mélyen a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle
Közel álmodlak-e vagy távol:egy nekem
Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene, dallam
s már lát a fülem is, épp úgy, mint a szemem.
Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
hallom, amint dobo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
JULES SUPERVIELLE:A NAPHOZ...
Nem az a fontos, hogy tűz legyünk, hanem hogy csak egy kis tüzet
rakjunk magunknak, hogyha fázunk, és átjár a nyirkos hideg,
Nem az a fontos, hogy egy kimért országúton haladjunk szüntelen,
hanem hogy tudjunk kószálni egy kicsit, mint a bóklás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle
A zápor és a zsarnokok
Eső szitál a kéklő
tócsák akár az ékkő,
vén földet égi fény mos,
szelíd esőcske hullton
így látta hullni Villon,
így látta már Homérosz,
így hullt a kis barikra,
anyákra s fiaikra,
így hullt és most is így hull,
javulni mégsem indul
a zsarnok szíve tőle
nem c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
JULES SUPERVIELLE
ELTŰNSZ
Eltűnsz: immár csupa köd vagy, és mi feléd itt
már csak úgy evezünk, akár egy esten át;
éveid közt magad maradsz, míg fölemésztik
karodban maradék reményed fonalát.
Régi szerelmeid fáradt fuvallatára
lábad nyomába holt levelek raja száll;
fogyó erőd a hold lassan szívja magába,
s kékíti arcodat végső... |
|
|
|
|
|
|
|
|
JULES SUPERVIELLE
ÁLOMBELI ÖNGYILKOSSÁG
Egy nap a fájdalom csúcsáról a szemed
mélyébe vetettem magam,
s elmerültem az ár sodrában, mint a cet,
melyre mohó szigony csap le minduntalan.
Láthatára kinyílt mindig mozgó vizednek,
mely ámult rajta, hogy mélyeit bolygatom,
s mint a tenger alélt úszója, partodon
szárítottam ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
JULES SUPERVIELLE
KÖZEL ÁLMODLAK-E VAGY TÁVOL:
EGY NEKEM
Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene , dallam,
s már lát a fülem is, éppúgy, mint a szemem.
Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle
A NAPHOZ
Nem az a fontos, hogy tűz legyünk, hanem hogy csak
egy kis tüzet
rakjunk magunknak, hogyha fázunk, és átjár a nyirkos
hideg,
nem az a fontos , hogy egy kimért országúton haladjunk
szüntelen,
hanem, hogy tudjunk kószállni egy kicsit, mint a
bóklászva legelő szamár,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szellemi, vallási, filozófiai mozgató erőit és inspirációit; s Baudelaire, Verlaine, Mallarmé nagy hagyatéka plasztikusan támad föl Rónay fordításaiban, él tovább Cocteau, Masson, Jammes és Supervielle verseiben... De ez az oknyomozó, forrásokat kutató munka is arról győz meg, hogy egy nagy költészetben nincsenek ,,iskolák"; más szóval, vannak, de ezek az ,,iskolák... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Strindberg
©trpka - Szlovák - Ivan ©trpka
Strniąa - Szlovén - Gregor Strniąa
Sugen - Japán - Sugen
Sukabo - Japán - Sukabo
Sulpicia - Római - Sulpicia
Supervielle - Francia - Jules Supervielle
Surakka - Finn - Aari Surakka
Súrin - Japán - Súrin
Suszai - Japán - Suszai
Sutarski - Lengyel - Konrad Sutarski
Sutei - Japán - Sute... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle
A titkos tenger
Mikor senki se nézi,
nem is tenger a tenger,
olyan, mint mi vagyunk,
mikor senki se lát.
Mások a halai
s a tajtékai is.
Csak magának való
s a róla álmodóknak,
amilyen én vagyok.
Somlyó György fordítása
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle: Mikor a vízbefúlt fölébred
Mikor a vízbefúlt fölébred a tenger fenekén és addig mozdulatlan szíve
most már
reszketni kezd, mint nyárfalomb a szélben:
látja, amint egy lovas tart felé, szép csöndesen poroszkál,
lélegzete nyugodt, s int neki, hogy ne féljen.
Arcon legyinti egy bokréta sárga vadvirággal,
s levágja elôtt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... | 4271
Jules Supervielle: Egy ház áll jobbomon
Egy ház áll jobbomon mindig, kapuja zárva;
reszketô folyosó húzódik odabenn;
hajnaltól várok, az idô sürget, s hiába:
lépteket hallok, és nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle: Imádság az ismeretlenhez
Lám, azon kapom magamat, hogy hozzád intézem szavam,
én, Istenem, aki azt sem tudom még, hogy vagy-e,
és suttogó templomaid nyelvét nem értem,
nézem az oltárokat, házad boltíveit,
mint aki egyszerűn: ,,Íme, fa -- mondja --,íme, kô,
ezek itt román oszlopok, annak a szentnek hiányzik az orra,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle: Öldöklés
Mint a jószág a sivatagban,
a szív aszályban sorvad el,
nem törôdik az irgalmatlan
nap a világ sebeivel.
Merre van sok tava, folyója,
növényei bô nedve hol?
A föld sárgává aszalódva
a kín drótjai közt fogoly.
Ó, esne már, fakadna végre
szívekben könny, ajzott szemek,
a fájdalo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bakacsné Kerek Éva [Évus] küldte az IWIW-en.................2009. május 31., 23:18 | 4270.
Jules Supervielle: A világ hajnala
Zajok nyüzsögtek már a földön,
de csönddel még annyira telve,
mintha az éber fülben önnön
ártatlansága énekelne.
Ami csak élt, egymást csodálta
s szomszéd tükrében önmagát,
amint a hűs idô... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle: A halál kertjei
A halál kertjei, dús fákkal népesülten
legélôbb vágyaink élik tovább örökkön,
mély, föld alatti bú nyer formát ott a fűben,
mert halni gyönge volt, amíg fönt élt a földön.
Hajnalka, mily bús koponyának
kelyhébôl nôsz ki, kék virág,
és honnét jô a kín, a bánat,
mely e tüskében üt tanyá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle:
Suttogás
Ne rémüldözzetek,
Záruljon le a pilla,
Míg keménnyé mered,
Mint mozdulatlan szikla.
Hadd dobogjon a szív,
S ha úgy tetszik, megállhat,
Melyet csak titka hív
Dobogni önmagának.
Megülik nyúlt kezek
A jeges bárka mélyét,
S a homlok puszta lesz,
Mint roppant üres té... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jules Supervielle
Egy pálmafa születése
Láthatatlan és súlyos ez a lélek,
a mélyén pálma lenne valami,
szép óhaj ível, sürgős büszkeségek
lobbannak és nem szűnnek rajzani;
nem rejtőzhetik tovább ez az orca,
vaóságba lendül át a vágy,
s terét betöltve, léttől ittasodva
magasba szökni lásd a pálmafát.
A törzse szép sudár,... |
|
|
|
|
|
