|
|
|
... Reggeli Séta
Szerző: Oscar Wilde
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég ívén,
Virágaiból a tavasznak
Van a réten arany szövevény;
Nárciszra lépked a lábam
S himbál a vörösfenyő-gally,
Amint a rigó, repesve,
Súrolja szárnyaival.
Üdítő hajnali szellő
Sodorja a légen át
A friss szántású földnek
Meg ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Arany János - Tompa sírkövére
I
Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék;
Ó maradandóbbat tőn maga műveiben.
Csak jel: egész ország fájdalma kiért sajog egyre;
Hű fia drága porát e helyen őrzi Gömör!
II
Természet! ki ezer képben tükrözte halálod
S új életre hogyan kelsz, ha üdűl a tav... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - A halász és aranyhal.
A Tisza partján nyári éj vagyon,
A rekkenő hőség enyhült nagyon;
Zug a nádas, a viznek erdeje,
S habokra hajlong bokrétás feje.
Körűl a táj az éjben elmerült;
Csak a kuvik szól, más madár elült,
Dalolt, kicsínyeit megápolá,
S fejét meleg szárnya alá dugá.
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Süllyedés.
Szatmárban, melyet a Szamosnak
Gyorsan futó hullámi mosnak,
A part felett közel,
Ki jár a szántóföldeken,
- Hol a fehér kenyér terem -
Mély sűlyedésre lel.
Mikor vevé eredetét?
Régen kihalt tán, aki sejté;
Hiába kérdezed,
Még az emlékezet
Sem válaszol, rég elfelejté.
[ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - A karcsai templom.
Vándor! Bodrogközön megállj,
A csendes Karcsa partinál:
Hol vándor eszterágok
Lármás seregbe gyülnek,
És hablakó buvárok
Örvény ölébe tünnek.
Hol a sirály habokra csap,
- Gyorsan, miként a gondolat -
Midőn halászni megy:
Ott látsz, álmélkodással, egy
Veres márványból alkoto... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Az árvalányhajról.
Virágos kenderben
Pitypalaty, pitypalaty;
Megöl a búbánat,
Galambom, el ne hagyj!
Virágos kenderem
Elázott a tóba',
Ha megcsaltál, hozzánk
Ne járj a fonóba!
Vékony a len szála,
El is szakad könnyen;
Hittem a szavadnak,
Meg is bántam szörnyen.
Ne ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Pogány-kút
Sárospatak tetőin, hol a gerézd fizet:
Javában állott a bő, a várva várt szüret.
'Egy híja száz a hordó! sajtó, kosár tele,
Tudom, hogy a kerekszám bőven kilesz vele;
Ezt híják bő szüretnek, ezt ám fiúk! mikor,
Hordó szükében, a must a kádakon kiforr,
Mely édes, mint csak a méz, amel... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Hegyeskő.
Poprád, te pártos hűtelen folyam!
Kinek futásod más országba van,
Nagy messze hagyván a szülő hazát,
Mikor életet hüs forrása ád!
Hogy nálunk annyi régi bánat él:
Köztünk lakozni medred habja fél?
Hogy annyi köny hullt szét e jó hazán:
Határiból azért futamsz talán!?
H... |
|
|
|
|
|
|
|
Mihail Lermontov: Nefelejcs
(Rege)
Más volt az ember, mint e korban,
Más volt az ember hajdanán,
Ha van szerelem itt a porban,
Úgy ők szerettek igazán.
Hű szerelmükről regét, mondát
Hallottatok ti is sokat,
Csakhogy e régi dolgokat
Minduntalan másképpen mondják,
A hű szívről hát halljatok
Híven szóló példázatot.
Egy ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Szent László királyról.
Egy vén regét mondok Szent László királyról,
A cserhalmi hősről, Bélának fiáról;
Ki, - mint megíratott lapján krónikáknak, -
Kilencvenkettőt hogy ezren túl irnának:
A pogány kunokkal harmadszor vítt harcot,
Kik országán tőnek sok keserves sarcot.
Először is vitéz karjána... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - A szepesváraljai leány.
Kőszál üté fel tar fejét,
S mikép a kéklő égen
A tornyosúló fellegek, -
Barnult a zöld vidéken.
Jött, ment ezer vidám tavasz,
S rá zsenge fűvet sem hozott;
Halálos dermedés között
Állott, mint egy elátkozott.
De jött a vérharcok kora,
S a csonka szirt-tetőre
Goro... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Művészet és pályabér.
(Töredék.)
Boldog nép közt, dús-gazdag tartományban,
Ahol vigalmat vígalom követ:
Három kisded jött egy éjen világra,
Hogy lásson sok bút, kevés örömet.
Gazdag földön, hol a sik téreken
Terhes kalász, illatos fű terem;
Holott a hegy mélységes kebele
Megmérhetetlen kinc... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Kosztolányi Dezső - Budai idill
Hopp, ugorjunk fürge szánra,
menjünk a hegyekre fel.
Csillog az ezüst barázda,
villog a havas lepel,
friss, fehér hó hull a tájon,
cseng a csengő, s mint egy álom
lép eléd sok ó csuda,
régi várú Ó-Buda.
Rántsd meg a vén csengetyűt,
jó szivet lelsz mindenütt,
orrán r... |
|
|
|
|
|
|
|
...
John Milton - Il Penseroso
Hess; Jókedv, csúf csaló!
Te Téboly fattya, kinek atyja sincs!
Kincsed de dőre kincs!
Lomod bölcs elmét tömni nem való!
Csak lessen kába fő,
Míg zagyva vágyán kósza kép pereg:
Töméntelen sereg,
Mint rezge napfény-kévék víg pora,
Vagy álmok híg sora,
Mely Morpheus nyomán kerengve fő...... |
|
|
|
|
|
|
|
...
John Milton - Il Penseroso
Hess; Jókedv, csúf csaló!
Te Téboly fattya, kinek atyja sincs!
Kincsed de dőre kincs!
Lomod bölcs elmét tömni nem való!
Csak lessen kába fő,
Míg zagyva vágyán kósza kép pereg:
Töméntelen sereg,
Mint rezge napfény-kévék víg pora,
Vagy álmok híg sora,
Mely Morpheus nyomán kerengve fő...... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - A bajmóci fördős.
Az ember gyenge, nyavalyás;
Erős, gyógyító a természet!
Mint egy gondoskodó anya,
Emlőin tart, ápolgat, éltet.
A síkon dús kalász terem,
Édes must foly a bérceken;
S hathatós orvosság van
Elrejtve fűben, fában.
A föld alatt száz titkos ér
Furkálja a bérc keblit által;
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
John Milton - L'Allegro
Hess, Bánat, rútak rútja,
Szüléd vak Éjfél s ugató Pokol;
Hol a Styx bújdokol
S torz nép közt, dúlt jajok közt zajlik útja,
Barlangot ott keress,
Kotlós Homály tárt, védő szárnya vár
Meg károgó madár
S a mord szemöldű szirtek árnya, vad
Bozóttal, mint halad,
Menj, éjseté... |
|
|
|
|
|
|
|
...
John Milton - L'Allegro
Hess, Bánat, rútak rútja,
Szüléd vak Éjfél s ugató Pokol;
Hol a Styx bújdokol
S torz nép közt, dúlt jajok közt zajlik útja,
Barlangot ott keress,
Kotlós Homály tárt, védő szárnya vár
Meg károgó madár
S a mord szemöldű szirtek árnya, vad
Bozóttal, mint halad,
Menj, éjseté... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Előhang.
Szent természet! dajkálkodó anyám,
Szeretlek én kimondhatatlanul!
Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sarjad, ha hull.
Tanulni menvén hozzád: megjövök
Édes kincsekkel, mint a fürge méh,
Megkönnyebbűlök karjaid között,
Ha szivem bú, szemem köny terhelé.... |
|
|
|
|
|
|
|
... A csillagok rólad beszélnek...
Szerző: Váradi Antal
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a kikelet;
Neved dalolja minden szellő
S minden madár a lomb felett.
A csillag fénye mámorítóbb,
Mert szép szemedről mond regét;
Az új tavasz szebb, mert virága
Mintha lelkedből feslenék.
A szellő édesebb, mert... |
|
|
|
|
|