|
 |
|
|
Tompa Mihály
Előhang
Szent természet! dajkálkodó anyám,
Szeretlek én kimondhatatlanul!
Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sarjad, ha hull.
Tanulni menvén hozzád: megjövök
Édes kincsekkel, mint a fürge méh,
Megkönnyebbülök karjaid között,
Ha szívem bú, szemem könny terhelé.
Járok siv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kiss József: A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak, csöndnek súg titkos regét,
Ölemben tartom ifju feleségem,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...................
Tompa Mihály
................Hárfám
"Hárfám, ne zengj szerelmet,
Feledd örökre azt!
Lásd, szívem- és szememből
Bút és könyűt fakaszt;
Felőle, húrjaidról
Emlékezet ha kel:
Mik... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
AUGUSZTUS 20.
Magyarország nemzeti és állami ünnepe - I. István király szentté avatásának évfordulója,
Szent István király ünnepe, az Új Kenyér ünnepe, valamint 1949 ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A kis mag vágya
Álom jött mélységből, tér mélységéből, megszületett ki még sohasem létezett. Szülte őt a Tér, a Fény, leggyönyörűbb szerelmükből. Földre hullt mint virágnak magva a mélységbe. Sűrű erdő sötétjébe. Ki tudja? Ki tudja, hogy a csoda, mi sokaknak boldogsága lesz, most született? Piciny még, csöppecske, egy szemecske. Rejtette őt erdő mélye, s magába ölelte. D... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Őszi falevél;
A Vén Idő
Nyárból Őszbe
Őszből Télbe
Közönyösen
Mendegél.
Gyűlölködő, béklyózott akarat
Himnuszt gyaláz a Kárpátok alatt.
Betondzsungel lett az ősi vadon,
Szemünk közé vigyorog Trianon.
Múlt-töredékek közt süvít a szél,
És egyre hull az őszi falevél.
Őszi falevél,
Az Ember
Ér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
John Keats: Szonett a szabadban
Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék szinű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mint ha hullámzó réteket ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
TELIK AZ IDŐ, telik csöndesen. Mórucon lombjaikat cserélgetik a fák. Vén Gyuri is egyre közelebb hajlik a földhöz, mintha húzná valami lefelé. Annuska néha átsétál Némából a hegyen s ha Ferkó nincsen otthon, a konyhán csöndesen elbeszélget Máriskóval.
Telik az idő, telik az élet. Ősz után a tél, tél után a tavasz, a nyár, az ősz és aztán kezdődik újra előlről... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ábrányi Emil :
Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes éjen át,
És partjait szakgatta, törte,
És tépte önmagát.
Eszméim, mint nyögő sirályok
Bolyongtak szerteszét,
És fergeteg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szitkokat szórva apám szesztől vöröslő fejére, gorombán megragadta:
- Ne cirkuszolj itt Will, kotródj haza!
Ketten cipeltük ki apámat az utcára. Archie vállon veregetett indulás előtt, mert szívből sajnált ezért a kárhozott, piszkos munkáért.
Az eső mostanra elállt. A folyópart felé vettük az irányt.
Apám bódultan a vállamra támasz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
ADY : ELVÁLUNK
I.
Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...
Eszedbe jut majd, eszedbe jut néha
Egy szegény bolond, r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szitkokat szórva apám szesztől vöröslő fejére, gorombán megragadta:
- Ne cirkuszolj itt Will, kotródj haza!
Ketten cipeltük ki apámat az utcára. Archie vállon veregetett indulás előtt, mert szívből sajnált ezért a kárhozott, piszkos munkáért.
Az eső mostanra elállt. A folyópart felé vettük az irányt.
Apám bódultan a vállamra támasz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dáma Lovag Erdős Anna :
Köszönöm hogy megtaláltalak
Köszönöm a fényt,a napot
Az augusztusi hullócsillagot
Az érzést,hogy veled vagyok
Köszönöm,hogy megtaláltalak
Hogy hallom még mindig hangodat
Veled száll a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjszakán bevettette kölessel.
Azután is mindig éjjel learattatta az érett gabonát, éjjel behordatta a várba; ott nyomtatták, csépelték, a szalmát berakták a sáncok közé, s bivalybőröket teregettek a lapos kazalokra, a learatott tarlót pedig felgyújtatá az aratás után.
Majd meg azt cselekedte, hogy szekereket küldött el Csíkba, azokkal kénkövet hordatott a torjai üregek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jövőkép
Csak űzd el azt mi fáj, remegve könnyek istenét,
ahogyan kopasz fák ágain mesél a szél, regét,. Egy
hosszú lánc karóba vájt fájdalmát üzend meg nekem,
a lét tetején állva kérj, majd csendben mérlegelj.
Kibontom minden percét az időnek, láncszemek
hulljanak alá, megváltó oltalmat terítek... elűzöm
a gonoszt, az ostobát. Várj! Tud figy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ölvedi László
A folyó
A parton állok.
Amott túlról integet a nyár,
Lángajakkal forró csókra vár.
Bő sziromba bimbó feslik,
Kész a kelyhe már.
Hűvös napestig
Regét zsong a víz, százszorszépet.
Bűbájos zümje nem ér véget.
Sellő kél a csendes éjben,
Karja csábit, ajka éget.
Zokog a folyó,
Keble zihál: é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bozzai Pál A rózsa halála.
- Rege. -
Tudom, nem hiszitek, mikép lehettenek
Egy kicsiny virágba Éj s Nap szerelmesek,
Higyétek, avvagy ne, arra semmi gondom,
Én e regét azért végiglen elmondom.
Az Éj sötétsége, a N... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mihail Lermontov: Mikor hullámzanak
Mikor hullámzanak a sárguló vetések,
hűs erdőn szél szalad, s felzúg a lombmoraj,
kék árnnyal fénylenek levelek közt a rések,
levél tövén lila szilvát hintál a gally,
mikor a jószagú harmat megeste
lángbíbor alkonyo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mihail Lermontov: Mikor hullámzanak
Mikor hullámzanak a sárguló vetések,
hűs erdőn szél szalad, s felzúg a lombmoraj,
kék árnnyal fénylenek levelek közt a rések,
levél tövén lila szilvát hintál a gally,
mikor... |
|
|
|
|
|
