|
 |
|
|
... új szín, nincsen több árnyalat,
Egyszervolt társunk foszló árnyalak,
Szerelmünk sója régen elfogyott,
Hüségünk fénye nézd, hogy megkopott,
De a vonat száll... völgyön át, hegyen.
Most átkelünk egy égô tengeren,
Vagy csak dereng? Hiszen hiába! Késô!
E moccanás, e jajdulás a végsô!
A megtört ajka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ritka liget fái közt.
Csillan a Nap
s megremeg a falevél
ott a görcsös ágakon
halk zörejjel porba hullt és
sárrá vált az avaron.
Tűnő évszak - ifjúkor,
zord vonat hát átrobogsz
az életünk nyarán?
Nincs megállás, érzem,
de tán lassítsd le a rohanást,
tárd szélesre az időt!
S utunkból így hosszabb lesz majd
a verőfénye... |
|
|
|
|
|
|
|
