|
 |
|
|
...
REGGELI DAKTILUSOK
I.
Jó, ha az ember már kora reggel rámosolyoghat
Napra, a szélre, az égre, virágra, világra, Terád
S visszanevetnek reggeli fények, barka, faág és
Visszanevet a Te szürke szemed rám, szürke virág.
II.
Víg ma a reggel. Nap kacagó szép képe kacsint
és tele szájjal rámnevet egy csöppnyi, buta fel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nevess a világra, és a világ visszanevet rád! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... hangoddal bontottad ki a lelkem,
míg a patakot dajkálták ezüst fák,
aki a hőségben innom adtál,
s megbocsátottad vétkeim,
Te, lényem kulcsa, genezisem,
visszanevetsz rám az időn túlról,
félszeg emlékek homályországából,
ahonnan szobrok arcai merednek rám,
hol halott az erdő s kietlen a táj
s feketék a vizek.
Ott te vagy é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MIÉRT JÖTTÉL?
Ma még a rózsák neked nyílnak,
tavaszi dalt dobol a szíved,
ma még visszanevetsz, ha rád nevetnek,
s hiszed, álmodod, hogy az élet
mindenestül a tied.
Holnap már aratódalt dúdolsz,
learatod életed vetését,
szívedben elcsitul a tavaszi ének,
s jönnek a gondok,
hogy lelked megemésszék.
Holnapután m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... ajkaidban rejtette el
Amíg csak létezel
szívem örökké Rád figyel...
Durcásan, ha ébred a nap
s Veled fésűd is hajbakap
nevess tükrödre, s talán -
visszanevetek a tükör túloldalán...
Veled ébred a Reggel
kényelmes, puha neszekkel
napfénybe, szellőbe öltözik
de holnap újra ágyadba költözik ...
Idő.. néha mint g... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... féltik, ójják,
A pici eleven sok fiókát.
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tiétek a jövő!
Beh kék a szemed!
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, - reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az útad!
[... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... eleven sok fiókát
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, - reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az útad! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hogy a lényegünket mikor léptük át
Mondd, minek hinni, hogy ettől boldogabbak leszünk
Érzések nélkül hogy emlékezzek rád?
Arra kérlek
Gondolj arra, ki rád visszanevet
Úgy is érzed
Nem számít, ha ez nincs mindig így
Elhiszed még
Gyakran van, hogy az út visszavezet
Bízz benne
S megpróbálhatod megint
Ha leülnél egysze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ójják,
A pici eleven sok fiókát
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszane... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... könnyen lelkesedésbe hoz. Nem vagy éppen hízelkedő típus, amikor eszedbe jut, gyorsan odaszaladsz kedvesedhez, átöleled, és már futsz is visszadolgozni. Ránevetsz a világra, és a világ visszanevet rád. Vidám, szárnyaló viselkedésed sok kaput megnyit előtted, ami csak megerősíti benned a feltételezést, hogy alapjában véve minden nagyon jó.
Bak (december 22. - január 20.)... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kora reggel felkelő nap halkan csendben súgja nekem, ölel kezem, mindegy hol vagy küldöm meleg szeretetem. Napsugarak mosolyognak tengervize visszanevet, kismadarak ha dalolnak örül szívem, jó a kedvem. Világoskék mennyezeten néhány fehér felhő lebeg, mint álomkép messze mennek suttog a szél gyere velem. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szüzecskék
kikről lassan lehull... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ma még a rózsák neked nyílnak,
tavaszi dalt dobol a szíved,
ma még visszanevetsz, ha rád nevetnek,
s hiszed, álmodod, hogy az élet
mindenestül a tied.
Holnap már aratódalt dúdolsz,
learatod életed vetését,
szívedben elcsitul a tavaszi ének,
s jönnek a gondok,
hogy lelked megemésszék.
Holnapután már egészen elhal az ének,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ajkaidban rejtette el
Amíg csak létezel
szívem örökké Rád figyel...
Durcásan, ha ébred a nap
s Veled fésűd is hajbakap
nevess tükrödre, s talán -
visszanevetek a tükör túloldalán...
Veled ébred a Reggel
kényelmes, puha neszekkel
napfénybe, szellőbe öltözik
de holnap újra ágyadba költözik ...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vizet,
Hadd vigyen el engem apám udvarára,
Apám udvarára, anyám hajlékába,
Hadd legyek mégegyszer, ha csak egy órára,
Kisgyerek, a régi, pirosalma képű,
Aki visszanevet a ránevetőre,
Emberre, csikóra, lepkére, kavicsra,
Meg túl a sövényen a sötét erdőre,
Ahol elkezdődik vége a világnak.
Kutyát, ha morog rá, birkózni cibálja, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sürget, ám a cél valahol elakad. Hatalmas pusztát járok repedt szikes talajon. Egyetlen fény a távolban kéken ragyog.
-Megyek, megyek a sík útvesztőbe, hullák nevetnek rám, s én visszanevetek, pedig könny csorog. Érzem sós ízét, emberi csontokon lépek keresztül. Szüntelen keresek.
-Hangot? Talán szóljanak a csontok?
Amelyek elhulltak az idővel, s most rajtuk lépeget... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin
Barátom
Szemed tükrében
önmagam képét látom
visszanevetni.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... pici eleven sok fiókát
-- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan -- nagyranő.
-- Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed,
Amikor fénylő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fiókát
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, - reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az útad! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A pici eleven sok fiókát
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn... |
|
|
|
|
|
