|
 |
|
|
Benned leltem meg életem
A virágok nyílnak a tavaszban,
Szívemben érzések fakadnak.
Eltöltik szívemet szüntelen,
S sugallják kifelé, mennyire szeretlek.
De hogy igazából mit érsz nekem?
Ugyan semmit, csak az életem.
A tavaszt, az újjá születést,
A boldogságom kezdetét.
Az apró fény sugárt a sötétségben,
Az él... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Oly messze, messze már,
Hol öröm, s madár sem jár,
Hová már a vágy sem ár el,
De oly messze, messze vár.
Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben, vagy épp egy tündérmesében,
Tegnap szenvedés volt, bár kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.
Szeretlek még, de e vallomással érzem,
Örökre adósod maradok,
És ti ö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... kabátjai alá.
A lány a szobájában ült. Gondolataiba, emlékeibe mélyedt. Az elmúlt napot, a munkát, az üzleteket, az utcát, az őszt, a hideget már maga mögött hagyta. Valami régi tavaszban járt, amikor úgy érezte él, amikor még azok a szemek nevettek rá, még azok a karok ölelték. Akkor boldog volt. Boldog, mert hallotta az Ő hangját, látta az Ő nevetését, érezte az Ő csókját é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... feladata az, hogy megtalálják egymást, úgy, hogy nem tudják hol a párjuk. Látod lelked nehéz feladat előtt áll, talán nem találta meg helyét még, segíts neki, állj tükröd elé.Nézd, a tavaszban benne van az új, a megújulás. De nem a fejetlenség. A fa nyíló virágában benne van előélete. Öntözte az eső s a gondos gazda. Hűsítette a szél a meleg napok után, idegesítette sok arra járó ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A virágok nyílnak a tavaszban,
Szívemben érzések fakadnak.
Eltöltik szívemet szüntelen,
S sugallják kifelé, mennyire szeretlek.
De hogy igazából mit érsz nekem?
Ugyan semmit, csak az életem.
A tavaszt, az újjá születést,
A boldogságom kezdetét.
Az apró fény sugárt a sötétségben,
Az éltető vizet a si... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... rakjátok el, mert hosszú lesz a tél" - hangzik a rigmus hegyközi változata. Az ízik (takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár) fűtésre is szolgált. Hideg idő esetén a korai tavaszban reménykedtek. Kelenyén a nyári csapadékmennyiségre jósoltak: ,,Ha a pintyőke ilyenkor itt (ivott) a kerékvágásból, akkor lett elig esső a nyáron." A tápaiak szerint, ha ezen ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kékezüst nyárban,
tengerhullámban vágyad
végtelen álom.
Bronzarany őszben
üzensz szálló levéllel
végtelen létet.
Hótiszta télben
vacogsz fagyos reménnyel
végtelen lélek!
Zsongó tavaszban
éledsz duzzadó magban,
végtelen remény!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc:
Biztató a tavaszban
Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat,
te nem azért vagy, hogy odaragadj
ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd,
és dac poshasszon és keserüség.
Kaptál ütleget, kaptál eleget
(légy keresztyén s mondd: érdemelteket,
s könnyűlsz tőle!)... Most ne vélt ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Sárhelyi Erika: Te, ki félszavakból ért
Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,
mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,
s bomló ruháján át a dér szívéig ér.
Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,
s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
miközben minden perc taszít egyet rajtam.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula: Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s madár se jár,
Hová a vágy is elhervadva ér el,
Oly messze, messze, messze vár.
Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csoóri Sándor
Kutyával a tavaszban
Május van újra, jó kutyám!
Virágoznak az orgonák.
Régen még prüsszögtél tőlük daliásan,
és meg is ugattad őket,
mintha betolakodó galambcsapat
szállt volna le eléd a kerítésre.
Én csak mosolyogtam ilyenkor rajtad,
mint nagyszájú cirkuszi bohócon,
aki egy lengő pókfonálon
tele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rokontalan.
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e la... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre
Tavasz van, úrfi
Gyermektelen, diák-fiatlan,
Dallal kell Tavaszban futkosnod,
Diákosan és megriadtan.
Vén láboddal meg ne botoljál,
Szaladj, ha Tavaszra esküdtél,
Minthogyha magad fia volnál.
Vén úrfi, hajh, ki, ki a rétre,
Ott szállnak a lepkék s leányok,
Csúfoló zaj füled ne érje.
Parancsol a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szívem szomorúsága.
A bárka zöld volt, mint a jó reménység,
Most szürke, mint a vénség és a kétség!
Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan,
Valami kászolódik e tavaszban,
Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák,
Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... állandóan emberiség maradni az egy főre
kiosztott lélek. Könnyű a költőknek ez a NEHÉZ!
Menj, csukd be a világ utcaajtóit, hátha egy órára
csend lesz, csend lesz a kertben, a tavaszban, a
halálban, csak amíg kimúlik: átköltözik belénk,
az életbe, végre minden emberen kívül kínlódó
valami. S akkor befejeztetett a nyelv. Úgyis
mindenki világul gond... |
|
|
|
|
|
