|
 |
|
|
... találkozott
s álmaim őrült, vad meséivel.
Karjaid most mohón körém fonod,
testem a testedhez hozzáfeszül...
érzelmek szorítják el a torkod,
szeretni vágyunk ily szertelenül.
Bejárod testem rejtett zugait...
csókoljuk egymást szenvedélyesen,
füledbe súgom szívem titkait
míg boldoggá teszlek szerelmesen.
Ágyékom lüktet, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... én .
Eleinte csak halkan kopogott,
beosont s csendben hallgatott
egy-egy bűn, vagy egy-egy gondolat.
De minél többször járta az utat,
annál követelőbb lett s szertelen,
vad indulattal uralkodni akart a szívemen.
S mindig kisebb volt az erő, mely ellenállt,
s bent mindig nagyobb és nagyobb térre talált.
És én, engedelmes alázatosságban ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... placcon. A gyermekek hangosan és felszabadultan kacagtak, a kicsi boldogan sikkantgatott. Fiatal édesanyjuk a boltban pletyózott. Hallván a hangulatot, kijött az ajtó elé, s a szerinte szertelenül szaladgáló gyermekeket nevelni kezdte a következő mondatokkal.
- Nem szaladgálsz!
- Nem rugdalod a földet!
- Nem mászol fel az autóra!
- Nem rugdalod el a labdát!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nász ez? Hej, ki tudja:
talán csak őszi búcsúzó.
Mindegy. Nálunk az őszi útra
szerelmes szó a búcsúszó.
Száműzött lelkek őszi vágya,
szerelmi vágya, szertelen...
Lomb-hullatásos őszi nászra,
szerelmes párom, jer velem.
Álljunk a dér-virágos dombon,
tavaszra váró, furcsa pár,
amíg a szőke horizonton
felhő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... sose volt
magányos, most élek, lásd, önfeledten.
Figyelmed lámpásként fényt hozott,
éjembe szavad reményt és életet
s míg lelkemben nemrég még csend honolt,
ma sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... MINT...
Sz, mint szív, száj, szó, szomjúság, szemem,
Sz, mint szívekre szálló szerelem,
Sz, mint szökevény, szúrós, szenvedő,
szerenád, szerencse, szép szerető,
szertelen szerepjátszó színpadon,
szeszélyes, beszeszelt (még mondhatom?)
szájon szamóca, szánalmas, szegény,
szárnyaló lélek, mind ez vagyok én?
Szenvedélyes szerető, sze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... :(
egy biztos... tisztelem,mert intelligens nő, de nem enged magához közel engem, és ettől én megbénulok vele szemben teljesen
de ha őszinte akarok lenni ,mit kezdene ő az én szertelen szeretet rohamaimmal?
nem mindenki alkalmas erre :(
pedig néha,nagyon-nagyon ritkán olyan jókat tudunk beszélgetni,néha meg tudom mutatni, hogy nem pusztán az a rendetlenke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sokaság mindig hajlamos arra, hogy megrohamozza az iskolákat, egyetemeket. Diploma, mi? Az kéne?! Ember lesz az én kis unokám... Persze. Ahogy azt Numerus Glausius bácsi képzeli! (Hát szertelen.) Tetszettek volna konvergenciát csinálni.
Öszöd, nem öszöd, nem kapsz mást.
Lassanként azért csak bele lehet verni azokba a konok fejekbe. (Vagy belelőni, vállmag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emészteténk
És - mely nekünk vajmi kevés jót,
De sok gonoszt adott - :
Rideg szóban említsük-é a
Lefolyt órát, napot?
Az évre hangos terhes átkot
Kiáltva szertelen:
Emléke is legyen szivünkből
El-kitörölve...? Nem!
Kényeztet a jó sors: - kevéllyé
Tesz bűn s bukásba ránt;
A bajt, nyomort ösmérje keb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... határozottan, de végérvényesen. Legyen ez a nap a békés, boldog, meghitt ünneplés kezdete, és tudd, hogy csak eltökéltségeden múlik, meddig tart ki.
Nyilas
Ma szertelenül változtatod elképzeléseidet, járod a várost, felkeresed ismerőseidet, és későn jut eszedbe, hogy egyúttal az ajándékozás egy részét is letudhattad volna. Hangulatváltozásaidnál csak f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vörösmarty írt szépeket írt borzalmakat,
de irt olyat is, mely a mai szívekre hat.
"Minden szív nélkűl, látjátok-e Istenek annyi
Undokságba merűlt tetteknek szertelen árját?
Föld nem omolsz le? Világ nem dűlsz zavarokba?
Ezernyi
Nyillal nem szálltok le, Egek, bűnlepte fejére?
A kormányra, sem a népeknek sajnos ügyére...."... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Emlékszel?
Hideg volt, de tavaszt hazudtak
a mandulafák.
Én gyerekként sírtam, Lóna
Mikor számhoz ért szád.
Szén szemed még aludt,
ám ajkad már szertelen.
Korai epret ígért,
s bolondul hittem, szedhetem.
Titkolt tavaszra jött
Nyugtalan nyár,
Testünk az égben,
lelkünk pokolban járt.
S most arcomon, mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Édesen fájó vágyak, színes gyönyörű álmok,
lehunyom szemem, és ti hamar rám találtok.
Peregnek velem az események, kuszán, szertelen,
felszállok hegycsúcsokra, repülök, az égben fenn.
Betakartok bíborszín bársonyos palásttal,
ékesítetek, ezüstszínű csillagos fátyollal.
Fátylamat lengetem, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vétek.
Korán érő lelkek mindketten, szűzi vérük,
Falusi jó legények, sereglenek körülöttük.
Válogat két leány, s szemezi fiúsereg,
Nem talál párt, ki társ, ki nem szertelen.
Leány, ártatlan virágszál, ki fiú akarat,
Ki szakítja le egyszer, kit talál, s magasztal.
Életét próbálja, mint kismadár, repülést,
Szerelmet szeretne, elsőt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... széjjel.
Gondolatom, mi meghasad, segít más világnak,
Szeretnék pihenni, örülni sok-sok csodának.
Képzeletem homályos, hol fény nem dereng,
Segítségül ké... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vígadjunk."
,,Ne bolondozzon jó uram, csalfa maga szerelme,
Bitang szíve, csavarja fejét, csacska fehérnépnek.
Mint szélmalom, mit nem szél hajt, hanem ő azt,
Látom maga is szereti, a szertelen szép tavaszt!"
Felém hajol, s varázshangja fülembe súg,
Közben kezei csípőm érint, szívem kalapál vadul.
Átölel, s szorít mag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bár megházasodjál, bár meghalj nőtlen, idővel mindkettőt megbánod szertelen. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... állatoknak nem kezdénk áldozatot tenni, és nékik itali áldozatokkal áldozni: minden nélkül szükölködünk, fegyver és éhség miatt megemésztetünk.» (Jer. 44, 16-18). Jeremiás szertelenül sokat követelt kortársaitól; ezeknek az embereknek nem volt se elég világos elméje, se elég tiszta lelke, hogy követhessék őt azokba a magasságokba, a hova ő ideálját helyezte. Semmi kéts... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérve, térdre kell ereszkednünk istenünk előtt, a Barátság
Őszentsége előtt! Mi emberek. Barátok és ellenségek."
"Éld meg az álmaid, hagyd szárnyalni a képzeleted, mint egy szertelen kisgyermek.
S mikor mindenki bolondnak néz, csapd arcul a világot és emelkedj felül azon!"
"Mily gyönyörű az élet, csak kár, hogy egy pillanat.
Hát vigyázz, nehogy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vége a mesének.
Könnyű pilleszárnyon surrogó sok emlék
megsimogat lágyan, mintha ifjú lennék.
Áldom a sorsomat, nem lehet rá panasz,
nem volt soha őszöm, csak szertelen tavasz.
Szinte még gyerekként vettem el a párom,
őrült bódulatban, de ezt ma se bánom.
Szeretjük egymást, sok apró kis örömmel,
ragaszkodom hozzá, foggal és köröm... |
|
|
|
|
|
