|
|
|
... vers
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
... |
|
|
|
|
|
|
|
... elkap egy férfi vendéggel, de nem így történt.
Az ajtóban álló nagymama üdvözölte őt:
- Óh drága menyem, öt perccel ezelőtt gondoltam rád, ne nézz már olyan riadtan, menj és készíts egy csésze teát nekem. Hoztam egy tortát, de te nem kapsz belőle, mert így is sokat híztál mostanában.
A férjem nagymamája nagyon boldog volt, nem látta a menyét ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bőrünket. Egy hernyó biztos retteg, még akkor is, ha tudja, hogy pillangó lesz belőle. Még akkor is, ha nem szeretett hernyó lenni, de megszokta. "Jaj, mi lesz velem, hernyótlanul?!" - gondolja riadtan.
"Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlen veszélyek elé sietni!" - mondja Shakespeare. Ne félj átváltozni. Ne félj újjászületni!
Elmondom neked, mit tanultam az anyá... |
|
|
|
|
|
|
|
Kányádi Sándor
Volna még
pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről és földről
a tengerekről... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: ,,Az istenért, márki, mi történt önne... |
|
|
|
|
|
|
|
... ajkakat!
Egyszer majd, kis utca sötétjében,
másnak hazudsz szenvedélyeket.
Arra kószálok magamban éppen,
s találkozunk újra, meglehet.
Közelebb bújsz társadhoz riadtan,
biccentesz, és fázón megremegsz.
,,Jóestét" - csak ennyit mondasz halkan.
,,Jóestét, miss" - mondom. Ennyi lesz,
s me... |
|
|
|
|
|
|
|
... te veszett bolond,
hajnalt üvölt a fény, ezer madár
bokrok áttetsző mélyére száll
hogy izzó szálaid belé ne fond,
április vége, te veszett bolond,
korcs termésük riadtan szórják a fák;
- szálljatok el, nem bírjuk tovább -
s most tenger pehely a földön tolong,
április vége, te veszett bolond,
a vörösen lángoló cseréptetők
fájnak, s ... |
|
|
|
|
|
|
|
... szerelem: pontosabban, mint az egészen rossz és egészen jó regényekben, a szerelem és a halál. A természet tüneményeiben van valami kontárságból és a remekműből. Ez a hónap, mikor sok ember riadtan, kötelességszerűen szerelem után néz, mint ahogy télen hócipőt vásárol vagy nyáron bérletet az uszodába. A májusi szerelem megbízhatatlan. Legtöbbször nem is a személynek szól, hanem az... |
|
|
|
|
|
|
|
Vészharang
Kong, kong, kong
fenyegetően és riadtan,
mint a rémült szív dobogása.
Vész, vész, vész!
Kiáltja tompán és rekedten
bele a tespedt nyugovásba.
Fuss, fuss, fuss!
Mentsd a lelkedet, törpe ember,
míg utol nem ér az ítélet:
Jaj, jaj, jaj,
minden elpusztul, miben bíztál,
ha nem tied az örökélet.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... recsegve,
ősközöny röhejét küldi rám az éjből
- való kigombol az álmok köntöséből -
jövőm nem látom, s a ladik elbillenve.
Augusztusi napsugár ablakomon
- kíséretem eltűnt, riadtan észlelem -
álmot-űzőn mesél, várva ébredésem,
múltról, életről... de minek venni zokon,
hogy elsikkadt megannyi öröm s illatok,
elvesztettem mind... |
|
|
|
|
|
|
|
... fenyőfa szomorúan a sorsára vár.
Összebújnak, kapaszkodnak
és remegve várják,
ki lesz az kit társaitól
végleg elszakítják.
Az erdő kis lakói is
riadtan kapják fel fejüket,
mi töri meg a néma csendet,
álmaikat kik zavarják meg.
Fűrész hangjától hangos az erdő,
sírnak félelmükben a fenyőfák,
mert húsukba éles f... |
|
|
|
|
|
|
|
... szerelem: pontosabban, mint az egészen rossz és egészen jó regényekben, a szerelem és a halál. A természet tüneményeiben van valami kontárságból és a remekműből. Ez a hónap, mikor sok ember riadtan, kötelességszerűen szerelem után néz, mint ahogy télen hócipőt vásárol vagy nyáron bérletet az uszodába. A májusi szerelem megbízhatatlan. Legtöbbször nem is a személynek szól, hanem az... |
|
|
|
|
|
|
|
... szeret!
Pilinszky János: ŐSZI VÁZLAT
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is... |
|
|
|
|
|
|
|
... Árpád
Pilinszky János: ŐSZI VÁZLAT
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is i... |
|
|
|
|
|
|
|
... dobáltok?
Álljon meg csak a menet,
Elveszem a kedvetek!"
Mosolyogva rájuk nézett,
Pillantása tűzben égett,
Ontotta a meleget,
Olvasztotta a jeget.
A hadsereg riadtan állt,
Zúzmara úr vízcseppé vált,
S követték a többiek,
Elolvadt a hadsereg.
Napsugárka egyet fordult,
Lába nyomán meleg tódult.
Tél ap... |
|
|
|
|
|
|
|
... szerelem: pontosabban, mint az egészen rossz és egészen jó regényekben, a szerelem és a halál. A természet tüneményeiben van valami kontárságból és a remekműből. Ez a hónap, mikor sok ember riadtan, kötelességszerűen szerelem után néz, mint ahogy télen hócipőt vásárol vagy nyáron bérletet az uszodába. A májusi szerelem megbízhatatlan. Legtöbbször nem is a személynek szól, hanem az... |
|
|
|
|
|
|
|
Radnóti Miklós: Keserédes
A felleg zsákja pattan,
víz csurran és riadtan,
óriási hangya fut.
Villámok tőre surran,
dörgés gurul le túlnan,
s máris kékbe hull.
Záporfelleg öccse,
földönfutó ködöcske,
a sárban hent... |
|
|
|
|
|
|
|
... vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom... |
|
|
|
|
|
|
|
... kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő... |
|
|
|
|
|
|
|
Grigo Zoltán: Engedd még nekem
Néha megálltam, és néztem riadtan,
ahogy szédülten rohan a világ,
közben magamban csendesen sirattam,
amikor kertünkben meghalt egy virág.
A hó elolvadt, majd újra leesett,
az elszáradt fű tavasszal kinőtt,
hán... |
|
|
|
|
|