|
 |
|
|
... nyugalom.
Odasimultam óvni álmod,
Együtt élni a boldogságot.
Összefonódva eggyé lenni.
Nem mérlegelni, csak szeretni.
Sóhajtottál ölelve párnád.
Riadtan odabújtam hozzád,
Azt hittem ébredsz, lejár az álom
Megtörik nyugalmas boldogságom.
Halkan suttogtad: Édes Párom!
Egyetlenem! Örökké várom,
Hogy csak az enyé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kiáltoz:
Már áll a kereszt, fenn a Golgotán,
Átütve a drága szív, a lábak, kezek.
Elszállt ajkáról az utolsó sóhaj,
Sötétség borít be földet és eget.
A nép riadtan áll a kereszt körül,
A mennydörgéskor egy ajak sem szólt.
Csak a százados szólalt meg utána:
,,Ez ember valóban Isten Fia volt!"
*
Ked... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... kiáltoz:
Már áll a kereszt, fenn a Golgotán,
Átütve a drága szív, a lábak, kezek.
Elszállt ajkáról az utolsó sóhaj,
Sötétség borít be földet és eget.
A nép riadtan áll a kereszt körül,
A mennydörgéskor egy ajak sem szólt.
Csak a százados szólalt meg utána:
,,Ez ember valóban Isten Fia volt!"
*
Ked... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... daloltak
felette ott a szél s a hó
feldobva őt a csillagoknak.
Fonált eresztek, mint a pók:
a háló már feszül magamban -
várok sok régi illatot,
de úgy várok, olyan riadtan,
mint az, ki érzi, hogy halott.
Megdőlt a mult fölött hatalmam!
A rózsaillat nem felel,
hol vagy már tündér birodalmam?
Üzenj illattal, sok keh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... táplál kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol
a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pilinszky János: Őszi vázlat
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... olyan mélyek, mint a téli, puha fehérségűeké.
Sokan vándoro... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lett az érzelem...
Mindenkinek a zsarnok parancsol,
a szintén trónra emelt önmaga,
érte süketen és vakon harcol
kegyetlenül. Egy "új kor" hajnala
kábítja el, ha riadtan megáll,
mert fél. Attól, hogy ez már a halál?!
És tanácstalan sodródik tovább
a gépcsodákat alkotó világ.
Az Istent eltemette: sírba zárta,
... tövissel ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Lelkemben feléled a szó
És mélyről ébredő álmokat szövök.
Megérzés nélkül ...
Mikor fellázad bennem az Ég,
Akkor mellettem állnak az Angyalok,
Riadtan néznek szerteszét,
Mert a Mindenséget hallgatva hallgatok.
Hallgatok, mert a Szó, bár nekem szól,
Még sem maradhat csak az enyém!
Hallgatok, mert a könnyem kicsordul ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérleltem, míg életre támadt.
Mese-zajlás volt. Még élt a Mese.
Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese
Ugyanez éjjel. Bénán, félve, fázva,
Élő mesére s élő asszonyára
Riadtan néztem. Nem az én mesém.
És ez az asszony, ez a csodasápadt?
Ez Minden-asszony, ez nem az enyém.
Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,
Idegen árnyat terem és mesét:
A m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Radó Lili :
ÜNNEP
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szer... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Lajtai Gábor : Téli történet
Riadtan, fázva ült a járdaszélen,
Fagyott markában fillérnyi öröm,
Gyermeki arcán csillogott a télben
Sós könny és közöny, hópihék között.
Felett jártak felsőbbrendű lények,
Megcsörrent néha pénzük a kövön,
Szemükben gy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... térde,
terhe olyan nehéz lett.
A gyermek fenn a vállán egyre nőtt.
És mintha már az vitte volna őt!
A másik parton remegve borult
le a lába előtt.
"Ki vagy te?" - kérdezte riadtan.
"Jézus!" - csengett a felelet. "Ne félj,
szolgálatodat elfogadtam."
Átszegezett, bilincset oldozó
kéz pihent lehajtott fején.
Szemét vakította a fé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... aranyával-ezüstjével mindjárt kint volnánk a bajból. Csak azt tudnám, hogyan kaparinthatnánk meg!
- Majd én megmondom! - kiáltotta Hüvelyk Matyi.
A két rabló riadtan ugrott föl.
- Hallod? - kapta meg az egyik a másiknak a karját. - Valaki szólt!
- Szólt bizony - mondta Matyi. - Azt mondtam:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lett az érzelem...
Mindenkinek a zsarnok parancsol,
a szintén trónra emelt önmaga,
érte süketen és vakon harcol
kegyetlenül. Egy "új kor" hajnala
kábítja el, ha riadtan megáll,
mert fél. Attól, hogy ez már a halál?!
És tanácstalan sodródik tovább
a gépcsodákat alkotó világ.
Az Istent eltemette: sírba zárta,
... tövisse... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ügyeskedett, míg Juci közelébe nem ért. Lenyújtotta hosszú farkát, amibe a nyuszilány bátran bele is kapaszkodott. Felhúzta a hegy tetejére.
- Most meg fogsz enni? kérdezte riadtan Juci.
- Dehogy eszlek, dehogy eszlek!
- Csupán segítettünk neked! - felelte a kis róka.
A két róka elszaladt. Juci ámulva nézett utánuk. Közb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérleltem, míg életre támadt.
Mese-zajlás volt. Még élt a Mese.
Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese
Ugyanez éjjel. Bénán, félve, fázva,
Élő mesére s élő asszonyára
Riadtan néztem. Nem az én mesém.
És ez az asszony, ez a csodasápadt?
Ez Minden-asszony, ez nem az enyém.
Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,
Idegen árnyat terem és mesét:
A m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... istenekkel) s megelőzi
Sok hasztalan, szolga, zagyva vér.
Talán nem baj, szebb ez így végnek:
Kéjjel fölérő nagy utálat,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mint a sóhaj,
De mámoritóan, mint a vétek.
Amikor majd nem is gondol rátok,
Szegény gazdátok fojtott álmát
Álmaiba bemuzsikáljátok. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... festve.
Valahol mintha fönt-fönt volnék,
Érc-oszlopok s gránit-bálványok
Szilárd talpazatát érezem:
Valamely Isten-fejen állok.
Állok, várok, nézek riadtan,
Sehogysem bízok az Időben
S a fájdalmaim kiömlenek
Áradt tavasz-vizekként bőven.
Valamely Isten-fejen állok,
Mert így birom a bírhatatlant,
Mert így b... |
|
|
|
|
|
