|
 |
|
|
| ... nemhogy fogyna, még emelkedik is az edényben. Megrendülten álltak a csodálatos látvány mellett, kezüket imára terjesztették ki, mert felismerték a csodáról vendégeikben az isteneket és remegve kértek bocsánatot, hogy csak ilyen egyszerűen és szegényesen vendégelték meg őket. Volt még egy libájuk, a kis tanya féltve őrzött, egyetlen jószága, a hajlékukba tért isteneknek azt akarták... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét uton járó,
sötét uton járó, habozva megálló,
hallgass... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!
Rég volt ... azóta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyógyító erejének én parancsolok. De jaj, a szerelmet füvek nem gyógyítják; s nem használ magamnak, bár mindenki másnak használ tudományom!
Beszélt még többet is, de Péneios leánya remegve futott előle és otthagyta félig mondott szavaival. Futtában még szebb volt, amint a szél lebegtette ruháit, és a könnyű szellő hátrafelé fújta lobogó fürtjeit.
De az ifjú i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezdbe tettem:
egymás után egy hosszú életet.
Mondd vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed
Csitt!Angyal jár a zárt ajtók mögött.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ,,rendszerváltozást" követően pedig -lehetőségeinek
végtelenné tágulásától- kiteljesedett, vágyott íróasztalaikba szintúgy kitágult pupillákkal és
elfehéredő ujjpercekkel görcsösen remegve kapaszkodó lélektársi felmenőiben gyökerezik.
2. Az Ideális Bürokrata a Nagy Gépezet rendszerazonos alkotóeleme s az ebből fakadó
nélkülözhetetlenség-komplexusa őt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Naplemente
Az ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.
Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.
Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.
Ál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... sokszor a gyermekek között! Egy újonnan befogadott fiúcska egyszer öt társát verte meg, megtehette, hisz korban, erőben erősebb volt. Odamentem a nevelők által sarokba szorított, a dühtől remegve gyilkolni akaró gyermekhez, és szeretettel átöleltem, ő elkezdte ütni a mellemet, de én jóságosan magamhoz szorítottam. Dühösen mondta, hogy engedjem el, mert ő úgyis megszökik. Szelíden ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezdbe tettem:
egymás után egy hoss... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után egy hoss... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Haluszka M. Rózsa:
A karácsonyi ajtó...
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Haluszka M. Rózsa
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fagyos, hogy szinte már éget.
Ebben a merev hótömegvilágban
vakul a szem, ha tovább csodálja,
jobb lenne most egy apró, kicsi házban
kandallónál ülni, nem itt remegve, fázva.
Fagylehelet száll a sziklásmedrű éren,
elégedett a Tél, mint nem volt még soha,
némán, a lét felett, fagyosan, fehéren
koccint a holddal a fagyjárta éjszaka.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... eléd te kedves gyermeke
az ifjonti kornap kiből a derű aranya
úgy ömlik reám most nehéz sugaraival
mint hajnali rétre a nap.
Itt vagy, ím, színről színre látlak s remegve
érzem, mekkorát csattan tenyerembe gyermeki
kezed, melyből a szeretet tűzcsóvája áradoz felém,
s egy szempillanat alatt máris fölibém nősz,
mint egy nagykorú felnőtt,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!
Rég volt ... azóta évek r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Haluszka M. Rózsa
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!
Ré... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megyek. Te voltál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem
egymásután: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! angyal jár a zárt ajtók mögött.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felel!
A karácsonyi ajtó
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lelkük - csontvázak népe ez!
Ó ifjúság! Nyújtsd nékem szárnyadat,
Felszállani e holt világ fölött
Oda, hol Éden kertje lengedez,
És a rajongás csodákig ragad,
S remegve bont új s új virágokat,
S csokrot a remény hűs aranya köt!
Kinek szemén hályogot vont a kor,
Ráncos homlokkal boruljon a földre,
És pillantson szét olyan kicsi körbe,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem:
egymás után egy hosszú életet.
Mondd vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed
Csitt!Angyal jár a zárt ajtók mögött.
... |
|
|
|
|
|
