|
 |
|
|
... finoman,
Tested a szememtől lángra lobban.
Azt kívánod, hogy lépjek közelebb,
Érezd a szívem mennyire hevesebb.
Számra nézel, majd a kék tengerbe,
Olvasd le mit szeretnék remegve.
Húzz magadhoz, mutasd mit akarsz,
Tovább tartson az éj mindent letakarsz.
Csókolj meg vadul, hogy sose felejtsem,
Ha hozzám érsz mindig ezt érezzem.
Ez a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pótvizsga szeretetből
Túrmezei Erzsébet
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam...
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.
Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és hunyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fürtjeivel
súlyosul kedved. Ilyenkor ősszel
hagyd ott a mezőt és az erdőt,
bársonyos fáid és a bokrok
melyek alatt a kedvest ölelted
meghalnak most; a hajló nagy
fű ahová remegve csókra
terítetted száraz és sárga.
Hagyd ott a mezőt, az erdőt
és gyere a házak közé, a
városi fák hullása nem oly
veszejtő: csak az égre és a
t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... mezők, az erdők milliárd virága
feléd fordítja illatos fejét:
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.
A tó néked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod - reá jósággal nevetve -,
sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Októberi séta
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... soká merengtem így az égen,
hol tarjagos felhők között suhant
az óriás ezüsthold tiszta gömbje,
fényben fürösztve a nagy csarnokot,
és én, az élet árva pári... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... görbíteni kezdtem az ujjamat s a pisztoly ravasza lassan engedett. És ekkor megszólalt valaki a hátam megett.
- Elment az esze?
Éles női hang volt, kicsit izgatott s remegve fölényes. A mozdulat az ujjamban maradt s hátra riadtam. Egy diáklány állott az ajtóban. Nézett csillogó szemmel, de szigorú szájjal.
- Szamár - mondotta ki gyors, rövid és tök... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyógyszerét,
azt a csodás verset keresem,
melytől megszelídülne a lét,
ha bűvös sorait pengetem,
azt, amelyért Homérosz óta
ezrek állnak már csatasorba.
Remegve és űzve azért hajt
az olthatatlan örök éhség.
Írtam, elsírtam egy marék dalt
eleddig is, de végül mindég
csak hajtogattam: nem, nem ez ő,
majd a másik, a követke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lámpafény,
a kihunyhatatlan, örök remény.
Leszek a szótlan perc, a röpke pillanat
melyben nem is oly rég megtaláltalak.
Leszek... csupán...; önmagam leszek,
ki remegve engedi ki ajkain a neved...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szörnyű tetteket és
meggyalázni, porba taposni az
ébredő nemzetet! Az igazság
már nem ér semerre; Istent váró
téboly zenéje tombol remegve
és árulók mulatnak az idő
karzatán!...Megdermed a lélek e
zene hallatán! Poklok követe
kezében a pálca, s vezénylik a
h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyomát nem őrzi már.
A szomszédasszony rég elfelejtett,
bár ajtajába még kiáll.
Szobámban újra alszik minden,
a vázában már nincs virág,
s kezedre nem vágynak remegve
az ablakban petúniák.
Már nem miattad gyúl vörösre
a fény, mely hozzám becsorog,
s az este omló kék haján már
nem villan fehér mosolyod.
Csak é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyugalmat,
nézz szemembe
és hallgasd
velem a percet.
Hallgasd, ahogy
muzs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Délibáb
Imajo
homokban a fény
délibáb, ékszered nap
asszony-illatod
éleszti érzékeim
ima és sóhaj
vagy érzéki kedvesem
öled mélyében
remegve vár végtelen
2014. szeptember 19.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csodálva
rossz királyként,
ki nem tud uralkodni
a vágyon.
Hajadba simítanék,
mint holdsugár a rét füvébe,
ujjam ajkad ívét
remegve festené újra,
s ha édes fintor futna
ajkad szögletébe,
lelkem bújtatnám
egy perzselő csókba.
Ha a kábult ébredés
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezdbe tettem:
egymás után egy hosszú életet.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kárpótlásul nyomban ezután megérkezett a várva várt született Lan leány.
Hszi-men Csing a nyugati szárny egyik melléklakosztályából leste, leeresztett függönyök
mögül, izgalomtól remegve, mint lép ki szép látogatója a négy kuli vállán nyugvó, párnázott
nagy gyaloghintóból, és mint vezetik be feleségei a fogadóterembe. Legfeljebb tizennyolc éves
lehetett. Magas,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mezők, erdők milliárd virága
feléd forditja illatos fejét;
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.
A tó tenéked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod - reá jósággal nevetve -,
sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le e... |
|
|
|
|
|
