|
 |
|
|
... azonnal
Bár a látszat néha csal
Ha szerény a felhozatal
Elintézed egy mozdulattal
A mese habbal
Speciális hungaro komikum, mint a kocsonya
Kiszáradt tó medrében pocsolya
Sok brekegő ebihal lehidal
A kiszorított víz súlya egyenlő az iszappal
Ugyan úgy ahogy a karikacsapás egyszerűnek tűnik
Talán ezért is bűzlik
Ezért is űzi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hihi... aki olvasta az előzőt, most azt fogja hinni, hogy megint találtam valami szépséghibát a kapcsolatomban...
Hát nem, ez most kissé általánosabb:
2006. 08. 20. Ezt a napot se fogják sokáig elfelejteni... legalábbis amíg nem jön nagyobb csapás. Mit is mondhatnék róla én? Fent tekeregtünk Kedvesemmel a (Budai) várban, élveztük a Mesterségek Ünnepét, meg a hideg S... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerettem volna Tavasz lenni, rügyet fakasztó édes illatú csicsergő tavasz. Bolondos, játékos, szeszélyes zápor ,sebes szél ,s apró virág a gyümölcsfaág hegyén. De nem lettem.
Nyár lett belőlem. Pirospozsgáimat napbarnított arcra cseréltem , s magam lettem a fullasztó nyári hőség ,ami feléget és felperzsel mindent maga körül .Túl forró voltam ,s túl heves. Elszáradt minden, n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyár volt... a levegő reszketett a forróságtól, de már látszottak a jelek. Sötét felhőktől terhes az ég. Szinte tapintható volt a feszültség.
Megtörtént... egy csepp, kettő, tíz. Apró buborékokban pukkant szét sok ezer esőcsepp... lassan kihalt az utca... futva menekültek az emberek a záporozó esőcseppek elől, vonzotta őket a fedett hely. Pedig... olyan jó ilyenkor végigsétál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MENEKÜLJ, MENEKÜLJ INNEN
Pocsolyás Értől elszakadt legény,
Sorvadva, várva itt tovább ne ülj.
Nem kellenek itt úri álmodók,
Menekülj, menekülj.
Rossz a világ itt: dacos Hunnia
Álmodva vívja a régi csatát.
Veri a Jövőt: balladát akar,
Balladát, balladát.
Homlokod sárgult, lázas a szemed,
Sejtő, beteg és f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Megáradt a rest, magyar Tisza,
Vize Lajtától Oltig szalad.
Ujjongnak a ludak, a gémek
S azok a rabló, azok az ősi
Griff-madarak.
Ár, szürkeség, víz-gőz, pocsolya
S a nagy magyar Alföld felett
Fészketlenül, kiverve röpdös
Riadt szivekkel egy szép énekű
Madár-sereg.
Sebten kiválik, ím, gőgösen
Egy fény-t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Sebzett lelkekre gyászos nap költözött,
nyers őszt köszöntő, tompa sötétség,
búzene vánszorog, hajlott hátak mögött.
pocsolyába fuldokló, időmaradék.
Rothadt növények vérszaga áthat,
Hallgasd! Hogy ver a sötétség szíve.
Elárvult fészkeken, rút varjú had,
haldokló árnyak táncoló tömege.
Légtelen szobák,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Elmenőben meg akart érinteni egy járdaszéli fát.
A fa el elhuzodott.
Beleesett egy pocsolyába.
A pocsolya befogadta.
Megfürdették szennyes- szürke vizben.
Útjára engedte.
a fa gyöngéd szeretettel nézte.
Visszavárta.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... üres fejü okos gondolatok, melyek minden kegyetlen tettre alkalmasak, de nem emberhez méltóak. Pedig a jövő útjainak macskakövét Ők rakták és néhol rakják ma is. Hány gödör és buktató, pocsolya szenny van alatta? A fehér tiszta szüzi hó sem takar már be mindent, le sem akar esni.
Kínok kínjai, kimondhatatlan sok szenvedés és megalázás volt az, melyet naponta megtettek v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerettem volna Tavasz lenni,rügyet fakasztó édes illatú csicsergő tavasz. Bolondos ,játékos ,szeszélyes zápor ,sebes szél ,s apró virág a gyümölcsfaág hegyén. De nem lettem.
Nyár lett belőlem. Pirospozsgáimat napbarnított arcra cseréltem ,s magam lettem a fullasztó nyári hőség ,ami feléget és felperzsel mindent maga körül .Túl forró voltam ,s túl heves. Elszáradt minden,nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Érzel valami eddig ismeretlen érzést. Próbálod megnevezni mi ez, de semelyik fogalom sem takarja azt, ami most benned motoszkál. Tudod, ezt nem szabadna, de minden egyes izmod összerezdül, ha arra a dologra gondolsz. Behunyod a szemed. Elindul a fantáziád. Képekben látod magad előtt vágyaidat megtestesülni.
Végre sikerül elhívnod sétálni. Kezetekben a cipőtök, belegyömöszölve ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virággá szárad a napfény
szemcsékké porladnak a hegyek
pocsolyába hull a könny
és cseppekre szakadnak a tengerek
szürkületbe hanyatlik a hajnal
hullámzanak a lázas verssorok
éjszakává változik a nappal
csak írok és már nem alkotok
szárnyaimon csillan az átizza... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Végül nem tudtam ellenállni a gofri csábításának. Amint azon járt az agyam, hogy vissza kéne fordulnom, észrevettem egy magányos srácot az egyik padon, aki elmélázva bámult maga elé. Gyönyörű szemekkel! Ezt nem hagyhattam ki. Magabiztosan kihúzva magam, halvány mosollyal az arcomon elsuhantam mellette, akárha egy kósza lufit imitáltam volna. Eddig jól is ment minden, mert f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A kis Falevél.
Tavasszal, amikor a rügyek kipattannak burkaikból, s a nap melengető sugarai életre cirógatják a palántákat. Az egyik ágon kibukkant egy kis levél, körbe nézet, s azt mondta magában:
-Jó lesz nekem itt.
Majd, nagy sóhajjal kinyújtózott, s elfoglalta végleges helyét a faágon.
Mellette vértestvérei ugyanígy tettek, ki a fa aljára, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Képzeljünk csak el egy lovasbemutatót ellenfényben - egy büszke andalúz mént felemelt fejjel és méltóságteljes kisugárzással. A nézők sorain zúgás fut végig, amikor a szürke ló piruettezni kezd, miközben sörénye a mozgás ütemére lobog a levegőben. A leszálló nap felerősíti a ló farkának és sörényének fényét, és a pár álomszerűen mozog a téren. A lovas, ugyanolyan büszke tartássa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ezt a verset nagyon régen olvastam, de most eszembe jutott, mégpedig azért, mert pont ilyen hangulatba keveredtem, mint ami a versből sugárzik.
De ez nem magamtól sikerült, hanem Tolvaly Ferenc közvetítésével, mert azt a könyvét olvasom, amelyben az El Camino-t - a zarándokutat - járja. Zarándokszállásokon alszik, mindenféle gyermekkori emlékek kísértik útja során, és mivel bo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Elindult, ment a nagykabát
Az úton át, a hídon át:
- A hídkorlátot áttöröm!
S ki nem áll félre, fellököm!
- Hohó - szólt rá egy vén rigó -,
csúcsforgalomban nem való
ily kerge száguldás! Fogom,
beülök, s elkormányozom!
Amint fogadta, úgy is tett.
Kormányosfülke lett a zseb:
a bal felső zseb. S mily csuda!
Haladtak. Hídon ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Max Lucado
PANCSINELLO
A vemikek apró faemberkék voltak. Mindegyiküket ugyanaz a mester, Eli faragta, akinek a műhelye egy közeli dombról nézett le falujukra. Mindegyik faemberke különbözött valamiben a többitől. Voltak közöttük nagy orrúak, nagy szemüek, magasak, alacsonyak, kalapot, vagy éppenséggel faragott kabátkát viselők. Két dologban voltak hasonlók: mindny... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egyszer majd, ha én ÉN leszek és nem holmi silány utánzat, nagy dolgokat fogok véghezvinni.
Először is hegyet fogok mászni. Nem túristautakon, kijelölt ösvényeken megyek, csak úgy, bele a vakvilágba. Vízmosásokon, vadcsapásokon kapaszkodok egyre felljebb. Szívem majd a torkomban dobog, de ezzel akkor nem törődöm.
Ha szomjas leszek patakból iszom, úgy komótosa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A találkozó okozta lebegés hatására,még a mai rossz hírek sem tudják elvenni teljesen a kedvem.
Krisztivel beszéltem ma,végre tudják mi okozta Gabesz egy-két napig tartó lázacskáit,fogyását...
Vesemedence gyulladása van ,előbb négy hétig,majd két hétig,végül ismét négy hétig kell antibiotikumot szednie,kapott új tápszert és végre hízik........
Nórika sze... |
|
|
|
|
|
