|
|
|
... feleség és boldog vacsora?
Vagy szörnyü kóborlásod már nem szünik soha?
S csak ily pihenők várnak, bús kéj s mérgezett esték?
S könnytelen, megsirattam a petyhüdt nyoszolyán
A régi-régi percet, mikor még nem volt mindez,
S még úgy nyúltam a kéjért, mint vertarany kilincshez
A csodarejtő élet zárt, titkos kapuján...
... |
|
|
|
|
|
|
|
... véreddel véresen viradni,
Édes Nagyasszonyom, hol vagy, vagy-e, látsz még
S akarod, hogy a Sors víg hunyósdit játsszék?
Goggel kisértetbe csak egyszer is vinnél,
Nyoszolya-virágnak még csak egyszer hinnél,
Adnám új vágyamat vágyakozó vádnak
S adakozó számat ragadozó szádnak.
Mindent fölfrissítnék, mindent megajánlnék.
Havasan hul... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Helen Bereg: Egy szerelem pillanatai
(szonttkoszorú)
Káprázat
Vállad ringató napsugár-nyoszolya.
Simító kezed elvarázsol oda,
hol pasztellé halványul tegnap mocska,
s lesz fejemen tövis helyett korona.
Szemed lágy csil... |
|
|
|
|
|
|
|
GÁRDONYI GÉZA
A LÁTHATATLAN EMBER
TÖRTÉNELMI REGÉNY
53
Bolond az, aki kétségbeesik. Íme, énreám hány alakban tört a halál. Hol az üstökömet ragadta meg, hol a lábamat, hol a mellemet, belém is bújt - s mégis itt vagyok.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy szerelem pillanatai
(szonttkoszorú)
Káprázat
Vállad ringató napsugár-nyoszolya.
Simító kezed elvarázsol oda,
hol pasztellé halványul tegnap mocska,
s lesz fejemen tövis helyett korona.
Szemed lágy csilláma szemembe olvad.
Íriszed kékjének kedves mosolya
rám nevet, mint aki nem láthat soha
gyönyörűbbet,... |
|
|
|
|
|
|
|
... kényszer ölel át
őszi fák alatt ő szeret
miközben pereg a nap
s hullanak szüntelen levelek
a mindennapok akár egy bő ruha
lötyögnek rajtam,
nyoszolyám takaróját gyönggyel
lelkem égi malaszttal
rég kivarrtam
fekszem halkan a csöndben
köröttem rőt mókus netez,
s őrült szerelmek emlékével... |
|
|
|
|
|
|
|
... ez,
Én nézem és nem nyúlok semmihez
Nézem, mint gazdag éjszakékon át
Álmaim ünnepi forgatagát.
Virraszt szemem éber két katonám
Alvó életemnél nyoszolyán.
Nézni a fényeket, nézni felhőket,
Nézni gyászruhás vékony szőke nőket,
A farsangot, mely utcámon elnyargal
S én nem megyek a viho... |
|
|
|
|
|
|
|
... rövidül,
egyre élőbb mosoly süt rám
mind áttetszőbb napok mögül,
ragyogás, ki az éjszakán
is átsütsz, úrnő, égi lány,
hogy aludtad át télidőd
a kemény, fagyos nyoszolyán?..."
... |
|
|
|
|
|
|
|
... ERDŐ
Már csak a kényszer ölel át
őszi fák alatt ő szeret
miközben pereg a nap
s hullanak szüntelen levelek
a mindennapok akár egy bő ruha
lötyögnek rajtam,
nyoszolyám takaróját gyönggyel
lelkem égi malaszttal
rég kivarrtam
fekszem halkan a csöndben
köröttem rőt mókus netez,
s őrült szerelmek emléké... |
|
|
|
|
|
|
|
... egy pillanatra
érezhesselek még.
Hideggé lett tested
felmelegí... |
|
|
|
|
|
|
|
... pillanatai
(szonettkoszorú)
Káprázat
Vállad ringató napsugár-nyoszolya.
Simító kezed elvarázsol oda,
hol pasztellé halványul tegnap mocska,
s lesz fejemen tövis helyett korona.
Szemed lág... |
|
|
|
|
|
|
|
... SZÉP
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe fátyola,
Nyilt ablakomra dőlve ki
Eszmélek tétova.
Körösleg immár semmi nesz,
Ellenben át felűl
Szép kedvesem lágy nyoszolyán
Pihenve szenderűl.
Ah mint mosolyg, szűz kebele
Miként emelkedik!
Nyakára folyt selyemhaját
Fohászi lengetik.
Gömbölyü gyönge karjait|... |
|
|
|
|
|
|
|
... a menyasszonyom,
Feleségem, én édes asszonyom!
Virágozva együtt hervadjunk el,
Nem tavasszal, hanem késő ősszel:
Csak egymásért örűljünk, búsuljunk,
Egy nyoszolyán, egy sírba' nyugodjunk.
A SZÉL ÉS A NAP
Egykor régen ... |
|
|
|
|
|
|
|
... képzelet.
EGY SZERELEM PILLANATAI
(szonettkoszorú)
(1. szonett)
KÁPRÁZAT
... |
|
|
|
|
|
|
|
Helen Bereg: EGY SZERELEM PILLANATAI
(szonettkoszorú)
KÁPRÁZAT
Vállad ringató napsugár-nyoszolya.... |
|
|
|
|
|
|
|
... SZERELMEMET
Tálcán kínálom a szerelmemet,
Ölelj magadhoz.
Ölelj engemet!
Ne hagyd kihűlni forró vágyamat,
Dajkáld a lelkemet,
Vesd meg ágyamat...
Rózsaszirommal borítsd nyoszolyám
Szerelmi fészek
Legyen a szobám.
Alig érintve csókold bőrömet
Borzongjon testem
Szerezz örömet
Fölém hajolva rebegd nevemet... |
|
|
|
|
|
|
|
... magamba rejtek,
semmivé lesz úgyis;
amit itt felejtek,
kísér síron túl is.
Volt énnekem napsugárból
hideg palotám,
volt közepén jégkristályból
forró nyoszolyám.
összeszedtem futkosással,
örök kapkodással,
mind megette az idő
kényelmes rágással.
- Mit tudhatnál adni még,
hitegető nyári ég?
- Rügyet, szirmot... |
|
|
|
|
|
|
|
... gyönyörűséges
mátkám, vár a természet szentélye
Smaragd lomb lészen majd sátrunk
frigyünk tanúja az erdő hűs mélye
Illatos füvek pázsitján, falevélből
vetett nyoszolya lesz puha ágyunk
Takarónk a csillagos égbolt, éteri
csend őrzi teljesült, titkos vágyunk
Amikor eloszlik az éji sötét, immár
asszonyként köszönt ránk a hajna... |
|
|
|
|
|
|
|
...
is átsütsz, úrnő, égi lány,
hogy aludtad át télidőd
a kemény, fagyos nyoszolyán?...
TEGNAP ANYÁM ELŐTT DICSÉRTELEK... |
|
|
|
|
|
|
|
... tehettél,
arról nem te döntöttél,
hogy árvának születtél,
amikor úgy döntöttél,
hogy magyarrá lehessél.
Násznagyod, Magyarország,
sírt és odaállt hozzád,
vőfélyed: nyoszolyód, a
Himnusz és a Szózat
- zsolozsma és zsoltár -,
és te voltál az oltár,
föld fele magasultál,
és sírtál és sírtál és sírtál,
(és sí... |
|
|
|
|
|