|
|
|
... és rövidesen a falevelek is reszketni kezdtek - látni való volt, hogy mindjárt kezdődik a zuhé. A herceg és a király szétnéztek a kalibában, milyen fekvőalkalmatosság van benne. Az én nyoszolyám egy szalmazsák volt - jobb, mint Jimé, mert az csak kukoricahánccsal volt megtömve. A kukoricaháncsban mindig vannak torzsák, amik kiállnak, böködik az embert, és ha megfordul rajta, a szá... |
|
|
|
|
|
|
|
THOMAS MANN
VÁLOGATOTT ELBESZÉLÉSEK
TARTALOM
TRISZTÁN
TONIO KRÖGER
HALÁL VELENCÉBEN
ÚR ÉS KUTYA IDILL
MARIO ÉS A VARÁZSLÓ
TRAGIKUS ÚTIÉLMÉNY
AZ ELCSERÉLT FEJEK
INDUS LEGENDA
TRISZTÁN
TRISTAN
1902
FORDÍTOTTA
K... |
|
|
|
|
|
|
|
|
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
SÖTÉT BÚJÓCSKA
Az írásokat összegyűjtötte és a szöveget gondozta
RÉZ PÁL
TARTALOM
PILLANATKÉPEK
A MI NÓTÁINK
EMBER ÉS VILÁG
SZÜRKE RAJZOK
NAPLÓM
TAPS
A KÖLTŐ
SZABADSÁG
ÓDA A TELEFONHOZ
EMBER ÉS VIL... |
|
|
|
|
|
|
|
... pénzt szétosztott, minden ékszerével felékesítette magát, a legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi szertartásokat, majd ünnepi öltözetben hálóházába lépett, lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett, és ezt az álmot álmodta:
Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himálajára vitte, a hatvan mérföld széles Manószilá-fennsíkon letették egy hét mérföl... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Honoré de Balzac
Goriot apó
Regény
Fordította Lányi Viktor
Vauquer-né, leánynevén de Conflans, idős asszonyság, negyven éve tart fenn polgári penziót Párizsban, a diáknegyed és a Saint-Marceau negyed közt húz... |
|
|
|
|
|
|
|
...
"Tálcán kínálom a szerelmemet...
Ölelj magadhoz, ölelj engemet!
Ne hagyd kihűlni forró vágyamat,
dajkáld lelkemet, vesd meg ágyamat!
Rózsaszirommal borítsd nyoszolyám,
szerelmi fészek legyen a szobám.
Alig érintve csókold bőrömet,
borzongjon testem, szerezz örömet!"
Ligeti Éva
... |
|
|
|
|
|
|
|
Honoré de Balzac
Goriot apó
Regény
Fordította Lányi Viktor
Vauquer-né, leánynevén de Conflans, idős asszonyság, negyven éve tart fenn polgári penziót Párizsban, a diáknegyed és a Saint-Marceau negyed közt... |
|
|
|
|
|
|
|
... Gergely
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe fátyola,
Nyilt ablakomra dőlve ki
Eszmélek tétova.
Körösleg immár semmi nesz,
Ellenben át felűl
Szép kedvesem lágy nyoszolyán
Pihenve szenderűl.
Ah mint mosolyg, szűz kebele
Miként emelkedik!
Nyakára folyt selyemhaját
Fohászi lengetik.
Gömbölyű gyönge karja... |
|
|
|
|
|
|
|
...
ÉRZÉSEK...
cseppekben jár a boldogság
s én ázok áznák,
fürdök -bár álmaimban-
de nem adnám semmiért,
hol köveket aprít a bánat
é... |
|
|
|
|
|