|
|
|
... szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
-A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
-Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
-Menj haza - modnta a Mester - és tedd ki az állatok... |
|
|
|
|
|
|
|
... félve retteg
Minden kis szenderem.
Ha akarom, nem kell megvárni,
Míg lomb módon, gyáván elmultam
S letépjen egy bús, hűvös esti szél
S mint egy csavargó, nyomorultan
Fagyjak meg valahol.
Ha akarom, hogyha akarnám,
Mennyi bús szépség nyugtot lelne,
Mennyi szép bánat, ha találkozunk
Én s a halálok fejedelme,
A meghiv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sándor Ernő
Uram, én nem tudok beszélni,
engem ne küldj el, félni, félni
tudok csak...
Nyomorultan
rettegek én az emberektől.
Ifjú vagyok még, látva-látod,
nyelvemen görcs van, dadogások...
Nem akarok próféta lenni!
Nem akarok semmit sem tenni!
Ó hagyj magamra!
Jaj, rettenetes
ez a Te küldetésed,
ez a Te elhívás... |
|
|
|
|
|
|
|
... Piacon volnánk!...
Mit szégyenkezzem, ez a vásár,
Eladom még a megvetést is,
Az én lelkem már úgyis lázár,
A piacról hulljon még rá sár!
Ím, bevallom, hogy nyomorultan,
Mit sem remélve, mit se várva,
Még mindig van az én lelkemnek
Szárnyakat adó büszke álma.
És bár előttem vak sötétség
És bár előttem mit se látok:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian.
- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.
Az e... |
|
|
|
|
|
|
|
... Piacon volnánk!...
Mit szégyenkezzem, ez a vásár,
Eladom még a megvetést is,
Az én lelkem már úgyis lázár,
A piacról hulljon még rá sár!
Ím, bevallom, hogy nyomorultan,
Mit sem remélve, mit se várva,
Még mindig van az én lelkemnek
Szárnyakat adó, büszke álma.
És bár előttem vaksötétség
És bár előttem mit se látok:
Még mind... |
|
|
|
|
|
|
|
... is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
- Boldogság? - Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatoka... |
|
|
|
|
|
|
|
... Piacon volnánk!...
Mit szégyenkezzem, ez a vásár,
Eladom még a megvetést is,
Az én lelkem már úgyis lázár,
A piacról hulljon még rá sár!
Ím, bevallom, hogy nyomorultan,
Mit sem remélve, mit se várva,
Még mindig van az én lelkemnek
Szárnyakat adó büszke álma.
És bár előttem vak sötétség
És bár előttem mit se látok:... |
|
|
|
|
|
|
|
... félve retteg
Minden kis szenderem.
Ha akarom, nem kell megvárni,
Míg lomb módon, gyáván elmultam
S letépjen egy bús, hűvös esti szél
S mint egy csavargó, nyomorultan
Fagyjak meg valahol.
Ha akarom, hogyha akarnám,
Mennyi bús szépség nyugtot lelne,
Mennyi szép bánat, ha találkozunk
Én s a halálok fejedelme,
A meghiv... |
|
|
|
|
|
|
|
Ott ült nyomorultan, bénán,
Csak két kezét nyújtotta némán:
Szánjatok meg! Adjatok valamit!
Lelke csüggedt, szívében kevés a hit.
Nem várt sokat, néhány fillért csupán.
Nem futhatott ő gazdagság után...
Csak alamizsnát kért, egy falat kenyeret,
Hogy fenntarthassa e nyomorult életet.
És aznap reggel nem hiába ült ott.
Il... |
|
|
|
|
|
|
|
... Piacon volnánk!...
Mit szégyenkezzem, ez a vásár,
Eladom még a megvetést is,
Az én lelkem már úgyis lázár,
A piacról hulljon még rá sár!
Ím, bevallom, hogy nyomorultan,
Mit sem remélve, mit se várva,
Még mindig van az én lelkemnek
Szárnyakat adó büszke álma.
És bár előttem vak sötétség
És bár előttem mit se látok:
Még mindig m... |
|
|
|
|
|
|
|
... Jóistent: övék a hatalom és a dicsőség?
Mert betegek és megnyomorítottak vagyunk Istenem, de várjuk a jelet, várjuk a feltámadást! Mert mi tudjuk jól, hogy betegen, kirabolva és nyomorultan is erőt adunk a többi népnek! Ma még csak kis lámpás vagyunk, de holnapra nagy lesz a fény!
Valami nagy erkölcsi tisztítótüzet is kéne rakni, mert valami készül Hunniában.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... Jóistent: övék a hatalom és a dicsőség?
Mert betegek és megnyomorítottak vagyunk Istenem, de várjuk a jelet, várjuk a feltámadást! Mert mi tudjuk jól, hogy betegen, kirabolva és nyomorultan is erőt adunk a többi népnek! Ma még csak kis lámpás vagyunk, de holnapra nagy lesz a fény!
Valami nagy erkölcsi tisztítótüzet is kéne rakni, mert valami készül Hunniában.... |
|
|
|
|
|
|
|
Fodor Ákos: Még mindig
nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő .... |
|
|
|
|
|
|
|
... mutathat az utca engem,
Ki gyepük tarkálló gazzát ápoltam azaleaként!-
- Szégyen, hogy még mindig próbálom szépítni kudarcos multam,
Menteni régi hitem, alkudni gyengén, nyomorultan;
S a festett bálvány tört cserepeit reszketve illesztgetem! - -
- Ó, inséges, bekerített, sanyargatott város az én szenvedésem!
Tul a falakon hetykén dőzsöl a tábor és gún... |
|
|
|
|
|
|
|
... remete néma maradt, a barlang ajtaja zárva.
Jovenianus pedig félrevonult egy kissé, leült egy fa alá és elkezdett sírni.
- Mindennek vége van! El kell vesznem nyomorultan! Mindennek vége van! - ez járt a fejében szüntelenül.
Azután egy darabig csendesen sírt és nem voltak gondolatai, csak nagyon, de nagyon szerencsétlennek és semminek érezte mag... |
|
|
|
|
|
|
|
Fodor Ákos: Még mindig
nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő
... |
|
|
|
|
|
|
|
Sándor Ernő
Uram, én nem tudok beszélni,
engem ne küldj el, félni, félni
tudok csak...
Nyomorultan
rettegek én az emberektől.
Ifjú vagyok még, látva-látod,
nyelvemen görcs van, dadogások...
Nem akarok próféta lenni!
Nem akarok semmit sem tenni!
Ó hagyj magamra!
Jaj, rettenetes
ez a Te küldetésed,
ez a Te elhívás... |
|
|
|
|
|
|
|
FODOR ÁKOS: MÉG MINDÍG... |
|
|
|
|
|
|
|
... letörültek,
Mint néma csatatéren nehézkes sebesültek,
Nyögdelő nyomorultak, akik meghalni vágynak,
Gyűrött ravatalán az álomtalan ágynak
Úgy fekszem, nyomorultan, mint akit elvetettek.
S mint aki idegenben, nyomasztó éjjelen
Valami ismeretlen névtelen rémtől retteg,
Úgy reszket mindenem. És olyan a fejem,
Mint súlyos harc... |
|
|
|
|
|