|
|
|
... Gucci bunda van rajta, a New York Leathernél méretre csináltatott fekete bőrnadrág (,,Idén ez az utolsó darab, amit elvállaltak, Elle MacPhersonnal kellett megverekednem érte.") és napszemüveg. Tíz da¬rab T. Anthony bőröndje van, úgy néz ki, mint egy filmsztár. Csak a limuzin hiányzik, de ezt is megoldja, mert egy gaz¬dagnak látszó üzletemberre akaszkodik, hogy nem tu... |
|
|
|
|
|
|
|
... lágyan rengetett
özönnel szórta rám a sárga árnyvirágot
s asszonyként türtem én, térdelve, reszketeg.
S mint imbolygó sziget, ringatta renyhe testem
a lármás, napszemű, szennyhullató sirályt
s ringattam néha holt tetemet, hogyha resten
rossz láncaim között aludni mélybe szállt...
Bitang bordáimat a rongy hínár alázta
s madártalan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... itt hagy engem oly magán...
Csak most érzem, hogy szeretlek,
Hogy szeretlek igazán.
Illatot hoz fürteidről
A szelek fuvalma még,
A hullámok tűkörében
Napszemed visszfénye ég.
Oh ha zúgó szél lehetnék,
Átölelne két karom,
Elvinnélek messze, messze,
Híven, büszkén, szabadon.
Hosszan nézek el utánad,
S mint örvén... |
|
|
|
|
|
|
|
... lágyan rengetett
özönnel szórta rám a sárga árnyvirágot
s asszonyként türtem én, térdelve, reszketeg.
S mint imbolygó sziget, ringatta renyhe testem
a lármás, napszemű, szennyhullató sirályt
s ringattam néha holt tetemet, hogyha resten
rossz láncaim között aludni mélybe szállt...
Bitang bordáimat a rongy hínár alázta
s madártalan... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... itt hagy engem oly magán...
Csak most érzem, hogy szeretlek,
Hogy szeretlek igazán.
Illatot hoz fürteidről
A szelek fuvalma még,
A hullámok tűkörében
Napszemed visszfénye ég.
Oh ha zúgó szél lehetnék,
Átölelne két karom,
Elvinnélek messze, messze,
Híven, büszkén, szabadon.
Hosszan nézek el utánad,
S mint örvén... |
|
|
|
|
|
|
|
... útjait.
feléd fordítom arcomat, mert tőled
hullhat csak rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor közeledbe érek,
már azt hiszem: most. . . most elértelek!
Kinyúl felém napszemed fénysugára,
megérint, mint egy csók a téren át,
s e fény visszfénye tükröződik rajtam,
mikor átúszom a nagy éj tavát.
Sötét le... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Bodnár László
Szívemre festem arcodat
Szívemre festem arcodat,
Napszemed, fényt s az árnyakat,
Mert minden kezdet csak te vagy,
Örökre őrzöm titkodat.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
... útjait.
Feléd fordítom arcomat, mert tőled
hullhat csak rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor a közeledbe érek,
már azt hiszem: most... most elértelek!
Kinyúl felém napszemed fénysugara
megérint, mint egy csók a téren át,
s e fény visszfénye tükröződik rajtam,
mikor átúszom a nagy éj tavát.
Sötét lennék, ha nem ragyog... |
|
|
|
|
|
|
|
... vegyül.
Ó, bárha én is, haldokló Nyár,
Együtt szállhatnék el veled!
Ah, elkivánkozik e sóvár
Lélek, a vágyaktól beteg!
Ó, mit is van keresnem itten,
Ha napszemed már nem ragyog?!
Mehetnék én is! Oda minden,
Ha egyszer a nagy Pán halott!
[Szenic, 1890]
... |
|
|
|
|
|