|
|
|
Eljött a szép nap, midôn a legjobb pi-
rosbor mellett köszöntünk, és a boros kan-
nát két kézre fogva, hangos rivalgással
kívánunk neked mindenféle jót, és hogy
élvezed az élet boldog óráit, mert kis fa-
kadó rózsa is csak egyszer virít, és a "TE" tava-
szod is elhervad egyszer, és a régi jó ba-
rátok szeretete övez akkor is, midôn az ivá-
sz... |
|
|
|
|
|
|
|
... éltet,
de álmukban már most mosolyognak,
s az eljövô tavaszra vágyakoznak,
mikor a szerelem nekik ébred.
S ezért kíváncsiság s izgalom
lakik szívünkben és ölünkben,
s midôn várunk, örömtôl ujjongó
szép szerelmi találkozásokról
álmodozgatunk mi mind a ketten.
Így kérlek én feleségül téged,
hogy szerelemben gazdag éveket éljünk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egész úton -hazafelé-
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Míg állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S ... |
|
|
|
|
|
|
|
... nem is nyerhetik el. Küzdeni Istennel, milyen kevesen tudnak! Nem is értik, hogy mit jelent. Milyen kevesen sóvárogták Isten közelségét, lelkük minden erejét a végsőkig megfeszítve! Midőn a könyörgő lelkén a csüggedés olyan hullámai sepernek végig, amelyet emberi nyelv ki sem fejezhet, milyen kevesen kapaszkodnak rendíthetetlen hittel Isten ígéretébe! Ha megen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... új értelem az, mely Isten gyermekeinek osztályrészül jut. Az önzéstől mentes tiszta szeretet, egyszóval az az isteni teljesség és a Lélekkel való megteljesedés, amit Jézustól nyerünk, midőn őáltala bűneinkből megtisztulunk.
Az Úr itt vételről beszél. ,,Végy tőlem aranyat." Különös kifejezés ez. Hát nem ad az Úr mindent ingyen? Dehogyne... |
|
|
|
|
|
|
|
... *
De mint a cserépnek
Darabja elveszett,
Kiegészítettem
A hiányzó részeket.
*
Gyászt öltött magára
Az egész természet,
Midőn Krisztus urunk
A keresztfán vérzett.
*
Jámbor tanítványai
Zokogva siratták,
Midőn a jó gyermek
A jó édesanyát.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... nékem!
Máskép szerény művem vetém vala tűzbe,
Mert hogyan lett volna nyerni reménységem?
És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér
Majd elhomályosít, midőn felém ragyog:
De hát a ráadás!... Lelkem lelkéig ér.
Hogy drága jobbkezed osztályosa vagyok.
S mi vagyok én kérded. Egy népi sarjadék,
... |
|
|
|
|
|
|
|
ARANYAIMHOZ
Midőn Toldim pályadíjt nyert
Megjöttetek? de már, de már
Gazdag leszek, gazdag vagyok:
Lám a szerencse rám talál,
Hozzám kapnak az aranyok.
Isten hozott, sápadt fiúk!
Színünk, nevünk úgyis rokon:
Nosza, ki hogy segítni tud,
Segítsetek bátyátokon.
Régen s nagyon szeretlek én,
Táv... |
|
|
|
|
|
|
|
EGYKORI TANÍTVÁNYOM EMLÉKKÖNYVÉBE
Én láttam a bimbót, én láttam azt,
Midőn, érezve a nyájas tavaszt,
Kezdett kifejleni:
Örűlt a lelkem és kéjjel telék,
És mint hiú kertész, sokat merék,
Sokat, reményleni.
De ennyit nem. Reményem balga volt,
Árnyékban sem mutatta a valót:
Milyen lesz a virág.
A természe... |
|
|
|
|
|
|
|
... kebellel engem, hívedet,
Hogy elvakít ez édes indulat,
Hogy nincs türelmed egybevetni a
Napok folyását, tért, időt, körülményt
S egyéb tudákos, elvont dolgokat,
Midőn ezért békétlenkedel:
Miért nem írok a szálló madárnak,
Ki egykor almafámon énekelt,
Miért nem a méhnek, ki a minap
Mézet szedett kertem virágiról,
Vagy ... |
|
|
|
|
|
|
|
... űl.
Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje
Sírjokról a követ: egy nehéz századot?
Hol van a szellem, ki életre lehelje
A szivet, ha régen, régen elhamvadott?
Ah! Midőn a hű szív porrá vagyon válva,
Feltámasztja-e más, mint a költő álma?
Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,
A Mármora tenger kebelén ring... |
|
|
|
|
|
|
|
... megsiratta.
Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ... |
|
|
|
|
|
|
|
... szemem elképzik és lelkem legörnyed:
Nem bírja meg a szem, a lélek, e szörnyet.
Istenem, istenem, mily jó volna ennyi
Gyötrelmes valóból szebb álomra kelni!
De midőn a remény oly igen tünékeny,
A kétségbeesés az én reménységem:
E kettészakított oroszlán kebele
Szebb remények édes mézivel van tele.
Ama szent haragban, mel... |
|
|
|
|
|
|
|
... vélem?
Bújdosom, szétömlött árjait kerülvén;
Hullámzása alig tetszik a víz-szélen.
Olykor-olykor, messze,
A távolba veszve,
Egy moraj begörgi a csendes vidéket,
Mint midőn a vihar álmában beszélget.
E moraj... ki mondja meg nekem, mi volt ez:
Támadó vész, vagy már annak utóhangja?
Égi háború, vagy zápor, ami jól tesz?... |
|
|
|
|
|
|
|
... domb és egyszerű faoszlop,
Mely szentté jelölje a föld egy zugolyját,
Azt, hol testi részök sár-elemre oszlott
S a feltámadásra magukat kiforrják?
Volt-e kéz, midőn a végsugár kilobbant,
Eltakarni üszkét hamvas szemeiknek?
És fohász, midőn a föld reájok dobbant,
Nyugalmat kivánni hült tetemeiknek?
Vagy talán... |
|
|
|
|
|
|
|
... de még van egy, igen:
Az egy Borbála asszony maradt a régiben;
Trónusok ingadoznak, és trónus összedül:
Az ő papucskormánya áll rendületlenül.
Mint a vihar midőn tép nagy cserfa-szálakat,
Villám nyerít, a szél fú, fú hogy majd megszakad:
Zúg, tombol és világot dúl a forradalom:
S te szikla módra fennállsz, óh papucs-hatalom! ... |
|
|
|
|
|
|
|
... reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Nem így, magánosan,... |
|
|
|
|
|
|
|
... tűzhelyén
Hányódtok... én is voltam
Olyan szegény legény.
Mit nem szenvedtem én is
Mióta elhagyám
Boldogságom bölcsőjét,
Szerény csöndes tanyám;
Midőn a hű komondor,
Mely gazdátlan maradt,
Olyan keservesen nyítt
Idegen ház alatt!
Ki tudja, mennyi földet
Betüslött, béfuta,... |
|
|
|
|
|
|
|
A HAJÓTÖRÖTT
Midőn még életet
Gondoltak benne a habok,
Elrablák tőle az
Utolsó deszka-darabot;
Midőn halottnak gondolák,
Nem adtak néki temetőt,
Kietlen partra hurcolák:
Temesse majd el ott a föld.
Féljétek Istent, emberek!
Szegény hajótörött kiált;
Adjatok néki enyhelyet,... |
|
|
|
|
|
|
|
... özvegyem:
Mért oly soká nem élek, mint fog
Szerelmem élni szíveden!"
Száll a sóhaj... elhúnyt az ifjú,
Egyedül -- annyi nép között!
Bajtársi még látták elesni,
Nem már, midőn elköltözött.
Széles, nehéz, sötét szárnyával,
Mikép egy óriás madár,
Árnyazta bé a vérmezőt egy
Homályos felleg... a halál.
É... |
|
|
|
|
|