|
 |
|
|
... csak erőt adj hozzá,
ha neked úgy tetszik, váljon áldoza... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
vagy? Kezedhez és lábadhoz szenny tapad. Hajad fésületlen, leheleted bűzös,
kardod rozsdás és elhanyagolt. Csúf vagy, s fura gúnyát adott rád anyád. Te,
épp te kérdezel engem mennynek és földnek titkairól?
A szamuráj irtózatosat káromkodott. Kirántotta kardját, és feje fölé emelte.
Arca karmazsinvörösre váltott, nyakán ujjnyira kidagadtak az e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... fölsziporkáz.
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit ker... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kulcsa,
Lelkednek homályos ablaka,
Melyen bepillant az égnek csillaga.
A titok, mely belülről éget,
Gonosz árnyak és oltalmazó fények.
Egyszerre ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
vagy? Kezedhez és lábadhoz szenny tapad. Hajad fésületlen, leheleted bűzös,
kardod rozsdás és elhanyagolt. Csúf vagy, s fura gúnyát adott rád anyád. Te,
épp te kérdezel engem mennynek és földnek titkairól?
A szamuráj irtózatosat káromkodott. Kirántotta kardját, és feje fölé emelte.
Arca karmazsinvörösre váltott, nyakán ujjnyira kidagadtak az ere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul tere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szóltam erre - légy madár, vagy ördög lelke,
Kérlek, minden szent egekre: szívem egy válaszra vár.
Mondd meg bánatos szívemnek, vajjon egyszer megpihennek
Távol szent ölén a mennynek ő, s aki angyalka már?
Ő, s a szép sugárzó lány, ki odafent angyalka már?"
"Soha" - szólott a madár.
"Lódulj hát az éjszakába - ordítottam talpraállva, -... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lk 10,21
Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
Mk 2,10
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul tere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Te vagy a szentséges, Úristen, az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a fölséges.
Te vagy a mindenható király, szentséges Atyánk, mennynek és földnek királya.
Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te vagy a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Sátrukon túl, él az Úr ott!
Ő a rúgó, ő az élet
ösztökéje: az öröm;
tőle, tőle jár a létnek
óraműve bölcs körön;
csira szárba tőle szökken,
mennynek napja tőle kél;
szférákat hajt mély ködökben,
hova látcső el nem ér.
Boldogan, mint napja lobban
s száll az ég dús térein,
járjatok ti, véreim,
mint a hő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul tere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott és vakon.
De aztán balzsamként megenyhit
egy drága testvér halk szava
ki míg itt járt, föld angyala volt
s most már a mennynek angyala.
"A világ Isten -szőtteszőnyeg
mi csak visszáját látjuk itt,
és néha- legszebb perceinkben-
a színéből is - valamit".
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... búsultak
Vigadtak s búsultak az égi lelkek,
hogy nem ők, hanem te haltál halállal,
s a földi ember előtt véred által
megnyitottad zárt kapuját a mennynek.
Vigadtak, mert látták, hogy a teremtett
ember bukása poklából kilábal,
búsultak, mert a kínok garmadával
a szolgák szolgájává le... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fölsziporkáz.
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit ker... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
ELJÖTT A DRÁGA ÜNNEP
Eljött a drága ünnep
Nagy napja mennynek, földnek.
Ma múljék gyász és bánat:
A Megváltó feltámadt!
Te csüggedt, bús tanítvány,
Tekints az Úrra, bízván:
Halálon gyôz az élet,
A sírtól nincs mit félned!
Gerzsenyi Sándor
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... esélyünk, csak veszteni.
Most száz év csönd jön és sötétség?
Papírcsákó és máglyatűz?
És munkaeszközünk, a kétség
megőrül és ördögöt űz...?
A poklok a mennynek mattot adnak.
Az idő tapogat, mint a vak.
De nyelvünk hegyén megmaradtak
a mondatot alkotó szavak.
Én mondom, ez egy változó kor,
az ember hol nagy, hol pa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Az én dalom az őszi lombok
Borús, sejtelmes suttogása,
Hulló levelek zizegése,
Hollószárnyaknak csattogása.
Az én dalom földet megrázó
Dörgése a haragvó mennynek
Amelyre a zúgó visszhangok
Vad rettegéssel jaj-t felelnek.
Az én dalom egy halk imádság,
- Rebegik lázas, haló ajkak, -
Egy-egy utolsó kondulása|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.
De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, ... |
|
|
|
|
|
