|
|
|
Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben
megsimogatják a hűvös márványoszlopokat, mivelhogy szép
bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere
levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják
csodálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg
az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák... |
|
|
|
|
|
|
|
Amikor gyenge, kiszolgáltatott vagy, sokkal jobban megnyílsz
mások kedvességére, szeretetére. Mint a fogorvosnál, amikor
megsimogatják a karod, amivel szorítod a szék karfáját és valami
érthetetlen okból elpityeredsz. Az erős, büszke ember sokszor nem
engedi ezt meg magának, a másiknak, vagy nem mutatja ki az igényét.
Ám, ha a páncélunkat épp nem vi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... részem,
Hogy teljes legyen életem egészen.
Nem csonka töredék, mint a legtöbb élet,
Hol nem sokat számitanak az évek.
Csöpp kis unokám ostromolja vállam,
Meg-megsimogatja, tépi a szakállam,
Mesét kunyorál, folyton csak meséljek,
A mese a minden, a mese az élet.... |
|
|
|
|
|
|
|
... a királyok Királya előtt hajlok meg, aki az ő hatalmas trónján ülő Mennyei Atyám. Aztán elképzelem magamat, hogy gyermekként fejemet drága édesapám ölébe hajtom, miközben ő finoman megsimogatja hajamat. Imádom őt, és dicsőséget adok neki mindazért, aki ő, és hálát mindazért, amit tett, legfőképpen, hogy családjába fogadott.
Gyakran kinyitom a Bibliámat és dicsőítem Istent, am... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lángra kap.
Lelkemben őrzöm forró csókod bizsergését,
tested minden rezdülésének szép emlékét.
Könyörülj rajtunk, igaz szerelem csillaga,
maradjak neki én, aki megsimogatja.
Kívánom, hogy legyen életünk tündérmese,
Valentin-nap hűséges szerelmünk ünnepe.
... |
|
|
|
|
|
|
|
FEKETE LAJOS VERSEI
Fekete Lajos (Újnémet, 1900. aug. 3. - Bp., 1973. júl. 10.): költő, újságíró, jogász. Bp.-en végezte jogi tanulmányait.
1924-ben Jugoszláviában telepedett le, 1929 nov.-ében kiutasították az országból. Bp.... |
|
|
|
|
|
|
|
... rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni kezd valami régi sírás, fájni valami régi bánat.
A tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut s az álmokat, az erdőket és mezőket, az élőket s a temetőket a virágoskalapú, melegkezű, bús magyar ősz.
Fekete István: Öreg naptár
... |
|
|
|
|
|
|
|
... járókelőket.
Áll Székesfehérvár belvárosában egy bronzszobor, melynek orra sokkal
fényesebb, mint a többi része. Nem csoda. Az a hír járja ugyanis, hogy
aki megsimogatja Kati néni, a fehérvári fertályos asszony orrát, annak
bizony szerencséje lesz.
Így aztán ezt nem is mulasztja el senki, jártában-keltében oda-odanyúl
és végigsimít a j... |
|
|
|
|
|
|
|
... részem,
Hogy teljes legyen életem egészen.
Nem csonka töredék, mint a legtöbb élet,
Hol nem sokat számitanak az évek.
Csöpp kis unokám ostromolja vállam,
Meg-megsimogatja, tépi a szakállam,
Mesét kunyorál, folyton csak meséljek,
A mese a minden, a mese az élet.
S nem sejti, hogy amit gondol magában,
Abban de mennyi és mily i... |
|
|
|
|
|
|
|
Fenn a magasban vadlibák húznak dél felé. A vezérgúnár kiált dallamos- lágyan, és kiáltása csak éppen megsimogatja a csendet. Aztán feltámad a szél, és zsongani kezd az erdő orgonája.
A vén legény, a November a muzsikus /Mindenszentekkor ő ül az orgonánál/, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, amely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása nehéz v... |
|
|
|
|
|
|
|
Mint a jó pásztor, úgy vigasztal minket és korrigálja hibáinkat az Úr, megsimogatja azt, aki bocsánatot kér tőle, és megnyitja előtte a kiengesztelődés kegyelmét - erről beszélt a Szentatya december 10-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.
Az Úr vezeti népét, vigasztalja, de ha kell, helyre teszi és megbünteti: mindezt apai gyengédséggel, mint ... |
|
|
|
|
|
|
|
... kezét gyűrögeti, mint valami papírgalacsint. Rám néz, mosolyogni kezd. Én is.
Veszek tőle a frissen sütött pogácsájából. Amikor több pénzt akarok adni neki, megrázza a fejét, és megsimogatja a kezem. Nem szólunk. Nem kell. Mert rám néz, és szemében ott ragyog az élet, mit egész nap kerestem. S akkor megértem, nem veszett el a szépség, mellyel születünk. Talán csak nem vesszük... |
|
|
|
|
|
|
|
... udvaron, mint a jó cseléd,
S a sötét, meleg istállóba
halkan, lábujjhegyen belép.
Ottbenn a mécses pisla lángja
a széltül egyet bólogat.
A vándor megy s megsimogatja
a szelíd, csöndes barmokat.
Aztán a jászolba meríti
hideg kezét - és hirtelen
valami fény villódzik
onnan a hideg téli éjjelen...
Kívü... |
|
|
|
|
|
|
|
... ropogós!
Ilyen kalapod van-e, hékás?
S hát csizmád ilyen kopogós?
Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Láthatnám édes jó anyámat,
Amint fejemre új kalapot tesz fel
S megsimogatja új ruhámat!
Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Kántálhatnék piros tojásért!
Hálát adnék ezért ezerszer,
S feledném mind, ami csapás ért.
Hej, ha ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Az ENVA, a francia egészségügyi hatóságok és a párizsi Pasteur Intézet járványkutatóinak közös csoportja tucatnyi olyan macskát tesztelt, amelyeknek a tulajdonosai fertőzöttek, és közülük egyetlen állat tesztje bizonyult pozitívnak. A macska légúti és emésztési klinikai tüneteket is produkált.
Ez az első macska Franciaországban, amelyet koronavírus-hordozóként diagnoszt... |
|
|
|
|
|
|
|
MÓRA LÁSZLÓ VERSEI
Móra Lász... |
|
|
|
|
|
|
|
... jelen
e szép világban:
sír a félelem!
Álmokat kerget
az álmatlan éj,
zokogó szívnek
ki mondja, ne félj!?
- Hóp... |
|
|
|
|
|
|
|
... rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni valami régi sírás, fájni valami régi bánat.
S a tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut és az álmokat, az erdőket és a mezőket, az élőket és a temetőket a virágos kalapú, meleg kezű, bús magyar Ősz.
(1948)
Az illusztráció Papp Gábor: Balatoni panorám... |
|
|
|
|
|
|
|
A Halász és Révész szobrát 1937-ben készítette Pásztor János, az eredeti helyére 1941-ben került.
A legenda szerint aki megsimogatja a szobrok csízmáját, egészen biztosan visszatér Füredre.
Háttérben az augusztusi szupercella
BALATONFÜRED
... |
|
|
|
|
|
|
|
... elvesztegetsz.
Aggódsz, gyűlölsz, bosszankodsz, pánikolsz. Ahelyett, hogy élnél. Ahelyett, hogy a napfény felé fordítanád az arcodat, és élveznéd, hogy a meleg átjárja a pórusaidat, a szellő lágyan megsimogatja az arcodat, és egy finom étel zamata csiklandozza a gyomrodat.
Azt mondod, a sors megvert az élettel, ami neked adatott.
Én azt mondom az élet a cselekvésről... |
|
|
|
|
|