|
 |
|
|
Búcsú- Dsida Jenő
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.
Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...
Sírni, zoko... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... bársonyokból
ölelő két karját!
Lerajzolom nektek,
milyen is volt Ő!
Papírt papír után veszek elő...
Isten fogja kezem, angyalok kara zeng bennem,
s közöttük egy hangra megreszket kezem...
Anyám dalát hallom, ceruzát, ecsetet elejtem...
Hófehér papírlap néz vissza rám:
most megmutatom nektek
az én hó-tiszta, galamblelkű
É... |
|
|
|
|
|
