|
|
|
... büszkeségből azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,... |
|
|
|
|
|
|
|
... lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bele-belehalnak.
Reccsen a törzs, a korona, az ág.
Valami nagy súly nyomja le a tájat,
hogy térdre kényszerüljön a világ,
s meggyónjon mindent, ami ellen lázad.
A levegőben a csönd megremeg,
mint a sikoly hangtalan utóképe,
mint lelkét vesztő lelkiismeret,
ha nem marad világa büntetésre,
s mégsincs eső! Már rég könyört... |
|
|
|
|
|
|
|
... lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világon!
Mi is az én titkos nagy álmom,
jajjj!
Kitagadott az a jó apám
Azóta vándorlok, úgy biz'ám
Befogadnak majd az emberek
Egyik szeret, másik megremeg
Miért féltek tőlem?
Hiszen tudok egy csomó illemszabályt!
Bizony!
....Üdvözöllek dicső lovag,
szép a ruhád, szép a lovad!
Mi szél hozott m... |
|
|
|
|
|
|
|
... büszkeségből azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,... |
|
|
|
|
|
|
|
... mosolyt hozok...
Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én ne... |
|
|
|
|
|
|
|
...megremeg a nádas mint a tó
ha felszínét szelek fodrozzák
paplanos szürkésfehér felhők
fakó égpalástját foltozzák
az erkölcs büszke alapkövén
karcsú templomtorony álldogál
sok láb átlépett már küszöbén
bentről orgonaszó szálldogál
itt ismerős minden mindenki
a völgyben lenn hófehér házak
hegyoldalon zúgó fenyvesek
mi... |
|
|
|
|
|
|
|
... lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen.... |
|
|
|
|
|
|
|
... tél fogad,
mert sokszor van úgy, hogy nem sikerül semmi,
de egy újabb napszak még mindent pótolhat.
Ne sírj, ha megszáradt rózsák könnyein át
tódul eléd a meg-megremegő emlékáradat,
hisz melengetőbb annak árnyékos oldala,
mint a fentről néző nap, mely lángsugarat ad.
Ne sírj, ha néhanapján nem kedvel az élet,
és sorsod galád kato... |
|
|
|
|
|
|
|
... lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen... |
|
|
|
|
|
|
|
Kinn a fagy honol, míg benn a jó meleg.
Megszólal a férfi: - Add a kis kezed!
A törékeny asszony szeme réveteg;
a férfi hangjára szíve megremeg.
Ötven éve annak, hogy útjuk közös,
s bizony sokszor volt az nagyon is rögös.
- Adom én Kedvesem örömest a kezem.
Áldom Istenemet, hogy Te vagy nekem.
Könny csillan az asszony mélytüzű szemén,
s ... |
|
|
|
|
|
|
|
... magot,
Majd jóllakottan zúzmarás ködben,
Vidáman szállva vár jobb holnapot.
Felhők úsznak sötéten az égen,
Eltakarva a sápadó napot,
Mely némán fázva, olykor megremeg.
A kályhában lángok játszva kéken,
Dúdolnak kedves, bájos dallamot,
Ölükben meghitt, meleg szendereg.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... harmatos a fű,
fázom, hát ez a nap is keserű.
Magányosak a padok is a téren,
a festék is megkopott már régen,
ökölbe szorítom két kezem,
baljós jelek, az égbolt megremeg.
Hallom hulló hajam koppan a vállamon,
a gyenge csillag is alá hull, fáj nagyon,
iszonyat, fölnyög a föld a teher alatt,
álruhában, tettre kész sikolt a fen... |
|
|
|
|
|
|
|
... rezdülésed
ki hallja, s hogyan fogja fel?
A vágy az érzés mitől éled,
játszik-e rajta, hogy ha kell?
Minden hang úgy cseng, ahogy várod?
Vagy néha bizony megremeg?
Akad-e virtuóz barátod,
ki életre kelti lelkedet?
A "hegedűd néhány szál dróttal",
csak szép, de mégis hallgatag,
ha nincs ki játsszon a vonóval,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... ág.
Átölel a téli világ.
A hangulat megragad.
A csendes éjszakában
a szél is fél magában.
Zúzmara pereg a fákon,
jégvirágot rajzol a lehelet.
Az ablak megremeg.
Átölel a téli világ.
Élj hát Karácsony tovább!
Ne menj még, marasztallak,
szívesen hellyel kínállak.
De már öltözöl.
Helyeden a... |
|
|
|
|
|
|
|
... az, hogy Te voltál,
Istennek hála üzenet.
Legyen áldott pihenésed
Hol feleséged, Véled
Egy koporsóba zárva
Tapolcai sírba...
Hantotok felett,
Az ég is megremeg...
Bartók Anikó vers, és a kép Lőrincz Ferenc alkotása, a szeretet, és a lélek tisztaságát ábrázolja.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... el az ablakom alatt
Árnyékká vált fiatalságom.
Egyszerre halk szelek zendülnek,
Virágok bomlanak a fákon.
Én nem tudom, mért zokog úgy,
Hogy a szívem is megremeg.
Én nem tudom, mért állnak meg
S mért néznek úgy az emberek.
(1941)
... |
|
|
|
|
|
|
|
... el az ablakom alatt
Árnyékká vált fiatalságom.
Egyszerre halk szelek zendülnek,
Virágok bomlanak a fákon.
Én nem tudom, mért zokog úgy,
Hogy a szívem is megremeg.
Én nem tudom, mért állnak meg
S mért néznek úgy az emberek.
(1941)
... |
|
|
|
|
|
|
|
... el az ablakom alatt
Árnyékká vált fiatalságom.
Egyszerre halk szelek zendülnek,
Virágok bomlanak a fákon.
Én nem tudom, mért zokog úgy,
Hogy a szívem is megremeg.
Én nem tudom, mért állnak meg
S mért néznek úgy az emberek.
(1941)
... |
|
|
|
|
|