|
 |
|
|
... kezem.
Szeretem,
ha csókodtól felforr a vérem.
Szeretem,
ha együtt vagyunk nincs tér és idő.
Szeretem,
ha körülöttünk még a fű is kinő.
Szeretem
puha érintésed, mitől megremeg a lelkem.
Szeretem
ajkad lángját, ha nyakamon érzem.
Szeretem
tested, mikor az enyémhez simul.
Szeretem
arcod, ha tekintetembe piru... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Öled sűrű erdeje,
eltéved a nyelv benne.
Édes forrás közepén,
szomjamat enyhíteném.
Hamvas arcod elpirul,
az én kedvem kivirul.
Hoss... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szárnyait,
Mint szív a lélek álmait...
A mozdulatlan ég alatt,
A mozdulat egy pillanat
Múlva újra visszatér,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vadul, lobog a szerelem, Édes csókok cuppannak, szívek repesnek. Színes, tarka szoknyák lebbennek a szélben, Combok villannak, csalfa kéjt ígérnek,
( Dombi László )
A lábunk megremeg, nyoszolyánk didereg. Ide kedvesem, szerelemmel ölelj meg. Gyűrjük meg, melegítsük fel e fekhelyed, Ámor-nyilam töltse be, tüzes kelyhedet.
( Dombi László )
Semmit sem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szárnyait,
Mint szív a lélek álmait...
A mozdulatlan ég alatt,
A mozdulat egy p... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vadul, lobog a szerelem, Édes csókok cuppannak, szívek repesnek. Színes, tarka szoknyák lebbennek a szélben, Combok villannak, csalfa kéjt ígérnek,
( Dombi László )
A lábunk megremeg, nyoszolyánk didereg. Ide kedvesem, szerelemmel ölelj meg. Gyűrjük meg, melegítsük fel e fekhelyed, Ámor-nyilam töltse be, tüzes kelyhedet.
( Dombi László )
Semmit sem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világ;
Újra eszembe jut az, az ezerszínű szépség,
mely nyárrá varázsolja emlékeim nyomát,
mert
Rólad mesél a vízcseppekből felosonó, illatozó pára,
s összekulcsolt kezeink megremegő, édes vallomása.
A hallgatag hóember, melynek gombszeme ragyog;
Mikor egy felé suhant pillantásban tükörképe vagyok.
Rólad mesél a csilingelő kacaj, mely ajkam í... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Cserni Magdolna
Még itt vagyok
Még itt vagyok, még nevetek.
ha zajt hallok, megremegek.
Még itt vagyok, múltat őrzök,
Mikor félek, elrejtőzök.
Még itt vagyok, ábrándozok,
Ha bántanak, fellázadok.
Még itt vagyok, verset írok,
Nem szégyellem, hogyha sírok.
Még itt vagyok és vigyázok,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lebeg elém:
szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó né... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Cserni Magdolna - Még itt vagyok...
Még itt vagyok, még nevetek.
ha zajt hallok, megremegek.
Még itt vagyok, múltat őrzök,
Mikor félek, elrejtőzök.
Még itt vagyok, ábrándozok,
Ha bántanak, fellázadok.
Még itt vagyok, verset írok,
Nem szégyellem, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... veszélyérzetem,
még nem vagyok szűklátókörű, kicsinyes,
még érdekel a világ,
még nem gubóztam be egészen,
még kívánok nőt,
még Rilkét, Kis Lajost olvasok,
még megremegek a szépség láttán,
még vágyom a magasabbrendűre,
még naponta megküzdök magammal,
még van bennem érzés, gyengédség,
még szánom a szenvedőt, és segíteni aka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Az állán rövidre nyírt, göndör, ősz szakáll. A szemei kiülő gurgula szemek.
Ahogy Gergely még jobban megszemlélné, egyszercsak bumm! eget-földet rázó dördülés. A szikla megremeg alattuk.
A lovak visszatorpannak. A szultán a visszaugrott ló nyakába zökken. A zene eláll. Õrült kavargás. Por és kődarabok, testtagok, fegyverek és vércseppek esőként h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... :
FOHÁSZKODÓ ÉNEK
A szívem ócska, istenes, remek
Szelence s rajta nem fogott a rozsda.
Nyitott tenyéren nyujtom a magosba
S a hajnalbíbor ércén megremeg.
Isten, ha vagy - és benned hinni kell
Kifosztott, földre vert bús jómagamnak -
Ha vagy és vélem terveid is vannak,
Ó, add, a csókját ifjan érjem el!
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vihar
Rongyos felhők szürke égen,
csahos, vad szelek
bősz haragját visszhangozzák
zúgó fenyvesek.
Villám hasít, mennydörög,a
föld is megremeg,
eső zúdul, szétszakadnak
fent a fellegek.
Rongyos felhők, szürke égen,
csahos, vad szelek,
vihar sodort mess... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig
Aztán, hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Emily Bronte: Mily szép a kék harangvirág
Mily szép a kék harangvirág,
ha nyárban megremeg:
formája erőt ont reád,
nyugtatja lelkedet.
A bíbor hanga szertelen,
komor varázzsal az:
az ibolya fűszert lehel,
s az illat nem vigasz.
Pőrék a fák, a nap hűvös,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... cellának érzi: munkatársai a rabtársak, főnöke pedig a szigorú, éles szemű fegyőr. Szabadon szeretne szárnyalni, mint a madár, de itt kell ra... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... [/kep]
Álmodozom a semmiségről
vagy egy jobb személyiségről
Jó...néha azt sem tudom miről.
Úgy szeretnék néha el szállni innen
néha avval lenni akiért szívem megremeg.
Álmodozom a bonyolultságomról
vagy épp az egyszerűségem lényegéről
Jó...még mindig nem tudom miről is álmodozom.
De szeretném, ha minden ember rám mosolyogna|... |
|
|
|
|
|
