|
 |
|
|
... börtön-verem.
Bukdácsolt a lelkem és csak vitt a lábam
Ki a nagy határba, kertek alján mentem.
Feltörő emlékek őrzőjévé váltam.
Egy vén tölgyfa tövén végre megpihentem.
Leültem a fűre, s hallgattam a csendet.
A szívem csattogott, dobolt a fülemben,
Majd szép lassan csitult, s számolta a percet,
És a gondolatok rendeződtek bennem.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csillagot,
A széllel táncot jártam, minden ragyogott.
Meleg áramlással egyre feljebb mentem,
Szikrázó napfényben megfürdött a testem.
Mikor fáradt voltam, kicsit megpihentem,
Fehér bárányfelhők puhán körbe vettek.
Tavasz illatával sokat takaróztam,
Megújult erővel utamat folytattam.
*
Félrevezeté... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... melegség áradt belőle. Ahogy forgattam a kezemben, a medál színe folyton változott. Észrevettem, hogy bizonyos szögből gyöngy betűkkel egy felirat látható rajta: "barátság". Egy kicsit megpihentem itt. Talán nem is kellene ennél mélyebbre ásnom. Sokáig tartottam a kezemben a gyönyörű nyakláncot, de végül gondosan a nyakamba akasztottam, és tovább mentem. Már közel járhattam a vilá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... börtön-verem.
Bukdácsolt a lelkem és csak vitt a lábam
Ki a nagy határba, kertek alján mentem.
Feltörő emlékek őrzőjévé váltam.
Egy vén tölgyfa tövén végre megpihentem.
Leültem a fűre, s hallgattam a csendet.
A szívem csattogott, dobolt a fülemben,
Majd szép lassan csitult, s számolta a percet,
És a gondolatok rendeződtek bennem.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... börtön-verem.
Bukdácsolt a lelkem és csak vitt a lábam
Ki a nagy határba, kertek alján mentem.
Feltörő emlékek őrzőjévé váltam.
Egy vén tölgyfa tövén végre megpihentem.
Leültem a fűre, s hallgattam a csendet.
A szívem csattogott, dobolt a fülemben,
Majd szép lassan csitult, s számolta a percet,
És a gondolatok rendeződtek bennem.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ÉN ÉS A HÉT TÖRPE
Történt egyszer , mint a mesében ,
messze mentem , jéghideg szélben ,
kunyhót láttam , erdő közepében ,
megpihentem , tűzhely melegében .
Vacsoráztam , egy tányérkáról ,
szomjam űztem , kis pohárból ,
és a kunyhó asztalától ,
ágynak dőltem én ruhástól .
Álmomban ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csillagot,
A széllel táncot jártam, minden ragyogott.
Meleg áramlással egyre feljebb mentem,
Szikrázó napfényben megfürdött a testem.
Mikor fáradt voltam, kicsit megpihentem,
Fehér bárányfelhők puhán körbe vettek.
Tavasz illatával sokat takaróztam,
Megújult erővel utamat folytattam.
*
Félrevezetésnek csapdájába estem,
Sűrű rengeteg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... börtön-verem.
Bukdácsolt a lelkem és csak vitt a lábam
Ki a nagy határba, kertek alján mentem.
Feltörő emlékek őrzőjévé váltam.
Egy vén tölgyfa tövén végre megpihentem.
Leültem a fűre, s hallgattam a csendet.
A szívem csattogott, dobolt a fülemben,
Majd szép lassan csitult, s számolta a percet,
És a gondolatok rendeződtek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végre-valahára tizenötödik esztendejét, s fölmerülhetett a tenger színére.
Amikor visszatért, ezerfélét mesélt.
- Azért a legszebb - mondta - mégiscsak az volt, amikor megpihentem egy homokzátonyon a holdfényben, és néztem a nagy parti várost, a lámpákat, amelyek úgy ragyognak, mint az ég csillagai, s hallgattam a muzsikát, kocsik robaját, emberek lármáját me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végre-valahára tizenötödik esztendejét, s fölmerülhetett a tenger színére.
Amikor visszatért, ezerfélét mesélt.
- Azért a legszebb - mondta - mégiscsak az volt, amikor megpihentem egy homokzátonyon a holdfényben, és néztem a nagy parti várost, a lámpákat, amelyek úgy ragyognak, mint az ég csillagai, s hallgattam a muzsikát, kocsik robaját, emberek lármáját me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... aggodalmam, mivel Erika mély sóhajtásokkal fogadta behatolásomat, sőt még ő is rásegített, hogy minél inkább be tudjak férkőzni a fenekébe. Amikor már teljesen bent voltam, egy pillanatra megpihentem, hogy nehogy fájdalmat okozzak Erikának. Ő azonban el kezdett mozogni alattam. Hát mit mondjak? Egy csodálatos formájú popsi, ami kéjesen tekergőzik a farkamon. Fantasztikus volt. Tud... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szorosan átölelve tartalak: és azért mégis oly epedve vágyom utánad, mint akkor, régen, mikor még távol voltam tőled. Sőt, most még epedőbben vágylak, mint akkor; mert azóta, hogy először megpihentem kebleden, az én életem egy szakadatlan ádvent, egy édes-fájó jézusvárás. Mikor először mentem hozzád, félve kerülgetve, magamat hazug mentségekkel takargatva indultam; és soha sem jut... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Álmodtam egy szépet,
Abban kerestelek Téged.
Nem leltelek, de nem feledlek,
Minden percben kerestelek.
Estére elfáradtam a hosszú idő alatt,
Megpihentem hát egy kis fa alatt.
Két szememre álompor kezdett esni,
De figyelmemet egy pillanatra sem merte fedni.
Hisz még Most is csak Te rád vágyom,
Nem mondhatod hogy ez is csak álom.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... most miért kell ilyen ilyen némán lennem s félnem.
Nem fogja senki már régóta kezeimet,
a gyertya lángja majd talán innen elvezet.
Elhagyom-e szobát ahol eddig megpihentem,
most nézem hogy hová hová lettem.
Hold fénye világítja meg arcomat,
de még nem nyertem meg a gonosz elleni harcomat.
Sötét árnyak gyertek hogy ha mertek,
tik ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... betöltötte végre-valahára tizenötödik esztendejét, s fölmerülhetett a tenger színére.
Amikor visszatért, ezerfélét mesélt.
- Azért a legszebb - mondta - mégiscsak az volt, amikor megpihentem egy homokzátonyon a holdfényben, és néztem a nagy parti várost, a lámpákat, amelyek úgy ragyognak, mint az ég csillagai, s hallgattam a muzsikát, kocsik robaját, emberek lármáját meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hallottam
Megváltóm szavát,
s láttam értem vérző drága sok sebeit,
Nem haboztam tovább,
hanem Hozzá jöttem,
keresztje tövében bűneim letettem.
Én már megpihentem
e Szent Kereszt alatt,
Itt talált a lelkem üdvöt, erőt, vígaszt.
Azóta szívemben
öröm, béke honol,
boldogan haladok a keskeny útamon.
El... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lágy zene mellett.
Ugye emlékszel?
Ahogyan a repülőn fogtad a kezem,
Hívott a tenger, fürödtél Velem,
Vízben, napfényben, szeretetben,
S végre szívedben megpihentem.
Ugye emlékszel?
Kéz a kézben, s az örök város Róma,
Nehezen tudom leírni néhány szóba,
Amikor lenyűgöző alkotásokat csodálva,
Kicsi szívem ütemét a Te szív... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... akárhogy mozgattam ide-oda, sehogysem tudtam kitapintani a túloldalon a talajt. Valahányszor nyögtem egyet a nehéz fegyver súlya alatt, azonnal visszahallottam a föld alól, s amikor megpihentem, hogy letöröljem a homokomról az izzadtságot, olyan tisztán hallottam a rekedt kuncogást, hogy valóságához nem férhetett kétség.
Óvatosan, lélegzet-visszafojtva, tágra nyílt szemek... |
|
|
|
|
|
