|
 |
|
|
... lehulló
felhők könnye sem segít
ha lángoló
fájdalom-tengerbe merít
a nyomasztó indulat
és megpendít
feszülő bánat-húrokat
és rám borítja
roskatag, képzelt nyugalmam
mit remegő kézzel
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lebegett
A mindenségben... új gazdára várva,
Tövis, amelynek nincsen rózsafája... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... emelte a csákányt, és a karja erejét a törzse lendületével megnövelve belecsapta a jég felületébe. Óriási döndüléssel széjjelszaladt a hangja, mint amikor egy húrt - egy mély bőgő húrt - megpendít valaki. A varjak erősítettek a rikácsolás hangján, tetszett nekik az előadás.
Ám nem indult meg újabb rianás ettől a sebtől, ami nem is csoda, mert a jég vastagra hízott az elmúlt ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szőlőművelőt,
vagy gyúlt arccal leánya száll az aljba
és ő ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szenvedek
Egyedül hát, nélküled, tova élek
Remélem nélküled, valamit érek
Ha egyszer majd, rám talál újra
A szerele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... remél.
Sírna, üvöltene,
de nem teszi,
a múltba réved,
majd felveszi
a csúf fosszíliákat.
Elfogad már mindent,
s bár elméje az úr,
meg-megpendül mégis
legbelül egy húr
és furcsán morajlik.
Halld meg e zenét
és ne légy rest,
táncolj míg bírsz,
s ha eljön az est
végy egy takarót!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fütyörészek...
Itt te fogsz ülni, itt meg én;
zimankós szívem összerázod,
bolond fejem öledbe hull,
s a könnyeidet magyarázod...
Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó, hevert acélnak -
Sok ránc lesz majd a szőnyegen
s a bársonyszékek elalélnak...
És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ember,
vesztett, nyert-e vajon, méri tünődve az ész, s megbékél;
odakünt tovatűnt virág meg a szőlő,
nem sürög emberi kéz, nyugszik a fürge piac.
Ám egy távoli húr megpendül a kerteken át,
ott tán szerető dala szól, vagy csak a férfimagány méláz
ifjukorán meg a messze baráton; a kútban frissen csobban a víz
, illatos ágyra szitál, halkan sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... gyönyörét indúl kipihenni az ember, vesztett, nyert-e vajon, méri tünődve az ész, s megbékél; odakünt tovatűnt virág meg a szőlő, nem sürög emberi kéz, nyugszik a fürge piac. Ám egy távoli húr megpendül a kerteken át, ott tán szerető dala szól, vagy csak a férfimagány méláz ifjukorán meg a messze baráton; a kútban frissen csobban a víz, illatos ágyra szitál, halkan szól a harang a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... eltaposod
az összes erre-kószált
asszony lábnyomát
mindennap éjfél utánig várlak
éjfél után szél zörgeti az ajtót
az ember nem gitár
attól is megpendül éjjelente
hogy nem talál rá a kezedre
kinyújtott kezemre akadtál
pedig csak árván hadonásztam
ha most riadtan elszaladnál
kivénhedt út... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tikkasztó meredek
utak porában verebek
ahol megállni nem lehet
de egyszer szembejön veled
a tisztaszemű szeretet...
Az út hol labdád elgurul
ahol megpendül az a húr
talpad alatt levél fakul...
Nyomod pecsétje ittmarad
ringat delet ringat havat
sohsem felejti arcodat...
A válaszutad is lehet
a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sirályok
örök zokogása, s a tornyok
hűvös kövéről langy mezőkre húzó
csat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... között.
Vissza nem jön tudom soha,
élete már mással, más úton halad.
Olykor a sors elég mostoha,
szívem, lelkem most már szabad.
Ha verseimet olvasod,
s megpendül benned egy húr.
Akkor hozzád is íródott
s lelkembe örömtűz gyúl.
Vágyom a jóra és a szépre,
remélem lesz ki viszont szeret.
Árva madárként nézek az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaként szolnak
Dalai s millió húrja
Megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz,
Hallgasd még kicsit a csöndet.
És röpítsen csönd puha szárnyon
Csönd ország felé az álom.
Szép estét, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A TÉLI ESTÉK
Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fölött...
Utad tikkasztó meredek
utak porában verebek
ahol megállni nem lehet
de egyszer szembejön veled
a tisztaszemű szeretet...
Az út hol labdád elgurul
ahol megpendül az a húr
talpad alatt levél fakul...
Nyomod pecsétje ittmarad
ringat delet ringat havat
sohsem felejti arcodat...
A válaszutad i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ember,
vesztett, nyert-e vajon, méri tűnődve az ész,
s megbékél; odakint tovatűnt a virág meg a szőlő,
nem sürög emberi kéz, nyugszik a fürge piac.
Ám egy távoli húr megpendül a kerteken át, ott
tán szerető dala szól, vagy csak férfimagány
méláz ifjukorán meg a messze baráton; a kútban
frissen csobban a víz, illatos ágyra szitál,
hal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sirályok
örök zokogása, s a tornyok
hűvös kövéről langy mezőkre h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaként szólnak
Dalai s millió húrja
Megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz,
Hallgasd még kicsit a csöndet.
És röpítsen csönd puha szárnyon
Csöndország felé az álom.
Puszi:Edit[ke... |
|
|
|
|
|
