|
|
|
... nálad.
Baka István: Bánat
1. A lombon átszűrt...
A lombon átszűrt nap kemény
hullámú lobbal ég el,
avarrá h... |
|
|
|
|
|
|
|
... gondtól.
Anyám
Torony-fenyők lándzsája
üt sebet a lágy azúron.
Zöld pázsit ásít mindenütt.
A kis kaput behúzom
s a kert varázs-hálója fog:
suhognak nyúlt bozótok.
A fény a lombon átcsorog.
Anyám tűnődve bólog.
Haját a bánat hópehely-
fehérrel rég befújta.
Nyolc gyermekét temette el.
Szótlan nyolcszo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felleg, az ég tükörét már
fodrozza a szél, a kék tovaszáll.
Felsikitó betüt ír alacsony röpüléssel
s készül a fecskemadár.
Nyugtalan őszül, emelkedik,
süllyed a lombon a rozsda,
hűvös az égi lehellet;
nem melegít, csak füstöl az ég,
csak sóhaja van ma a napnak.
Gyík surran a nagy temetők fala mellett
s húsraboló dühe do... |
|
|
|
|
|
|
|
... felleg, az ég tükörét már
fodrozza a szél, a kék tovaszáll.
Felsikitó betüt ír alacsony röpüléssel
s készül a fecskemadár.
Nyugtalan őszül, emelkedik,
süllyed a lombon a rozsda,
hűvös az égi lehellet;
nem melegít, csak füstöl az ég,
csak sóhaja van ma a napnak.
Gyík surran a nagy temetők fala mellett
s húsraboló dühe do... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Louis Aragon Húsz év múlva
(részletek)
Az idő újra únt keréknyomába zökken
Befogta cammogó rőt ökreit az őszben
Lukakat vág az ég az arany lombon át
Október mágnese rebben s alszik tovább
(...)
A gépi mondatok kor... |
|
|
|
|
|
|
|
Dénes György
Még tündököl a kert
Még tündököl a kert, de már könnyű
árnyék lebeg a ritkás lombon át;
kimondhatnád a szépség fájdalmát, de mély
tekintetével rád nyit egy virág,
... |
|
|
|
|
|
|
|
EGYÜTT ZENÉLEK VELED
Szeretem hallani a szél susogását,
Ahogy épp áttör a sűrű lombon át,
Mintha minden levél nekem zenélne,
Hisz olyan áhítattal őket hallgatám.
Hangjait hallom éledő természetnek,
Olyankor számomra olyan dallam kél,
Amit adnak a napnak sugarai,
Olyankor a lég is csak nekem zenél.
Igen, ezt érzem, azon a tavaszi napon,... |
|
|
|
|
|
|
|
... nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;|... |
|
|
|
|
|
|
|
... nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;|... |
|
|
|
|
|
|
|
... nőstény s a hím,
árbócos vénusz, ki kajakozón
evezett a Napba fel.
Ki énnekem a gyász,
gubó-báb a vasba simulva,
hüvelykujj-magzat-tépte ón-rügyek,
mik lombon lőnek át,
ki volt áron vesszejére csavarva,
rózsa, pestisre vetett,
vizi szarv és golyó béka fején
s hajlék az oldalán.
A nő, ki itt hever,
mint exodus,... |
|
|
|
|
|
|
|
... széjjelterjesz-
kedett;
kék pohárkáit a hajnalka kitárta
s mézét a zümmögő méheknek kínálta;
szőlőm sátort emelt a zöldelő dombon; -
virág volt a földön, gyümölcs volt a lombon.
S éreztem, hogy Isten itt van, itt e tájon,
mikor a nap fölkelt az aranyos ágyon,
és felhőfátyolát arcáról levetve,
meleget sugárzott minden elevenre.... |
|
|
|
|
|
|
|
... széjjelterjesz-
kedett;
kék pohárkáit a hajnalka kitárta
s mézét a zümmögő méheknek kínálta;
szőlőm sátort emelt a zöldelő dombon; -
virág volt a földön, gyümölcs volt a lombon.
S éreztem, hogy Isten itt van, itt e tájon,
mikor a nap fölkelt az aranyos ágyon,
és felhőfátyolát arcáról levetve,
meleget sugárzott minden elevenre.... |
|
|
|
|
|
|
|
... nyílik ott,
Ahol a száraz avart trágyaként
Egy bukott caesar vére áztatott.
Abet Ádám
-------
Abet Ádám
A lugosunk mily gyönyörűen virít;
Zöld lombon át a holdvilág vidít.
Oh, hányszor még jövend el sugara -
És egyikünket nem találja itt!
-----
Tekintsd a kertben nyíló rózsafát,
Mint szórja széjjel... |
|
|
|
|
|
|
|
... tavasznak mosolya.
Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga;
Büszkén nyi... |
|
|
|
|
|
|
|
... szenvedéllyel
Beszélt az asszony, - mindenik szava,
Minthogyha szellő forró nyári éjjel
Kicsiny virágra álmot hordana.
Ajkára szállt a szív emésztő vágya
S ami ott rezgett lombon, levelen,
És omlott róla kérve, híva, vágyva,
A lüktető, tüzes rapszódiába'
Az édes, lázas, epedő szerelem...
Jer, jer! Szeress! Örömre hívlak!
Árny... |
|
|
|
|
|
|
|
... pohárt, az asztalt,
egy semmi jel - és menni kell.
A földbe majd letesznek egyszer
és mélyen a mélyébe fekszel.
A víg kacaj már tompa jaj.
Nem zeng madárdal
a lombon által.
Szellő se fú.
Jaj, iszonyú!
Halld! a halál karjába hív
s amíg szólok, eláll a szív.
Az állkapcád konyán lehull,
orcád pirossa elfakul,
kár benne ... |
|
|
|
|
|
|
|
... nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyújtják sorban a napfényű gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;|... |
|
|
|
|
|
|
|
... tavasznak mosolya.
Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga;
Büszkén nyit, hervadatlan színben,
A bércek hószin csillaga.
A völgy ölén, lombon, virágon
A tavasz édes csókja van, -
Fenn a nemes virág magában
Áll egyedül, tavasztalan.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... merne!?
Fordul az árnyék keletnek,
Jó nap, ugyan tán kergetnek!?
Itt van az est, már itt éjfél...
Vessz el Omár, beh megkéstél!
Átver a holdfény a lombon, -
Szendereg a lány, - fátyolt von
Bús szeme- s fájó szívére
A kies éjnek tündére.
Átver a hold... az őr látja...
(Vékony ugyan, mint a hártya
Nála a hol... |
|
|
|
|
|
|
|
... harangja,
S a sziklacsúcs a ködön túlra néz.
A ritmust hallgasd csengő patakodban,
A viharokban zengő orgonát.
A vízesésben vigasz szava csobban,
Madárfütty tör sűrű lombon át.
Hallgasd, mert az ő szavuk erősebb,
Ez az, ami végleg ideköt.
Illata száll virágzó mezőnek,
S az üzenettel megtelik a Föld.
... |
|
|
|
|
|