|
 |
|
|
... kezei elindultak, hogy érezzék, amit az imént még a szemek csodáltak.
A lány látta közeledni a fiú száját, érzete a csókot és mint már az előbb, most is teljesen feloldódott benne. Lehunyta a szemét és hagyta, hogy átjárja az édes, könnyű íz. Valami felszabadító ömlött szét a testében. Nyaka kissé megnyúlt, mintha csak nagyobb felületet akarna kínálni a fiú leheletfinom csókj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éget és ígéretet
valóságot és könnyeket
mosolygó reményt,
s, látni fogom mivé tettél,
hogyan csiszoltad gyémánttá
konok magányom.
rád nézek majd
csókolom lehunyt szemed
lángokkal ölellek
s, a képet a farostlemezen
tűzbe vetem.
mert hagyom,
elhamvadjon eddigi életem.
te így maradsz velem.
oltár és kereszt nélkül|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pilinszky János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fohász
Ó, ha láthatnám
ragyogó csillagszemeid
aléltan-mélybeforduló
felvillanó vágyszilánkjait
elveszhetnék lehunyt pilláid
verdeső rezdüléseiben
majd megjelenhetnék ismét
lassan legördülő könnyeidben
Ó, ha érezhetném
tested meg-megránduló
körkörös gyűrűkben vonagló
elveszejtő gyönyöreit
közös ritm... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sorokról, beszivárogtak a gondolataim közé.
Azon vettem észre magam, fogalmam sincs miről szólt az előző néhány oldal.Térdemre ejtettem hát a könyvet, értelmetlen olvasást mímelni.
Lehunyt szemmel hallgattam a varázsos dalokat, ujjaim egy-egy taktusra megmoccantak, együtt éltem a zene lüktetésével. Fájdalmasan szép ballada -a szerelmét hiába kutató asszony éneke- az el... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse.
A fitala lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szermét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az epilógus után...
Vagyok, ami vagyok.
I.( Képzelt Képek )
Nem akarok szürke lenni, nem akarok egy sor lenni valakinek a könyvében, ÉN főcím vagyok, én univerzális vagyok, magam vagyok a gondolat... Nem pedig egy apró betűvel szedett lábjegyzet... Szivárvány vagyok,- gondolta - nem pedig egy esős délután, egy unalmas őszi napon... Nem mehettek el mel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... széthúzva jobb hozzáférést biztosítottam neki, észrevettem, hogy a kezem is remeg. Hangosan nyögtem, miközben a "vadállat" nyelve az én édes kagylócskám mezetlen húsát gyötörte. A szememet lehunytam, és szétnyitott puncimat a szeméremdombomnál felfele húztam, hogy megduzzadt, robbanásra kész csiklóm jobban előbújhasson. Majdnem felsírtam mikor érdes nyelve nekicsapódott, óriási ér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lelkigyakorlat elvezet önmagad megértéséhez, megvalósításához.
Az Úr van hozzád legközelebb. A tévedés, a káprázat ajtaját kerüld el, a tudatlanság függönyét se lebbentsd fel, inkább nyisd ki lehunyt szemed! Az Úr itt van előtted, bár az érzéki élvezetek köde eltakarja. Kapcsold fel a lámpát, s a sötétség megszűnik, Isten láthatóvá válik.
A tett megtisztítja az elmét, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... G-pontjára. Összerándult, azt a részt kezdte dörzsölni, csiklójával is tovább játszott. Lélegzete egyre kapkodóbb lett, nyögései hangosabbak. Ha lehet, még gyorsabban simogatta magát, szemét lehunyta, látszott rajta, hogy közel a vég. Még utoljára végighúzta a kezét csiklóján, megdörzsölte a G-pontot, és olyan elementáris erővel szállt el, hogy majdnem elájult. Hangosan felsikolto... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... kagylója közelében. Nyelvemet kidugtam a számból, hogy csiklóját elérjem. Lábával ficánkolt, így néha egy kis víz is a számba került, de nem bántam. Szeméremajkait kezemmel ingereltem. Szemét lehunyta és szája kinyíltam, láttam rajta, hogy a végzet lassan őt is eléri. Nyelvemmel a mozgást begyorsítottam. Majd kiemelkedve a vízből addigra újra fickós szerszámom végét lábai közé ill... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szexi vagy! - Mondta magabiztosan.
Kis ido múlva ismét elovette, de akkor kivettem a kezébol, és én kezdtem el körözni a száján.
Gyengéden elmosolyodott és közben lehunyta a szemét. Jobb is volt, mert féltem, hogy észreveszi rajtam az izgatottságot. Nagyon szép vastag ajkai voltak. Rúzs nélkül is jól nézett volna ki.
Hosszan csináltam és közben neki sem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nedvesen nézett velem szembe, miközben csak a kéjes sóhajokat hallottam. Közeledtem, de picit féltem is, hogy menni fog-e, hogy neki is hasonló élményben legyen része általam.
Lehunyt szemmel dugtam a nyelvecskémet a pinusába, végignyaltam, ő összerezzent, éreztem kis puha kopasz kincsének illatát, és az íze is elragadott. Csak nyaltam, nyaltam mohón, annyira ízlett, ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nézett rám.
Nyögni se tudtam, csak bólintani.
- Oké, akkor gyere közelebb! Ülj ide a szőnyegre!
Sose láttam még igaziból széthúzott, rózsaszín pinust. Mari lehunyt szemmel játszott magával, időnként bedugta a középső ujját, néha odafönt birizgálta.
- Hát te? Mire vársz?
- Mit? Mit csináljak? - kérdeztem részben ijedten, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az öreg szerzetes az út mentén ült. Szemét lehunyta, lábát keresztbe tette,
keze az ölében nyugodott, így elmélkedett.
Meditációját hirtelen egy szamuráj nyers, követelődző hangja szakította félbe:
- Hé, öreg! Taníts meg, mi a menny és a pokol!
Az agg először úgy tett, mintha nem hallotta volna, semmi jelét sem adta, hogy
válasz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... néztél,
Erőtlen kezeddel megérintettél.
Arcodra mosolyt erőltettél,
S halkan súgtad fülembe,
Ne félj!
De gyorsan elszállt ez a pillanat!
Fénytelen szemeid lehunytad,
Kezed kezemből kicsúszott,
Arcod megnyugodott, így búcsúzott!
Nem félek!
Lelked remélem békére talált,
S Te már a menyekből vigyázol majd Ránk!
S... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hányszor vétkeztem miattad és ellened:
Megírtam helyetted ezer bűnös verset,
Elszerettem tőled harmatzsenge nőket,
Sokmindent elittam, elettem előled,
És számtalanszor számravettem nagy neved.
Hányszor vétkeztem miattad és ellened,
És te hányszor ostoroztad meg lelkemet.
És hányszor lehúnytad féltő szemeidet,
Mikor másokat kellett volna... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... néztél,
Erőtlen kezeddel megérintettél.
Arcodra mosolyt erőltettél,
S halkan súgtad fülembe,
Ne félj!
De gyorsan elszállt ez a pillanat!
Fénytelen szemeid lehunytad,
Kezed kezemből kicsúszott,
Arcod megnyugodott, így búcsúzott!
Nem félek!
Lelked remélem békére talált,
S Te már a menyekből vigyázol majd Ránk!
S... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... mélybe... Átölelnek... Szerelmesen... Összefonódott testtel... Szavak... Csupaszul lemeztelenítve... Fejem sima válladra hajol... Álmok szárnya verdes... Te nem mozdulsz, körülfog a homály... Lehunyt szemmel merengsz... A bőr alatt üt a szív... Azt reméled alszom... Kedves megszokásból karod körém fonódik... Az álom megérint, közeledik, tovaillan... A reggelekbe kékülnek ablakaink... |
|
|
|
|
|
