|
|
|
Szeretlek, mint óceán a medrét,
Szelíden, ringatózva simulva ölében,
Féktelenül tombolva, az éjszaka csendjében.
Szeretlek, mint a nap a földet,
Cirógatva melegével, fürösztve a fényben,
Hevülten és égőn, az azúrkék égen.
Szeretlek, mint a rózsa az esőt,
Vízcseppektől bódultan il... |
|
|
|
|
|
|
|
Két éve már, hogy megszülettél, hogy a mi kicsi fiúnk lettél. Emlékszel? Egy csendes őszi napon egy ködös, harmatos hajnalon, testem legvédettebb méhén egy apró élet kezdete lettél. Hónapról hónapra növekedtél, testemből táplálkozva fejlődtél, apró embrióként élted napjaid elhoztad nekem a boldogság hónapjait. Mikor először éreztem rúgdosol boldogan, hasamra szorított kézzel elsírt... |
|
|
|
|
|
|
|
... Ne félj az élettől!
Ne félj soha az élettől , bármilyen mostoha.
Az ember mindig győz, ha nem lesz ostoba.
Harcot kell a célért vívni, érte kell szenvedni,
A szomorú percekben is örömet kell rejteni.
Ne csüggedj ha bántanak, ne hulljon könnyed.
Ebben a gonosz világban, szépet is lelhetsz .
Ki nem várja a holnapot, még az sem ad... |
|
|
|
|
|
|
|
Ne félj az élettől!
Ne félj soha az élettől , bármilyen mostoha.
Az ember mindig győz, ha nem lesz ostoba.
Harcot kell a célért vívni, érte kell szenvedni,
A szomorú percekben is örömet kell rejteni.
Ne csüggedj ha bántanak, ne hulljon könnyed.
Ebben a gonosz világban, szépet is lelhetsz .
Ki nem várja a holnap... |
|
|
|
|
|
|
|
...e félj az élettől!
Ne félj soha az élettől , bármilyen mostoha.
Az ember mindig győz, ha nem lesz ostoba.
Harcot kell a célért vívni, érte kell szenvedni,
A szomorú percekben is örömet kell rejteni.
Ne csüggedj ha bántanak, ne hulljon könnyed.
Ebben a gonosz világban, szépet is lelhetsz .
Ki nem várja a holnapot, még az sem adja ... |
|
|
|
|
|
|
|
Úgy gondolom, de így csinálom -
azt hódolom, de ezt imádom.
Oda adódom, hol ide genedek,
ki gyógyulva is be tegedek,
be szeretve is ki nolódok:
ide gesen csak oda vagyok.
Ezt kívánom, és azt utálom,
velem vagyok, de ellen félnek:
így élődök, hogy úgy halódok!
Ide iglenesen, de oda nemesedek
Igen csak, hog... |
|
|
|
|
|
|
|
Homonyik Sándor : Kései üzenet
Él a kép, mégis úgy olvad szét,
Ahogy nappal a hold.
Érzem, meglegyintett s halkan hozzám szólt,
Ez biztos azt jelenti, ,,ő itthon volt".
Nem olyan rég együtt álmodtuk még,
Van egy másik világ.
Most már tud... |
|
|
|
|
|
|
|
Homonyik Sándor : Kései üzenet
"Él a kép, mégis úgy olvad szét,
Ahogy nappal a hold.
Érzem, meglegyintett s halkan hozzám szólt,
Ez biztos azt jelenti, ,,ő itthon volt".
Nem olyan rég együtt álmodtuk még,
Van egy másik világ.
Most már tudjuk, biztos volt is már rég.
Most neked kell ott lenned - gondolj majd ránk &... |
|
|
|
|
|
|
|
Él a kép, mégis úgy olvad szét,
Ahogy nappal a hold.
Érzem, meglegyintett s halkan hozzám szólt,
Ez biztos azt jelenti, ,,ő itthon volt".
Nem olyan rég együtt álmodtuk még,
Van egy másik világ.
Most már tudjuk, biztos volt is már rég.
Most neked kell ott lenned - gondolj majd ránk ...
Úgy érzem, az út régi ma... |
|
|
|
|
|
|
|
"Van még időnk, s meglátunk újra,
Könnyes szemünkben már a fény sem zavar.
Látunk még, szívünk kinyílva,
Mégsem azt tesszük, mit a végzet akar.
De átlépünk majd a titkokon sorban,
Érkezünk egymás után ..."
Homonyik Sándor - Kései üzenet (Requiem)
... |
|
|
|
|
|
|
|
Mese egy emberről
Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebrevágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a... |
|
|
|
|
|
|
|
Mese egy emberről
Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebrevágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyíth... |
|
|
|
|
|
|
|
A 100 kilométeres macska
Júniusban született három kiscica a régi melléképület padlásán, a szalma között. Még a szemük sem volt kinyílva, de már látni lehetett, hogy egészséges, pajkos jövevényekkel gazdagodott a család.
Aztán, amikor valóban meglátták a napvilágot - néhány nap lustálkodás és megerősödés után - elindultak f... |
|
|
|
|
|
|
|
Júniusban született három kiscica a régi melléképület padlásán, a szalma között. Még a szemük sem volt kinyílva, de már látni lehetett, hogy egészséges, pajkos jövevényekkel gazdagodott a család. Aztán, amikor valóban meglátták a napvilágot - néhány nap lustálkodás és megerősödés után - elindultak felfedező útj... |
|
|
|
|
|
|
|
Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebrevágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható. Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben, hideg, alattomos szélben. É... |
|
|
|
|
|
|
|
Emmanuelle Arsan
Emmanuelle
Európa Könyvkiadó - MOKÉP
Budapest, 1989
©Editions Robert Laffont, S. A., Paris, 1988
Fordította Váradyné Sz. Hermina
Hungarian translation © Váradyné Sz. Hermina, 1989
Európa Könyvkiadó, Budapest
Felelős kiadó az Európa Könyvkiadó és a MOKÉP igazgatója
Szedt... |
|
|
|
|
|
|
|
Szex club
Én egy 40-es éveiben járó, 198 cm magas, szoke hajú, zöldszemu, kissé molett férfi vagyok, aki egész életében imádta és ma is imádja a noket, a meztelenséget és a szexet, a hosszú, tartalmas szeretkezéseket, a vele járó gyöngédséggel együtt. Amikor elkezdtem a szexuális életet, (igaz késön, 23 évesen), kissé szégyenlos voltam a péniszem méretei mia... |
|
|
|
|
|
|
|
... szeretné.
Ekkor Judit kézenfogta felhúzta és az asztlhoz vezette szeretőjét. Megkérte, hogy négykézlább ereszkedjen az asztalra fenekét pedig tolja ki. Lili meg is tette, igy feneke kinyilva az álló Judit arca elé került, vérforraló csillógó látványt és bódító illtokat árasztva. A fiatalsszony még széjjelebb húzta a félgömböket és forró ajkával ismét dolgozni kezdett rajta. ... |
|
|
|
|
|
|
|
Mint szarvas hűs víz forrásra
2010 Vancouver Photos
Rafflesia
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Mese egy emberről
Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebrevágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható. Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő ... |
|
|
|
|
|