|
 |
|
|
... bízzak még,
higgyem azt,hogy győ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jókai Mór
Szent Anna - tó legendája!
A tó vizében tündérek éltek, akik esténként a tó vizén táncolva vigadtak. Mulatozásukban azonban zavarta őket a tó melletti kápolna harangjának kongása. Csalárd módon rávettek egy legényt, hogy lopja el nekik a harangot, busás ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én melléd simulok hangtalanul.
Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.
Ha síró, szellemjáró éjfelen
végigszáguld a szél zúg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mindegyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az Őszi falevelek szivárvány színben,
Egy Csillag dalol az Őszről emígyen.
"Az elhalt nyárnak hazajáró lelke
A verőfény itt játszik az ablakon
Apró szilánkjai az Őszi fénynek
Táncolnak széken, ágyon, asztalon
A szoba csupa sugarakkal telve
A Nap csókja itt ég a falakon|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tündöklő
illatos virágait letapossuk,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A legmélyebb pokolból is van kiút
Tudod, néha, ha vérzik is a szívem,
ha úgy érzem, megszakad érted,
és értem is, meg az egész nagy világért,
én akkor is boldog vagyok, mert tudom, biztosan tudom,
hogy a legmélyebb pokolból is van kiút.
Nem a fájdalom szűnik meg, nem a sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... várja,
szerelmet esküdjünk,
tudja ő an... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egyszer egy este, de könny szemem, több este meglepte
Meztelen fényű, seszínű szobám magas ablaka,
Nem ragyog már be rajta a mosolygó Napocska.
Nap, tűzben, bíborban pompázva, mára búcsúzik,
Szelíd tóban, pirosló sugarakkal, még megfürdik.
Sötétlő tóvizén, fénye ugrándozva lubickol zajt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Már szeptember szag van, és
Fakó sárga lánggal ragyog a nap.
Még úgy tűnik, hogy égnek,
De már nem simogatnak,
A sápadt, halvány fényű sugarak.
Már szeptember íz van,
Pedig augusztus kenyere javát
Még nem ette meg a tékozló év.
Dinnyék hűs, vörös húsába rejtve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad
testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér
csak a szavak már nem maradt más|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Örülni, örülni de jó volna
Lemenő nap aranytavának,
Mely szétömölt amott a lombok
Mögött az égen, s jobbra-balra
Ringatják fejüket a vén fák
Beleegyező mozdulattal,
Bölcsen, halkan, hogy jól van, jól van,
Lemegy a nap, és így kell lenni,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Valami bíbort szórt az este
a lassan úszó fellegekre.
Valami kósza szellő lebben
ebben a fáradt, álmos estben.
Valami furcsa fájó dallam
suhan felettem lágyan, halkan.
Valami bánat sír az égen,
s lehull a nap a vérző éjben.
Szabolcsi Zsóka
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A legmélyebb pokolból is van kiút
Tudod, néha, ha vérzik is a szívem,
ha úgy érzem, megszakad érted,
és értem is, meg az egész nagy világért,
én akkor is boldog vagyok, mert tudom, biztosan tudom,
hogy a legmélyebb pokolból is van kiút.
Nem a fájdalom szűnik meg, nem a sz... |
|
|
|
|
|
