Pogány Zoltán:Ibolya illatok....
Nehéz a Tavasznak verset írni,
mikor a szíveket nyitja árja
ibolyaillatok kavargása...
A szobákból kihúz e báj
s aranylón a keblekbe váj
a kikeletiség szikralángja
virradást, ragyogást, s benne hágja
nászát a táj ifjú-tűzbe... |