|
 |
|
|
DAPSY GIZELLA
Dapsy Gizella költői álnevén Nil (Losonc, 1885. január 18. - Nógrádverőce, 1940. április 30.) költő, for... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Szentlelkeddel jöttél a szívembe.
A sok szenvedésben is volt részem mindig örömbe.
Kezeddel vezetted, irányítottad életem,
amit én sohasem érdemeltem.
Sok idő eltelt hulltak-hullanak
a levelek életem fájáról,
itt az őszi szél, de a napsugarad is süt
és élteti a lelkem-testem.
Köszönöm ezt Neked!
Te tudod Uram mikor hullik le
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... hogy részük legyen a dicsőségesebb feltámadásban. Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hulltak el, juhbőrben és kecskebőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva.
A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és a föld üregében bolyongtak. Bár h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szerelmesen.
Óh én szenvedő Krisztusom
Tudom mi vár rám itt, tudom.
Öreg szülém keserves könye,
A gunynak, szitoknak özönje.
Nincs helyem templomodban sem -
Virágaim a porba hulltak
És elsirathatom a multat
Egy hosszu emberéleten.
Uram, én nem vagyok hibás,
A szivem vitt rá, senki más,
A szavam esdekelt, sóhajtott,
De a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... Mint kacor éle,
fénylett az újhold égre vetve,
s beült az éj a hegykeretbe.
Városon rámforrt bilincseim
pityókás zsákok döröncsein
szakadva törtek, hulltak rólam.
Enyéim között: otthon voltam.
Ültünk egymásba kapaszkodva.
Fogództunk lőcsbe, csatlásokba.
Egymást kereste markunk, markom,
hogy fenntarts... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éneket?
Hallod, mit zeng millió csillag,
a gyermeki pásztori ének?
Hallod a zord mélységek dalát... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szegélyét húzza a sárban;
Már meglátszódnak a ruhán,
Mit először viselt a bálban.
A fények éjszakába hunytak,
A zene csak odabenn hangos,
Hol színes konfettik hulltak,
A terem üres és visszhangos.
Könnyű volt hajnalban mosni
És parfümözni minden éjjel...
Elszakadt hátán a masni,
Elveszett nyakából az ékszer.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kísértés
A kék égből halk szellőrezdülésre
úgy hulltak rám aranyló levelek.
Az ősz köszöntött, mert nem vettem észre.
S fülembe súgta: ,,Megismertelek."
,,Kies tavasz hiába hódított el,
enyém maradt a szíved ritmusa.
Enyém maradt a dalaid zenéje.
Halálba hull a győzelmes tusa.
Valami nagy tavaszi álom ég... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint a kialvóban lévő parázsban ,
melytől már nem kap erőre a láng ,
úgy vált szerelmünk semmisé ,
éreztük , már folytatni kár .
Romhalmazként hulltak szét az álmaink ,
szívünket bizonytalan kétség és félelem
járta át , elmúlt a szenvedély , kihunyt
a láng , életünk háborgó tengerré vált .
Múltunk , s az ifjú... |
|
|
|
|
|
|
|
|
TELEKES BÉLA VERSEI
Telekes Béla (1891-ig Klein, Felsőtelekes, 1873. május 4. - Budap... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ralph Ruoccóra. Mikor mögöttem állt és a hajamat nyírta, gyakran beszélt azokról a szenvedésekről, amelyeket az Úrnak el kellett viselnie. És gyakran szólt így, miközben könnyei a kendőre hulltak: ,,Nem is tudom, miért volt hajlandó Ő értem meghalni. Olyan nyomorult alak vagyok. És mégis hordozta a bűneimért járó büntetést a maga testében, a kereszten."
Gondolok ar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... aiszchyloszi átkot arra, aki tette, hogy így meg kell az embernek öregedni
Félig vakon állt a hegyen, csupa sugárzásba merülve, - ősz haját verte a szél is
S pisla szeméből könnyei hulltak az Istenség magasztos lába elé
S mégis szava dörgött, szavától megállt a malom, megrendültek a dombok
S az ötéves kos is felemelte rá a fejét. -Ámde az Istenség... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sokáig kerestem lelkemnek hazáját,
békéjét,
bejártam az univerzum sok-sok zugát,
rejtekét.
Dimenziók nyíltak, világok tárultak, a
gyönyör kapujában a könnyeim csak hulltak.
Szabadon szárnyaltam, s a múltból az
emlékek, a csillagok szekerén, hozzám is
elértek.
Villámként hasított a tudatom mélyéig,
hogy erre vágytam és vártam sok ez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... De a reggel nem hozott sem napsugarat, se meleget. Ahelyett valami nagy, puha, fehér virágok kezdtek hullani a szürke égből. Fehér virágok, jeges virágok. Olyan lassan, olyan szomorúan hulltak, mintha ők is sajnálták volna elpusztítani a tavasz virágait.
Hulltak, hulltak, egyre hulltak. Beterítettek hideg hóval mindent. Beterítették, megfagyasztották a rügyecske ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A pénz
A pénznek mindig nagy volt a hatalma.
Aki engedi, azt bilincsbe veri.
Miatta koronák hulltak már a porba,
országok és népek százezrei.
Van aki elad becsületet, hitet,
gondolván, hogy jó cserét csinál:
- Egyszer az Isten Fiának az ára
gurult szép a papok lábainál.
- Harminc ezüst volt az ára akkor.
Ki tudja most mennyi a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni kön... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végén,
Valamit mindig temetünk,
Jól kitervezett céljainkból
Sok minden nem vált be nekünk.
Bizakodva indultunk útnak,
Reménnyel telve s ím azok;
Botlások közben porba hulltak;
Mik teljesültek, nem nagyok.
Meglátjuk letűnt ifjúságunk;
- Tükörbe nézve ősz fejünk,
Gond-barázdákat fáradt arcon,
Ami a múltból jött velün... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fellegek.
Átnyújtottad csendben jelképes szívedet,
és ez az ajándék a legszebb volt nekem.
Felidéztük fájó emlékét a múltnak,
s ez emléket befedni rózsaszirmok hulltak.
Egyikünk se mondta, de mindketten tudtuk,
hogy a szívek harcát mind a ketten vívjuk.
Ilyen volt veled az első találkozás,
de vajon az elsőt követi-e még más?... |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csak
Ott álltam én is, nyomorultan, bénán,
ki tudja mióta Bethesda tavánál.
A napok jöttek, s elmentek felettem,
én a múltat, jövőt, mindent eltemettem.
Csak hulltak hangtalan egymásra a napok,
gyűltek, egyre gyűltek, a sánták, a vakok.
Nem tudtam honnan, s miért a sok beteg,
megátkoztam, mint Jób ezt a rossz életet.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valamit!"
Egyszer egy apa hosszú időn át beszélt fia lelkére. A fiú anyja is gyakran beszélt vele. De az nem akart rájuk hallgatni. Egyre jobban elzüllött. Akkor a szülők térdre hulltak, és így szóltak: ,,Kérünk, Istenünk, tégy valamit... Bárcsak szétszakítanád az eget és leszállnál."
Itt, ebben az igeversben Isten egyik embere van a térdein. Isten népén... |
|
|
|
|
|
