|
 |
|
|
A haláltánc-ballada
Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térdenállva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján "Mit sirsz" rivalt reá "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!" S hogy este lett,
egy csontvá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... völgyben dal, világos kastélyban éji pengés,
Visszhang a mély erdőben, tengeren kék merengés,
Gyertyák fényében emlék, lány gyúlt, ügyetlen ajka.
Rózsabalaton, rózsa, hervadt levélből Tátra,
Szerelem, pillangóból felleg, trillából orkán,
Szerelem, gőze méznek, gyász lángok csoda tortán,
Szerelem: rebben tőlem madárnak mind a fákra.
Ké... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Káli László: A magam útján
Ha véget ér... egy közös út, és más nem jut,
csak tövis, és hervadt rózsák fonnak koszorút
mindennapunk hűlt helyén, mit tehetnénk?
Pár könnycsepp... Ennyi kell, mindenképp
megérdemel sok elmúlt év... a közös út, melyen
eddig jártunk, s most végleg véget ér, csendesen!
Társ voltál, barát, jóban, rosszban. Sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását, de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörű zafírt a hervadt ibolyákon. - Mégiscsak megbecsülnek - kiáltott fel -, ezt valamelyik tisztelőm küldte! Most már befejezhetem a darabomat - és sugárzott a boldogságtól.
Másnap a fecske elrepült a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... fájdalmát, többé érezni nem akarom,
Minden kedélyvilágom végtemetője TE vagy,
Elbúcsúztam, mosoly, már az arcomra fagy.
Sétálok, s egy fényes csillagot bámulok,
Lehullott, hervadt levélen bandukolok,
Gondolkozom, a világot látom a szemedben,
Árván, letörten kószálok hűvös, csendes éjben.
Hű társad szeretnék lenni,
Ám az nem lehet, aki bír fe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önma... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
Kik ezek? S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását, de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörű zafírt a hervadt ibolyákon. - Mégiscsak megbecsülnek - kiáltott fel -, ezt valamelyik tisztelőm küldte! Most már befejezhetem a darabomat - és sugárzott a boldogságtól.
Másnap a fecske elrepült a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépéstetek,
s míg árnyékunk ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megesett
Kívül-belül átalakul a természet, átalakul az élet. Elérkezik az ember őszideje, belépő az öregségbe, egy újabb, óriási fordulópont: ,,Úgy állnak búsan, csüggeteg, /mint hervadt őszi levelek /a sárga porban" - írja Weöres Sándor, aki örök fiatalként tudott alkotni az öregekről. De így kell ennek lennie?
Még nincs késő semmihez: Saul ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását; de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörű zafírt a hervadt ibolyákon.
- Mégiscsak megbecsülnek - kiáltott fel -, ezt valamelyik tisztelőm küldte! Most már befejezhetem a darabomat! - És sugárzott a boldogságtól.
Másnap a fecske elrepült ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hanga (fehér)
Védekezés; A kívánságok valóra válnak
Hanga (kék)
Csodálat, magány
Harangvirág
Alázatosság, szelídség
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szilánkjai az Őszi fénynek
Táncolnak széken, ágyon, asztalon
A szoba csupa sugarakkal telve
A Nap csókja itt ég a falakon
E játszi fény e sugarak
Kacérkodó gyá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szilánkjai az Őszi fénynek
Táncolnak széken, ágyon, asztalon
A szoba csupa sugarakkal telve
A Nap csókja itt ég a falakon
E játszi fény e sugarak|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Ma... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Halottak napján.
Este, hogyha hallom,
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.
Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.
Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Halottak napján.
Este, hogyha hallom,
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.
Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.
Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ŐSZI ALKONYAT
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép
S magános s mozdulatlan... s az illatban s a csendben
A nagyszerű és komoly fák alatt
Sötét arcát kegyetlen és szép öklére hajtván
Szunnyad a bánatom, mint este a szfinx alján
A... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó ön... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam ... |
|
|
|
|
|
