|
|
|
...
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
---Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését... a földet letarolták...
fiam, s... |
|
|
|
|
|
|
|
...
örök szépséggel
a mai nap, mely kialszik.
Ha veled hevül lelkem,
ahogy akarod, békében vagyok.
Hűs felhő vagy,
ki felüdíted az estét,
napjaimnak harmatja vagy.
Íme már újjászületik
örök frissességgel
a mai nap, mely elvirágzik.
Ha veled keresem a forrást,
ahogy akarod,
békében vagyok.
L... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egy se fösvény.
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
Az Élet mosolyogva száguldott hajnal hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését... a földet letarolták...
fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők... |
|
|
|
|
|
|
|
A legszebb virág
Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.
Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak terem az épen az ember szivében
Az ember szivének legislegmélyében.
A gyökere ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tanulta el.
Tőle tanulta s fellegszirma
fodrozva, rengve vonult,
s mint jácintporzók, kihajolván
villámival, lenyult.
Szaggatta, tépte gyomocskámat.
Harmatja jégeső,
és megborzongva rája rázta,
ki friss-nedvet leső.
Most virágpora leheletnyi,
és talán meddő korom,
mely, ím, reszketve száll hajadra
és gyá... |
|
|
|
|
|
|
|
... szegény.
Remény, remény, mért vagy te szép virág?
Téged nekünk az ég miért is ád?
Azért-e csak?
Hogy hervadandó kelyhed légyen,
Hová csalódás éjjelében
Szemünk harmatjai hulljanak...
De nem panaszlok, bár keblem teli,
S az elfojtás még inkább neveli
Búm tengerét;
Ugyis ki tudja? hogyha hallnád
Lelkem kiáradó fájdal... |
|
|
|
|
|
|
|
... tanulta el.
Tőle tanulta s fellegszirma
fodrozva, rengve vonult,
s mint jácintporzók, kihajolván
villámival, lenyult.
Szaggatta, tépte gyomocskámat.
Harmatja jégeső,
és megborzongva rája rázta,
ki friss-nedvet leső.
Most virágpora leheletnyi,
és talán meddő korom,
mely, ím, reszketve száll hajadra
és gyá... |
|
|
|
|
|
|
|
A LEGSZEBB VIRÁG
Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.
Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak terem az épen az ember szivében
Az ember szivének legislegm... |
|
|
|
|
|
|
|
... oltalmazhattad,
Míg reményednek egy súgárát láthattad; -
S minthogy veszedelmét el nem háríthattad,
Szabadságát fellyülélni nem akartad.
Na... |
|
|
|
|
|
|
|
... egy se fösvény.
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését... a földet letarolták...
fiam, szemem kilőtték... s mit elrontott... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Két dal
Éji dal
Néhány éjjelre, padra, kőre,
adjatok nékem fekhelyet.
Én nem vagyok jó gazda ökre,
se lány, se bolha, se beteg.
Jusson a néniknek nagy bögre,
szerető mindnek, ki szeret -
áldott, mert élek én örökre,
aki egy éjre eltemet.
1928. márc. / dec.
Dal
Derűs vagyok és hallgatag,
pip... |
|
|
|
|
|
|
|
ESTI DAL
Kertemre szelíden
Az estve leszáll;
Lágy szél nyög epedve
Virágainál.
S míg szél nyög epedve
Virágainál,
Harmatja szememnek
Azokra leszáll.
Nem látod-e, lyányka,
Hűs árnyaimat?
Jer, s tépd kebeledbe
Virágaimat!
S harmatja szememnek
Ha rólok lehúll,
Lassan leperegve
Szivedre vonúl.... |
|
|
|
|
|
|
|
Arany János
A legszebb virág
Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.
Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak terem az épen az ember szivében
Az ember szivé... |
|
|
|
|
|
|
|
... súgári halavánnyá lésznek,
Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.
Az aranyos felhők tetején lefestve
Mosolyog a híves szárnyon járó estve;
Melynek új balzsammal bíztató harmatja
Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.
A madarkák meghűlt fészkeknek szélein
Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.
A kis filemile míg magát kisírta,
Szomorún han... |
|
|
|
|
|
|
|
Simogatja arcod a felkelő napsugár,
Ragyog a rét,zöldelnek a fák.
Megcsillan hajadon hajnal harmatja,
Víg madár dal csaljon mosolyt az arcodra!
Jó reggelt!
... |
|
|
|
|
|
|
|
A LEGSZEBB VIRÁG
Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.
Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:
Csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
A szerelem
(Énekben)
Circa, Kloe, Zeli
Circa
E nyájasan csergedező
Patakocska mentében,
Jertek, dűljünk e szép mező
Virágozó ölében.
Itt míg Florának mennyei
Illati ránk lengenek,
Éltünk egy kis percentési
Gond nélkül hadd tűnjenek. |... |
|
|
|
|
|
|
|
Siklósi András
Édesanyám
Sudár voltál ma meggörnyedt
Finom arcodat barázdák futják körbe
szemed üvegek mögé rejtezik
Szőke hajad fehérre meszelték az évek
lábadon karodon kék erek feszülnek
Életed őszbe fordult
lassan lehullik rólad mind
a szépség és a pompa
Megtört a lét megtört
az iszonyúan kemény munka ... |
|
|
|
|
|
|
|
... Utadon elkísér, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd, Szárnyával takarva védett.
4. Áldjad őt, mert az Úr megáldja minden munkádat! Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd, mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat!
5. Áldjad az Úr nevét, őt áldja minden énbennem! Áldjad őt, lelkem, és róla tégy hitvallást, nyelve... |
|
|
|
|
|