|
 |
|
|
... emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szavak között búvik meg.
Jót beszélgetni sem lehet sok minde... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.
Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... netkapcsolaton belül megismert valakivel, akit igatán nem is ismer?
Igennel kell válaszolnom. Mindannak ellenére, hogy sok mindent tudsz róla, mégsem ismered igazán. Arctalanul, hangtalanul, csak a másik stílusát látod, esetleg egy küldött kép társaságában. A stílus maga az ember, mégis más, mint az élő beszélgetés, ahol látod a másik mimikáját, szemvillanásait, félmosolyát..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... imára kulcsolt kézzel hálaadó könyörgésbe fogott. Ajka feletti pihéin gyöngyözni kezdtek az áldott izgalom apró izzadságcseppjei. Teljes átéléssel duruzsolta imáját. Sosem csendben, hangtalanul, mindig susogó hangon szólt a Szűzhöz. Három éve ugyanazt a rövidke imát mormolta: "Áldott Szűzanyám, ki megsegítetted uramat, most segíts meg engem is! Hiányzik. Sok már nélküle a lét. Vig... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... várták, hogy a nap felbukkanjon az Athos hegyei mögött, mintha benne élne minden, minden mozdulat és lüktetés, energia és a kozmosz végtelene...
a halk nyári zápor szinte hangtalanul kezdődött, érezte ahogy a vízcseppek megsimogatják, arcán, karján lassú mozdulattal gurulnak, majd aláhullanak, a tenger jutott eszébe, a tenger szeles vize, a vihar előtti nyomott meleg, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Egy kis idő, és tényleg az álommanókat keresem........ |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... kezemet meg fogta és azt mondta, hogy sajnos találtak nálam egy daganatot, igaz hogy nem nagy méretű, de biztos hogy rosszindulatú. Én csak néztem és végig futott rajtam a hideg és közben hangtalanul sírtam. A kórházból kijövet nem tudtam, hogy most mit kell csinálnom, iszonyúan egyedül éreztem magam, nem volt mellettem a férjem és csak mentem és mentem.... Amikor hazaértem akkor ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyugalom ül a város néma arcán,
Lomha árnyak tűnnek egy névtelen utcán.
Itt élek én a magány-pagonyomban
Mellettem a tűz is hangtalanul lobban.
Hangokat várok, de nem jön erre senki.
Most érzem csak milyen egyedül lenni,
Szükségem van rád te lomha harangzúgás
Ciripelés, galamb ének, párjahívó búgás
Színekre vágyom, piros kékre, zöldre
És... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pilinszky János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek,
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz,
de láthatod, az istenek
a por meg az idő mégis
oly súlyos buckákat emel
közéd - közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya
és kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek
mint a természet éjfél id... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pilinszky János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - szólalt meg - Megvársz?
- Igen - mondtam, és közben egész másra gondoltam, mint amit sejtettem, hogy Edit gondol.
"Akármeddig is várnék rád" - folytattam magamban hangtalanul.
Edit felállt, és a part felé indult. Megvártam, míg elmerül a hullámokban, majd én is követtem. A tenger langyos volt, szint meleg. Edit háton úszva figyelte, ahogy engem is lass... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Cseresznyevirágos emlékek
feszítik estjeim csendjét.
Újabb és újabb árnyakat hordoznak
körülöttem a süket falak.
Hallgatok s emlékezem.
Nemrég még ki tudtuk
mondani a szavakat.
Dalokat üzentek a csillagok.
Borzongó virágok éledtek,
ha új nap pengette a hajnal húrjait.
Magamba zárt titkaim kínzó csendje
kristályburokká fag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... amennyire megérdemelte volna.
Akit sosem szerettek annyira,amennyire megérdemelte volna.
Akihez az élet sosem volt kegyes....
Sosem....
Most sem.
Nézem Őt miközben hangtalanul szenvedek.
A sírás fojtogat.
Megcsavarja a tudatom miközben, az ideszálak is pattanásig feszültek.
Az elkésett szó fojtogat.
Sose késsetek el a szóval.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lányi Sarolta
Dal a dalról
Nem tudja azt a fiatal,
hogy milyen életkincs a dal.
Hangtalanul is énekelne,
ha szívörörmöt lelne benne.
Ha verset ír sem kell neki,
a szózenét is megveti.
Vén szívemben a dallamok
velem halnak, ha meghalok.
 ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... után,most is nyugodt
csendben
Drága jó nagyanyám ult az ablak mellett.
Megtort,fáradt háta olvasásra hajlott,
Oreg,reszketo kezében imakonyvet tartott.
Ajka hangtalanul morzsolta az imát,
Osz feje folé a nap vont glóriát.
Dolgavégeztével kis konyvét bezárta.
És egész délután az APÁMAT várta.
Estefelé frissen,szokén,hazaért a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
....Dal a dalról
Nem tudja azt a fiatal,
hogy milyen életkincs a dal.
Hangtalanul is éneklne,
ha szívörömöt lelne benne.
Ha verset ír, sem kell neki,
a szózenét is megveti.
Vén szívemben a dallamok
velem halnak, ha meghalok.
  ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pilinszky János
Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,... |
|
|
|
|
|
