|
 |
|
|
... hű hazafiak emléke előtt, kik vérüket áldozták függetlenségünk megóvása érdekében. Nem rajtuk múlt, hogy Toron újra "szövetségbe" kényszerített minket - ez utóbbi mondatot már kicsit halkabban, kicsit szomorúbban, de ugyanolyan határozottan mondta a családfő, ahogy mindig is beszélt.
Oxel dal Tolcador kemény, céljai érdekében mindent eszközt felhasználó ember, és ízig-vérig n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... volt a szeme, úgy ragyogott a tűznél, amikor ránézett, az első közös éjszakára, a téli éjszakára, melynke kezdetét az a kandalló ragyogta be, s a romantikus dallamokat a megszokottnál halkabban pattogó fa, a magasabbra szálló szikrák suttogták. ... Az esküvőt, sorra a boldog éveket, az együttlét örömét, aztán a megannyi szomorúságot, amikor az orvoscsoport hosszú tanakodás után sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lassan végleg elhervad a nyár.
A szunnyadó ősz ébredezik.
Már halkabban szól a gitár,
És az eső gyakrabban esik.
Újra megdermed a környezet,
Ahogy szokta mindig ilyenkor.
A szél hordja a szemetet,
S fejünkben is vihar tombol.
Bolond vagyok! Tudom, hogy az.
Üres tekintetet láttam,
Mikor szemeidbe néztem.
Lelkem csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem szakad meg a szíved.
Pedig tudnod kellene!
Ilyenkor nincs, aki azt mondaná,
a gyenge, a sírós, az árva
az elégedetlen az
önmagát sirató magamnak,
hogy halkabban, lassan a testtel,
várnak rád,
tudod, hogy várnak rád,
és Te mindenféle buta gondolattal
tömíted el
a szeretet szavának a csatornáját.
Magadat siratod,
m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem szakad meg a szíved.
Pedig tudnod kellene!
Ilyenkor nincs, aki azt mondaná,
a gyenge, a sírós, az árva
az elégedetlen az
önmagát sirató magamnak,
hogy halkabban, lassan a testtel,
várnak rád,
tudod, hogy várnak rád,
és Te mindenféle buta gondolattal
tömíted el
a szeretet szavának a csatornáját.
Magadat siratod,
m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... az orrától a farka végéig 44 méter, méretben tehát hasonló egy Boeing-767-eshez. Formája azonban lehetővé teszi, hogy kisebb sebességgel is a levegőben maradjon, így leszállni is halkabban tud. A mérnökcsapat az üzemanyag-fogyasztásra is tekintettel volt, hatékonyabb motort tervezett. A motorok nem a szárnyak alatt helyezkednek el, hanem a test hátsó, alsó részén, és nem ket... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Brekkkapó, látom, az unokád is rád ütött! Nem is gondoltam volna, hogy az erdő s a mező főméltóságú nagyágyúja így tud pityeregni ijedtében...
Brekkkapó: Halkabban, az Istenért! Hiába bújtunk el a vadászok elől, ha a kiabálásoddal mind idecsődíted -- őket...!
Brekkkanyó: Kótyonfitty pedig egyébként sem ijedtében pityere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... merthogy ki hallott már olyat, hogy egy hóember hiú legyen. Azért válaszoltam.
- Miért nem? Ez egy méltóságteljes, büszke, nagy orr. Illetve nagy répa - tettem hozzá halkabban.
- Akkor sem tetszik - mondta a hóember. - Hozz egy másikat!
Mit tehettem hát, térültem-fordultam, szereztem egy kisebbet. De az sem volt jó. A hiú... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... óvatosan bebújt a férfi mellé, hideg testével szorosan átölelve. Máskor ettől az öleléstől mindig merevedése szokott lenni. Most azonban csak halkan sóhajtott, majd talán még a sóhajnál is halkabban, mintha nem is akarta volna, hogy meghallja a nő, megkérdezte:
-Kivel beszélgettél?-
-Öööö, egy munkatársammal- mondta a nő nem túl meggyőző hangon.
-Ne alázd meg magad,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... számlálja egy gépen,
Mert a huszas turnust most lépték át régen.
Szívós a királyné, a huszat is állta,
Segge a Lohengrin nászdalt trombitálta.
Ám harminc után már halkabban dorombol,
Bezzeg Miklós még javában dorongol.
Elalél Johanna, nem bírja már szusszal,
Zsémbeskedik Miklós, s megtoldja még hússzal!
"Meghalt a királyné!" - si... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fájást a szivembe.
Tudom a kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Karmazsinpiros volt a szirmok koszorúja és karmazsinpiros volt, mint a rubint, a rózsa zárt szíve.
De a csalogány hangja elgyengült, kis szárnya megereszkedett és szeme elhomályosult. Halkabban, egyre halkabban énekelt és úgy érezte, valami összeszorítja a torkát.
S akkor utoljára még egyszer felcsapott a dal. Hallotta a fehér hold is, és megfeledkezett a virradatról s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretlek
hogy megteszem
ha enyém nem
hát másé sem lehetsz
hűvös van
lassan önmagába zuhan
a fagyott föld
és kopog ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fájást a szivembe.
Tudom a kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnég... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy kis mosoly..
A papot megszólítja az egyik hívő:
- Atyám, Ön szerint helyes dolog valaki más nyomorúságából hasznot húzni?
- Dehogy, fiam.
- Akkor legyen szíves visszaadni azt a húszerint helyes dolog valaki más nyik... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rá.
- Elég jól. A falak vékonyságát tekintve lehetett volna rosszabb is.
- Tartottam tőle.
- Nem a te hibád. Nem te építetted a házat.
- Folyton mondtam neki, hogy halkabban, de tudod, milyen dolog ez. Ha az embert elragadja a hév, nincs mit tenni.
- Semmi gond, Tom. Őszintén szólva örültem. Örültem, hogy örülsz.
- Én is. Egy éjszakára boldog voltam.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Részlet Paul Auster: Brooklyni balgaságok című regényéből
Álomnapok az Egzisztencia Hotelben
Szeretnék beszélni a boldogságról és jólétről, azokról a ritka, váratlan pillanatokról, amikor az ember fejében elhallgatnak a hangok, és úgy érzi, végre eggyé vált a világgal.
Szeretnék beszéln... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Részlet Paul Auster: Brooklyni balgaságok című regényéből
Álomnapok az Egzisztencia Hotelben
Szeretnék beszélni a boldogságról és jólétről, azokról a ritka, váratlan pillanatokról, amikor az ember fejében elhallgatnak a hangok, és úgy érzi, végre eggyé vált a világgal.
Szeretnék beszélni a jú... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még közelebb húzódtam hozzá. Simogattam a lapockáját. Mintha halálmegvető bátorság kéne hozzá. Talán az kellett. Ekkor végre rám nézett.
- Mi a baj? - kérdeztem újra sokkal halkabban.
Nem válaszolt. Már nem sírt. Magamban boldog lettem. Nem sír! Megint elkapta a kezemet, de most nem engedte el. És ujjaim megbújtak övéi közt.
Felfoghatatlannak éreztem az egész ... |
|
|
|
|
|
