|
 |
|
|
...
Dáma Lovag Erdős Anna verse:
,,Vasárnap délután"
Gyermekkorom szép emléke
Soha, soha nem feledve
Nagyszüleim ház előtti kis padon ülve
Vártak rám, várt szívük melege
Maglócai, nádfedeles kicsi ház|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... enyém, nélküle mit érez.
Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.
Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.
Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... elmondjam az enyém, nélküle mit érez.
Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.
Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.
Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagyanyó és unokája
Ma gyermekkorom édes távolából
felémmosolygott öreg nagyanyám.
Kezet fogtunk egy közös akaratban.
Napfényes örökségül hagyta rám.
A szeretet titkában találkoztunk.
Úgy szeretett, mint kicsiny gyermeket.
Fiókos szekrény száz titkos zugából
annyi mindent előkeresgetett.
Tán nem is volt más töprenkedő g... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... KEZDHETNÉM . . . . . .
Ha sikerülne, az időben visszamennék,
Gyermekkoromba, mi ma már csak emlék.
Újra kezdeném megélni az egészet,
Megragadni, el nem engedni minden szépet.
Még azelőttre, mikor nem volt gondom,
Mikor szárnya... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vén kútágas
Áll a mezőn, mint óriási gólya,
titokzatosan, mozdulatlanul.
Rég szétesett kávája itatója,
s a gémje is lassan évül-avul.
Gyermekkorom sok vad képzelődését
a vén kútágas ébresztette fel.
Azt hittem, hogy valami szörnyű állat,
aki az égnek visszafelesel.
Sohsem mertem a közelébe menni,
láttára megszállt ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Gyermekkorom kedves mesehőse, Sanyi manó egyszer ellopott a vasorrú bába kályhájából egy kötényre való csodaszép, csillogó, szivárványszínben játszó ,,drágakövet". A szikra és parázs, ahogy kihullt a kályhából - hisz az volt -, nem hunyt ki, hanem csillogott-ragyogott. Kék, vörös, sárga, fehér, s mind gyönyörűséges! A csintalan manó hazaérve fogta gyémántkinc... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lehet
vitatkozni...Akkor sikerült, de később, jóval később rettenetesen
éreztem hiányát...de itt ez most nem az, amiért ezek a betűk, itt
sorakoznak...
Hanem gyermekkorom élete, életminősége...Nem voltam valami jó gyerek,
de ez egy dolog...de vannak dolgok amikre nem emlékszem.
Nem emlékszem, fűtetlen iskolákra, létbizonytalanságra, egy má... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ..."A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben! Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből... |
|
|
|
|
|
|
|
|
GYÖNGY VERSEI
"Mindig szerettem az irodalmat, de inkább a versek vonzottak. Nemrégiben megpróbálkoztam a versírással, melynek tém... |
|
|
|
|
|
 |
|
|
... között kvízjátékokkal is várja a könyvtár.
Arany János balladái másképp címmel rendhagyó irodalom órával készülnek a Hírös Agóra Ifjúsági Otthonban január 28-án, majd Messzeringó gyermekkorom világa címmel felolvasóversenyt rendeznek általános és középiskolás diákok részére.
Baján Magyarok a Kárpát-medencében címmel Benkő Péter színművész és Kurkó József előadóművész ta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... APÁM
Egy vén katonáról mondok mesét nektek,
Ki most tőlem távol.
Egy vén katonáról, egy öreg huszárról,
Az édes apámról.
Hej, délceg vitéz volt. Kis gyermekkoromba
- Emlékezem rája, -
Büszkélkedve néztem, amikor fölpattant
Jó Rigó lovára.
Büszkélkedve néztem s gyermekszívem mélyén
Színes ábránd t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a tengerek felé.
Ó, ahogy törtetsz előre a márciusi tájban
a rügyező cserjék között s a sötét városok alatt
rád ismerek, amint dalolsz és magaddal ragadod
gyermekkorom arcát, amit benned láttam meg először.
Amint hömpölyögsz előre a világ sűrűjében
ritmusaid és melódiáid elhagyott szívemben
zenélnek még soká, mindaddig, míg az órák la... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bánatban is ott volt,
Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.
Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;
Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.
Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szivemhez tapadsz-
Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hivogatsz!
Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;
Felüdült a lelkem, mint a folyómenti f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SÍK SÁNDOR VERSEI
Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. - Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyugdíjazásomig. Én szerettem volna Pest után még tanítani, bár anyagilag nem volt rá szükségem. Egészen más világ volt. Kollégáimat szerettem, szerintem ők is engemet, a gyerekek saját gyermekkoromra emlékeztettek, ahol a tanár szava számított.
Háromszor-négyszer benéztem nyugdíj után is, megható volt, ahogyan szaladtak ölelni a gyerekek.
Tanárnak lenni nagyszerű dolog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... saláta
A félig érett hurmát lehámozzuk, vékony szeletekre vágjuk, nagyon vékony lilahagyma karikákkal megszórjuk, és egy enyhén sós olíva olajos citromos öntettel meglocsoljuk.
Gyermekkorom kedvence volt a szárított datolyaszilva, annyira különleges az aromája.Sajnos mai napig nem sikerült rátalálni Magyarországon. Szárítva elveszti összehúzó tulajdonságát, és édes... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
Az ólomszínű éji ég alatt
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
És gyermekkorom ölén, a hegyen
Rügyet bontott a borostyánbokor.
Kolozsvár, 1929 március 30.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Falusi esték
Olyan csendesek voltak ott az esték,
amikor elültek már a füstifecskék.
Az én lelkem olyankor messze útra indult:
az az idő gyermekkorom mesés világa volt.
Mesélt a virág az alvó réteken,
mesélt a fűz az álmodó ligeten.
Mesélt az ég, a Hold, a csillagok,
meséltek a házak az ablakok.
Álmában mozdult a sze... |
|
|
|
|
|
