|
 |
|
|
...
Kell védőszárnyad körülöttem.
Kell minden gondolatod,
Kell, hogy elhozd a napot.
Kell szerető pillantásod,
Kell, hogy megmutasd a világot.
Kell, hogy elfújd a fellegeket,
Kell, hogy elapaszd könnyeimet.
Kell, hogy megértsd, mit teszek,
Kell, hogy elnézd, mit nem szeretek.
Kell... kell nekem mindened,
Kell, mert nélküled én ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... régi, fakeretes heverő volt, amiben kétévente szivacsot cserélt, hogy kényelmes fekvés essen rajta. A konyha megkopott kövén keresztbefeküdt a macska, és hunyorgó szemmel leste a közelgő fellegeket. Utálta az esőt.
Reggel megint a rémisztő sivításra kelt. Álmos szemmel ugyan, de kipattant az ágyból, és kinézett az ablakon. A macska fent kapaszkodott a gerendán, a sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... verejtékesen tenyerembe nézek,
amelybe bele akartam szorítani
mind a fénycsodákat:
csak vér, sajgó sebek
s hozzátapadva pár parányi porszem.
Aztán gyönyörű fellegeket, buborék-városokat
akarok fújni szivárványos költemény-párákból,
ahogyan Ő teszi, a Titokzatos.
De ha tele lélekből fújok,
szemdagadásig, érelpattanásig,
ha min... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Éjfélre jár, a zajgó város elpihent.
Súlyos fellegeket vonszol az éj,
s kósza csillagokhoz bújik a holdkaréj
a sötétségbe olvadt házsorok felett.
Az utolsó busz már a holnapba szalad.
Álomba ringatja késői utasát,
kinek elméjét gondok liánja fonja át,
míg testéről a mának nyűge leszakad.
A néptelen utakon csendet hord a szél.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A vakítóan fehér hó után mára csak latyakos sár maradt.
Fagyos, viharos szél cibálja a korán rügyező ágakat.
Komor szürke fellegeket kerget maga előtt a szél.
Koszlott ruhájából eső szemerkél.
Szobám meleg rejtekében elábrándozom,
Egy csendes, nyári alkony után vágyakozom,
Ahol a lenyugvó nap aranyba öltözteti a tájat,
És langyos szellő simogatja ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... cselekedni jót.
Kamarájában gonoszságot gondol,
megveti lábát a nem-jó ösvényen, s nem irtózik a rossztól.
Uram, irgalmasságod eléri az eget,
hűséged a fellegeket.
Igazságod: mint Isten hegyei,
tengermélység minden ítéleted;
embert és állatot, Uram, te élteted.
Mily drágaságos, Úristen, kegyelmed!
emberfiak szárnyaid árny... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... idején
a folyón, csupa hold, csupa fény,
s fröcskölte a holdig a kék legen át
az ezüstszinü hab taraját.
Görgette a víz, forgói felett,
tükrében a fellegeket,
s dalolt a leány és a víz, meg a part
hullámoztatta a dalt.
Dalolta: ,,A mélyben, a felszín alatt
ott ég igazán csak a nap,
odalenn legelésznek arany... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... idején
a folyón, csupa hold, csupa fény,
s fröcskölte a holdig a kék legen át
az ezüstszinü hab taraját.
Görgette a víz, forgói felett,
tükrében a fellegeket,
s dalolt a leány és a víz, meg a part
hullámoztatta a dalt.
Dalolta: ,,A mélyben, a felszín alatt
ott ég igazán csak a nap,
odalenn legelésznek aranyhalai... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kárát a hétvégének. Egy darabig lehet bírni... Évtizedekig... LEHET, S KELL KIBÍRNI!!!
Ülünk a kikapcsolt tévé előtt, háttal az erkélynek. Nézzük a fekete képernyőn a fellegeket, s az ég kékjét. Arra leszünk figyelmesek, hogy odakint vonulnak a felhők, távoznak a képernyőről. Egy repülő húz csíkot a végtelen kékségben, berregő hangjával megtörve a csendet. Majd egy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Levél Tomiból
Te nem ismered, ti nem ismeritek
e fellegeket,
melyek az ember vállaira szállnak
elbírhatatlan vasmadárnak:
törpék vagyunk
s egeket hordozunk.
Te nem ismered e földeket; itt
a nyájas szőlő sohasem virít,
a bársony barack nem mosolyog:
itt élni s halni mindegy dolog.
Egy nagy átok ül Fogaras... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... soha-soha nem jön felelet?
Mindig velem jártál, nem nélkülem,
most elbújtál a mélybe.
Odaadtad futásod, a vizet,
a nyári szélben ingó neszeket,
a zizzenést, a zöld fellegeket,
szólj, mit kaptál cserébe?
Félsz odalenn? Tán azért vitted el
a mosolygásomat,
s most ketten vagytok lenn az ideges
bokor alatt?
Te rejtőző, becsa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hullik alá,
de az esőfelhők fölött
kék az ég! A Nap fénylő
sugara vidítja életedet!
Az Élet üzenete ez.
Ha a remény napsugara kél,
s oszlat szürke fellegeket,
újongó dal tölti be lelkedet.
Reményt veszteni? Minek?
Élni életedet - vidáman kell,
s nem könnyezve, szomorún.
A szürke fellegek?
Ne törődj ve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Kérdezem a fellegeket hová mennek fenn a magas égen,
Kutatom a két szemedben a te szíved meddig dobban értem.
Bánatom a bárányfelhő, napsugár is vándorol az égen.
Futó csillag az életünk, tova tűnik a nagy messzeségben.
Mindenkinek meg kell válni valamikor ettől a világtól.
Mégis mennyi földi jóról, álmodozó örök boldogságról.
/:Lehoznám a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hónapjának huszonhetedik napján."
Ahogy a szent korona megkezdte útját Rómából a magyarok földjére,
mennybéli angyalok serege kísérte magosan az égen, elterelve útjából a
fellegeket, szeleket, viharokat és árvizeket.
Ahol a koronát vivő kis csoport elhaladt,
virágok nyíltak ki hirtelen az út mindkét szélén, még a
magos hegyi hágókon is, ahol h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Simon Roland
A diárium I.
A mogorva hegy a kürtjét a magasba emelte és megszólaltatta hangszerét, csatába hívta a komor groteszk alakzatokat magukra öltő fellegeket. A lágyan szemerkélő esőcseppeket a nyári szél a verandára fújta. Az arcomat végig simította a friss permet, a távolba meredtem - ugyanaz a megszokott látvány fogadott, mint korábban, vadnövényzett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... parancsoló méltósággal
viseli el éppen úgy, mint a nap, amely a reggeli felhős eget a hajnal
ragyogásával teszi derültté, és napnyugtakor is aranyló sugaraival
vonja be a fellegeket.
A feleség a család tündöklő napja, aki megjelenésének és
beszédjének lángoló hevével ragyog fel előttünk. Szemének édes sugara
és hangja átjárja a lelkeket; érintgeti, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mosolyog
Míg a szemem életre nyílik
Míg a nap forró tüze lobog
S én majd ölellek mindvégig.
Ahogy a szivárvány öleli a mennyeket
Simogatom arcod, ahogy a szél a fellegeket.
Mint a tenger hullámai a forró homokot
Add nekem minden örömöd és bánatod!
Én titkon megőrzöm Neked
Minden álmom a Tiéd, minden mit szeretek.
Égni akarok ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Légy boldog, járd be a fellegeket s a végtelent,
Légy boldog, mosolyogva rohanj át az életen,
Légy boldog, s boldogságod mindenkinek mutasd meg,
Légy boldog, hogy szívem ne hiába szakadjon meg.
Rád emlékezem
Rád emlékezem,
s e percekért
könnyekkel fizetek.
Rád emlékezem,
s nagyon fáj
valahányszor lélegzem.
Rád emlék... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Légy boldog, járd be a fellegeket s a végtelent,
Légy boldog, mosolyogva rohanj át az életen,
Légy boldog, s boldogságod mindenkinek mutasd meg,
Légy boldog, hogy szívem ne hiába szakadjon meg.
Rád emlékezem
Rád emlékezem,
s e percekért
könnyekkel fizetek.
Rád emlékezem,
s nagyon fáj
valahányszor lélegzem.
Rád eml... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... huszonhetedik
napján."
Ahogy a szent korona megkezdte útját Rómából a magyarok földjére,
mennybéli angyalok serege kísérte magosan az égen, elterelve útjából a
fellegeket, szeleket, viharokat és árvizeket. Ahol a koronát vivő kis csoport
elhaladt, virágok nyíltak ki hirtelen az út mindkét szélén, még a
magos hegyi hágókon is, ahol hó lepte a föl... |
|
|
|
|
|
