|
 |
|
|
| Aztán amikor már tudtam olvasni, Apám egyszer kivételesen józanul jött haza. Odaültetett az ölébe, elővett egy könyvet, egy leporellót, amelynek az "Erdő vadjai " volt a címe. Az elején pont annyi fa volt rajzolva, ahány betüből állt a nevem és gyönyörű betükkel ráirta azt. Nagyon sokáig volt ez a kedvenc könyvem - abból a kevésből, ami volt. - Már felnött voltam, amikor a kereszt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nos, hát eddigi verseimet osztom meg mindenkivel. Némelyik kicsit elvont, szomorkás, vagy éppen rémisztő, de van szerelmes, boldoságos, meg mindenféle.
Jó olvasást. :)
Halál vagyok
Hideg fuvallat kíséri utam árnyékok lebbennek,
Amerre járok pusztusztulás jár, életek rettennek.
Éjszaka van, lelkemben örök sötétség rejlik,
Napfé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az epilógus után...
Vagyok, ami vagyok.
I.( Képzelt Képek )
Nem akarok szürke lenni, nem akarok egy sor lenni valakinek a könyvében, ÉN főcím vagyok, én univerzális vagyok, magam vagyok a gondolat... Nem pedig egy apró betűvel szedett lábjegyzet... Szivárvány vagyok,- gondolta - nem pedig egy esős délután, egy unalmas őszi napon... Nem mehettek el mel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Oscar Wilde: A boldog herceg
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egyik kedvenc regényemből álljon itt egy szép részlet.
"...elmondok neked egy mesét, a szikla és a hullám meséjét.
Volt egyszer egy hullám, aki szerelmes volt egy sziklába. A szikla ott állt a tenger partján, mondjuk Capriban, abban a szép öbölben. A hullám fehér habjaival folyton a sziklát ostromolta, éjjel-nappal csókolgatta, ölelgette fehér karjaival. A hullám du... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Oscar Wilde: A boldog herceg - mese
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Minden nap ugyanott játszott, immár évek, évtizedek óta, de az is lehet, hogy előbb ott volt, mint maga az utca, vagy a város; senkit nem érdekelt, senki nem törődött vele. Olyan volt, mint egy pad, vagy egy utcatábla - állandó, észrevétlen tárgya a külvilágnak, mindig ugyanott, ugyanazt a keserű melódiát játszva, nap-nap után, hét-hetet követve, télen ugyanúgy, mint nyáron, esőben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lehetséges, hogy rendkívül fejlett szépérzéküknél fogva a festők fogékonyabbak a szépnem bájai iránt, mint más férfiak? Sok példa hozható fel ennek megerősítésére, de a cáfolására is. Mi nem akarunk sem igazolni, sem cáfolni, csupán felidézünk néhány szerelmes történetet.
A megszöktetett
apáca
Filippo Lippi firenzei festő és karmelita szerzetes életrajzírója, Vasari ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Oscar Wilde :A Boldog Herceg
Egy oszlop tetején, magasan a város fölött állt a Boldog Herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította, vékony, finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubin piroslott a kardja markolatán. Nemhiába csodálta mindenki.
- Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette vol... |
|
|
|
|
|
|
|
|
WASS ALBERT: A PATKÁNYOK HONFOGLALÁSA
Tanulságos mese fiataloknak
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszed... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és belészeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ...mert nem jut nekünk már csak gyűretlen álom, hisz véres tollat visz a szél, bánat költözött a testbe, s az eltűntek nyoma, csak csend van és éjszaka - arcunkon hideg maszk, feltört hangok szakadnak fel, hisz játszik ez az élet, megtörik a fény, imádságra hajlik a kéz, ezek a gyász-fekete ünnepek - letört ágak a semmibe, s a hangokat sorba megtalálva, bukott angyalok szárnyain, a lé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
SZÖKEVÉNY SZEPLŐK
Marci utálta a szeplőit. Ami azt illeti, volt is neki mit utálnia, mert hetvenhat szeplő virított az arcán. Pontosabban hetvenöt, mert egy - a hetvenhatodik - a füle cimpáján hivalkodott. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy ebben az utálkozásban Marcinak egyáltalán nem volt igaza. Mert helyre kis szeplői voltak. Csinosak, jóképűek, vidorak. A leg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Oscar Wilde: A boldog herceg
- mese
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mese a szeretetről , a tükörről és a szépségről
Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mese a szeretetről, a tükörről és a szépségről
Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:
Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű vo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A palóc kocsmáros és a rabló
palóc mese
Volt egyszer, hol nem volt, Palócföldön volt, - hogy hol pontosan, ne keresd, mert ma már nincs feltüntetve a térképen- volt egy kövér kocsmáros. Jól ment neki az üzlet, jól keresett. Vallásos révén természetesen nem csalt, nem csapott be soha senkit tudatosan. Büszke is volt erre, ki is hangsúlyozta gyakran. Bíztak is b... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pilinszky János:Apokrif
1
Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.
De virrasztván a számkivettetésben,|... |
|
|
|
|
|
