|
 |
|
|
...,,Könnyes szemmel néztem a képedet,
felidéztem ezerszer fájó emléket,
ezer könnycseppet ejtettem érted,
sok éjszakát sírtam át érted,
szerettelek, s te mégis elhagytál,
akaratlanul is sokat bántottál,
hidd el nekem még most is szeretlek,
pedig elfelejtettél s már rég elvesztettelek..."
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elmult egy nap s te hol vagy?
Miért nem vagy mellettem,miért nem ölelsz, s fogod a kezem?
Nem tudtam régen mekkora kincs a szerelmed,most fáj érte
a szivem,mikor már elvesztettelek....
Nagy bünöm van nékem,ami fáj és éget,hogy megbántottalak téged..
Titokban rád gondolok, s fel nézek az égre,össze teszem a két kezem
s könyörgök hogy bocsáss meg nekem.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... félnem...
Egy ideig mégis boldoggá tett,
Életem fénypontja ez a pár hét lett,
Mikor azt hittem örökké tart a csoda,
Tovább kellett lépnem, de nem tudtam hova...
Elvesztettelek, s lelkem darabokra tört,
Engem az élet mindig is gyötört,
Érzéseim most fájdalom és magány egyvelege,
Szívem utálattal van megtelve...
Sötét pusztaság csupán, mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
mert örök szomorúság borzong benned,
mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod előttem.
Régóta enyém vagy. A Hegyen is te beszéltél velem?
Sokáig elvesztettelek, azért csábított a kentaurok
és pogány nők hívása.
Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még
szégyenkezve és kissé tartózkodóan,
mint a virág, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... emlék
Magamat, mindig meg nem értettnek éreztem
Ó, bárcsak törődnél velem
Pedig mindent elárul a szívem,
Mert én megóvnálak téged
De félek, örökre elvesztettelek
Rettegek, mert mindörökre magamra maradtam
És csak te tudnád enyhíteni fájdalmam
De nem talállak, nem látlak a sötétségtől
Örökre elszakítottak a kedvesemtől
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... esedezem,
Sírok, könyörgök, kétségbeesem,aztán fejemet emelem,
fájdalmamat átpréselem szempillámon,
könnyzár agyamon,
csendesen kioldom,
mennem kell, hiába harcolnom,
elvesztettelek, s a bánatban elveszthetem azt ki én vagyok.
Tudom Édesanyám, hallom még szavad,
" Az élet megy tovább gyerekek."
Magamban érezlek, s a kicsi Verában nézhet... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ki hal előbb meg? - tréfáltunk veled.
Egyszerre aztán elvesztettelek.
Ruháidat majd mind másoknak adtam.
Csak a hímzésed nem. Az zár alatt van.
És nem merem megnézni sohasem.
Most jó vagyok, amint te, kedvesem.
Háznépem ellátom pénzzel, vigasszal,
álmomban meg-megleplek ezzel-azzal...
Ez itt a sorsa a gazdagnak, szegénynek,
az istenek a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... őszinteség sincsen
mégis sötét fenyőfáknak
akik erdőkbe tömörülve ünneplik a békét
elpanaszolom hogy sajnállak
és még ez is csak önző részvét
nem az fáj hogy elvesztettelek
a szelíd fenyők fájnak
széttett karokkal ahogy zenére táncra várnak
mégis: téged kereslek és látlak
bennük csak hogy magamban már ne
míg ebben a lassú áprilisba... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
mert örök szomorúság borzong benned,
mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod előttem.
Régóta enyém vagy. A Hegyen is te beszéltél velem?
Sokáig elvesztettelek, azért csábított a kentaurok
és pogány nők hívása.
Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még
szégyenkezve és kissé tartózkodóan,
mint a virág, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mindent legyőz a szerelem!
Gondoltam, mi lesz velem, mi lesz ha te nem leszel velem.
De te menny! Ne gondolj arra, hogy könnyes szemmel búcsúztam el.
Tudom, már késő, elvesztettelek. Nem jössz vissza sohasem.
Arcod még most is látom, csak elmentél csendesen.
Valaki biztos, hogy téged is szeret,
valaki boldog, hogy veled lehet,
és valaki sze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt a fél éjen át,
most kettéválik és mint két kisértet,
nézi egymásba két élet magát.
És fáj, nagyon fáj, hogy egykor mi történt,
hogy elvesztettél s elvesztettelek.
Csak magamat tudtam méltónak hozzád
és hozzám méltónak csak tégedet.
Ha lelkünk vissza sohse forrni tört szét,
mondd, mért őrizzük frissnek a sebét?
Ami akkkor, rég... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megszerettelek
Nem tavasszal jöttél hozzám a szívembe mégis májust hoztál
Melletted oly szép az élet áldjon meg az Isten téged legyél az én párom
Akácfa virágos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Fáradt szavaim döcögnek hozzád,
miért hagytál magamra?
Összeborult bennem a világ,
halvány lett csókod rúzsos fintora.
Kezed rózsás illata még itt kísért,
bár vágyad mélyre halkult.
Emlőid óvtak, mint végső menedék,
lelkemből zokogom: elmúlt.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kerete foglalta a falat.*
-A tükör!
*kiáltott fel és kapott a homlokához.*
-Tehát nem álom volt!?
*kérdezte az ifjút, aki megrázta fejét.*... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mellettem soha nem féltél!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Most minden elrejt, elbújtat tőlem.
Most keserű a csend, hogy elvesztettelek.
Csak képzelem, hogy voltál, így nyugtatom a lelkem
Egy visszatérő álom, ami lassan véget ért.
Nem köszöntél el, csak az ég tudja, hogy miért.
Karodba ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Számomra megszűnt minden,
mi fontos volt nekem,
Mert elvesztettelek és most
nem vagy itt velem.
A víznek fodrán megszűnt
a nap csillogása,
A csillagoknak az égen
elhalt a ragyogása.
A madarak a fán
mind csöndben ülnek,
A jó dolgok az életben
mind kikerültek.
Szemedben a cs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mikor nem érhettelek
a teremtésről - mikor először fogtam szép kezed
a vándorlásról, harcokról és győzelmekről - mikor követtelek
a kétségekről és szenvedésről - mikor elvesztettelek
s a Megváltásról - mikor visszatértél, s a két út újra egybe lett.
Nézd, Kedvesem!
Életem!
Mindenem!
milyen szép voltál akkor,
s milyen szép vagy mos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mikor nem érhettelek
a teremtésről - mikor először fogtam szép kezed
a vándorlásról, harcokról és győzelmekről - mikor követtelek
a kétségekről és szenvedésről - mikor elvesztettelek
s a Megváltásról - mikor visszatértél, s a két út újra egybe lett.
Nézd, Kedvesem!
Életem!
Mindenem!
milyen szép voltál akkor,
s milyen szép vagy mos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Őri István:Dosszié a szerelemről
Dosszié lett a szerelemből
tele papírfecnikkel, képekkel és álmokkal,
reményekkel, örömökkel, tévedésekkel...
és itt egy fax is az Ő kézírásával:
a legdrágább kincs nekem!...
Amikor ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az ... |
|
|
|
|
|
