|
|
|
... hangba zár:
Soha, soha, soha már.
Míg a holló lelkem búját mosolygássá bűvölé át,
Én egy zsöllye-székre dőltem... szemben a szobor s madár.
Szék bársonyán elheverve, képzeletet képzeletre
Halmozék, hogy eltaláljam, vajon mit vél, mire vár
Ez a baljós, furcsa, rémes, czinga, szörnyü, vén madár,
Igy károgva: soha már.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... egy hangba zár:
Soha, soha, soha már.
Míg a holló lelkem búját mosolygássá bűvölé át,
Én egy zsöllye-székre dőltem... szemben a szobor s madár.
Szék bársonyán elheverve, képzeletet képzeletre
Halmozék, hogy eltaláljam, vajon mit vél, mire vár
Ez a baljós, furcsa, rémes, czinga, szörnyü, vén madár,
Igy károgva: soha már.
Ezt forga... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
ÉMILE ZOLA
Tisztes úriház
1
Octave a Lyoni pályaudvaron bérkocsiba ült három utazókosarával, befelé hajtatott a városba. A Neuve-Saint-Augustin utcában kocsitorlódás állította meg, és a fiata... |
|
|
|
|
|
|
|
... egy hangba zár:
Soha, soha, soha már.
Míg a holló lelkem búját mosolygássá bűvölé át,
Én egy zsöllye-székre dőltem... szemben a szobor s madár.
Szék bársonyán elheverve, képzeletet képzeletre
Halmozék, hogy eltaláljam, vajon mit vél, mire vár
Ez a baljós, furcsa, rémes, czinga, szörnyü, vén madár,
Igy károgva: soha már.
Ezt forga... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egy hangba zár:
Soha, soha, soha már.
Míg a holló lelkem búját mosolygássá bűvölé át,
Én egy zsöllye-székre dőltem... szemben a szobor s madár.
Szék bársonyán elheverve, képzeletet képzeletre
Halmozék, hogy eltaláljam, vajon mit vél, mire vár
Ez a baljós, furcsa, rémes, czinga, szörnyü, vén madár,
Igy károgva: soha már.
Ezt forga... |
|
|
|
|
|
|
|
...
TÉL. KÖDÖS, FÉLELMETES, sötét tél. Csikorgó éjszakák kísértetjárása. Sötétbevesző halálos délutánok, fojtogató magány. Mikor a mély völgyeket lila árnyékok lakják s a néma fehér mezőkön, ha elfut a szemünk, eszünkbe jut, hogy meghalunk egyszer.
Tél. Komisz, kegyetlen, régi ismerős. Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá. Ott volt velünk a pusztán. Orromban é... |
|
|
|
|
|
|
|
... napot,
a háztetőkön épphogy élőt,
a fejükön, a hajukon
rajongva érezzék az élők.
Kis napot adj, kicsiny napot,
kifordultat, elveszítettet,
amilyen jut, ha elhever,
egy nyitott ingű tizedesnek
Kis napot adj, kicsiny napot,
nem nyarat kérek, csak hogy este
húsba burkolt csontjaimat
valami átmelegíthesse,
k... |
|
|
|
|
|