|
|
|
Dzsida Jenő : Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és... |
|
|
|
|
|
|
|
A kis piktor beszéli
Ezer virágzás, ezer álom,
ezer szín táncol palettámon.
Hódító egész világ ellen:
művész vagyok. - De nincs modellem.
Beszélnek rólam: "Egyszerű
kicsi piktor és kékszemű,
haja gesztenyeszínű, göndör.
Néha búsul és néha flörtöl.
A csókja jó és csókra kész,
de modellt áll... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint a bolond csillag
Mint a bolond csillag, futok.
Föld alá, vagy mennybe jutok?
Mi lesz holnap, nem kérdem én:
megállok a föld peremén.
Ott állok meg, ahol a vég,
ahol a futásból elég,
hol jégbe fagy a fürge szán,
a regény végső oldalán.
Éljen a bor! Éljen a fény!
Búcsuzik egy korhely legény,
búc... |
|
|
|
|
|
|
|
Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Estharangok
Biborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fü között egy tücsök círipel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
De most!... valami jóleső meleg
... |
|
|
|
|
|
|
|
Tíz parancsolat
- Töredék. -
I.
Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törő... |
|
|
|
|
|
|
|
Jámbor beszéd magamról
Vándor voltam, koldus,
vándor, mint a gólya.
Kurjongattam olykor,
Isten csavargója.
Úti feszületnél
mindíg csöndes lettem,
bozontos kutyámmal
álldogáltunk ketten.
Tiszta fa-sarúval
jártam síkot, dombot
s be-betartogattam,
amit Krisztus mondott.
Meg nem botrán... |
|
|
|
|
|
|
|
Pasztell
Nézel hajló tölgyfa-ágat,
gyomokat, miket kivágat
mord paranccsal zordon kertész,
széles paddal vár a kert-rész
sűrüje, hogy tűnj el, vessz el
jobbkezedben Sokratesszel.
Délutánra enyhe, szőke
fény esik a háztetőkre
s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány
galamb búg az eresz alján.
Alkonyatra sásos zugnak|... |
|
|
|
|
|
|
|
Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?
Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?
Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?
Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?
Ví... |
|
|
|
|
|
|
|
Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhi... |
|
|
|
|
|
|
|
Az én kérésem
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immár tudom, hogy nem maradnak itt,
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, -
Az élet erre lassan megtanít.
Mert mi az élet? Percek rohanása;
Fagyos viharként száguld mindenik,
Mögöttük sír a kertek pusztulása,
S a rózsabokrot földig letörik.
Illatos szirmok,... |
|
|
|
|
|
|
|
A gyűrű és a kendő
I.
Élt egyszer egy hős királyfi,
Olyan büszke, szép, királyi,
Mint erdőnek szálfenyője
Hegynek ormán, fent a légbe'.
Hű babája, kedves párja
Egy falusi kis leányka;
Megigéző, bűvös lénye
Minden ember szemefénye,
Arca szépség és a teste
Oly hajlékony, olyan lenge,
Mint a rétek kis v... |
|
|
|
|
|
|
|
... sajtót, és az irodalmi életet. Elég, ha K(?)csú Sándor, Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Koós Károly, Bánffy Miklós, Ligeti Ernő, Karácsonyi Benő, Krenner Miklós (Spectator), Nyírő József, Dzsida Jenő, Gredinár Aurél, és a fiatalabbak közül Dávid Iván, Horosz Béla, Ványolós István, Nemes Ferenc, Nagy Elek, Bíró János, Köves Miklós neveit említem a teljesség igénye nélkül.
Itt je... |
|
|
|
|
|
|
|
Szonett /Kócsy Böskének
E délelőttön, mint a renyhe, holt só
olvad fel ringó tengerek vizében,
úgy oldódok fel én e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.
Ki tudja, mért: mostanában csak olcsó
igéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már, hajam utál... |
|
|
|
|
|
|
|
..."Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
Felejtsd el arcom romló földi mását".
(Dzsida Jenő)... |
|
|
|
|
|
|
|
... amit megtehettem,|... |
|
|
|
|
|
|
|
Dzsida Jenő: Az én kérésem
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immáron tudom, hogy nem maradhatnak itt.
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben,-
Az élet erre lassan megtanít.
Mert mi az élet? Percek rohanása;
fagyos viharként száguld mindenik,
Mögöttük sír a kertek pusztulása,
S a rózsabokrot földig letörik.
Illatos szi... |
|
|
|
|
|
|
|
ŐSZI DALOK
1.
Gondolok az elmúlt nyárra,
Istenem, be más világ van,
Mint amikor utoljára
Erre jártam.
Amikor dalos madárkák
Vidám raja szállt felettem
S én a tisztás vadvirágát
Szedegettem.... |
|
|
|
|
|
|
|
KÖNNYŰ VÁGY ÉS KÖNNYŰ ÉLET
Könnyű vágy és könnyű élet,
tisztaság, tisztaság.
Könnyű szavunk játékosan
visszavág, visszavág,
pattog, mint a gumilabda,
ide is, oda is,
s holnapután eltűnőben
híre is, pora is.
Isten arca ... |
|
|
|
|
|
|
|
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely cs... |
|
|
|
|
|