|
 |
|
|
... elindultál a küzdelem és a hírnév rögös útján, ahogyan én is tettem, mikor annyi idős voltam, mint most te… A csillogás a szemedben mindent elárul, sok kaland vár még rád, érzem öreg csontjaimban" - szól hozzád híres-hírhedt ősöd.
S felidézve a régi szép időket, felajánlja, hogy néhány kis aprósággal szívesen a segítségedre lesz az utad során. Válassz hát, milyen örökséget k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... az én életem Istenéhez.
Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még há... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... füstölő,
csukódó pillán
utolsó villá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ablakot, innen az ágyamból is látom, ahogy lefelé siető patakocskákat képez az üvegen.
Tudom, hogy el fog jönni. Érzem. Olyan biztosan érzem valahol itt benn mélyen, egészen a csontjaimban, hogy az már önmagában is dermesztő. De még inkább az az, hogy tudom, bármit is akar tenni velem, hagyni fogom. Mint ahogy délután is tűrtem, hogy megérintsen, hogy megcsókoljon. És élvezte... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... meg a templom vezetője és az ott ülő, a hierarchiában alacsonyabb rangot betöltő személyek között, amikor az utóbbiak lábát megmossa az elöljáró.
Ministráns koromból még mindig csontjaimban érzem a templom hidegét és a víz illatát, a térdelő idős, őszhajú kanonokot, aki káplánjai lábát mosta, majd szárította.
A praktikusság emberi voltára is visszaemlékszem, és magamba... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... maradéka
Csupasz bokámig, már térdemig ér a sár
Túlélni nem a kiváltságosok hagyatéka.
Állok, csak állok, mint kit elfeledtek
A mocskos víz lelkem utolsó zugát is ellepi
Csontjaimban hideg szél járta fájdalom
Éhem, szomjam az elsöprő vihar se oltja ki
Előttetek állok, kinek bírái vagytok mind
Néma szavaim értetek kiáltanak
M... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... füstölő,
csukódó pillán
utolsó villá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kányádi Sándor:
Eső
hosszú szárazság után amikor
végre megered és dobol dobol a tetőn
anatóliáig nyújtózik bennem az ősi
földműves tér és idő ropog a csontjaimban
boldogságom a szerelem gyönyörű
nap-éjegyenlőségeihez hasonlatos
szívem is fölveszi az egyre
szaporázó-csöndesedő ütemet és
érzem amint a bódult föld
lassan ele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban. De még áldottabb legyen a "négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert Ő elev... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... érzem, még nem lehetek felkészülve arra a hihetetlen boldogságra, ami most rám vár. Mikor szád a számhoz ér, mint áramütés, úgy rohan át testemen a gyönyör, belebújik minden porcikámba, csontjaimban vibrál. Mézédes vagy. Nyelveinkkel először óvatosan tapogatózva fedezzük fel egymást, s ahogy a vágy egyre jobban átjárja testünket, mindinkább követelődzőbbé, hevesebbé válnak csókjai... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ablakot, innen az ágyamból is látom, ahogy lefelé siető patakocskákat képez az üvegen.
Tudom, hogy el fog jönni. Érzem. Olyan biztosan érzem valahol itt benn mélyen, egészen a csontjaimban, hogy az már önmagában is dermesztő. De még inkább az az, hogy tudom, bármit is akar tenni velem, hagyni fogom. Mint ahogy délután is tűrtem, hogy megérintsen, hogy megcsókoljon. És élvezt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lehull, vagy felszáll. Céltalanba.
A gyökeret ki látta? Senki sem!
S az ágakat? A fenti végtelenbe
rejtette el a lenti végtelen.
Csak most, hogy már a csontjaimban érzem,
döbbenek rá, mily csapda az Idő!
Ki állította nekünk, nem tudom, de
félelmetes és megszégyenítő.
Minden elmúlás az, hiszen az élet
síró nincs lesz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... imát.
Minden lehull, vagy felszáll. Céltalanba.
A gyökeret ki látta? Senki sem!
S az ágakat? A fenti végtelenbe
rejtette el a lenti végtelen.
Csak most, hogy már a csontjaimban érzem,
döbbenek rá, mily csapda az Idő!
Ki állította nekünk, nem tudom, de
félelmetes és megszégyenítő.
Minden elmúlás az, hiszen az élet
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... füstölő,
csukódó pillán
utolsó villám,
nyíló testeddel
karolón ringató.
Te harcon áldás,
búvó mosolygás,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Istenéhez.
10. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
11. Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
12. Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mer... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mező erős szagával a számban
tested szikláira köthet a kínzó képzelet,
meg nem oldja boldog láncainkat az új tavasz.
Csengesz, csengesz a csontjaimban
az alig hallható vihar visszhangjaként.
Egy másik égen úszik most a párnánk,
édes esők hajója, s a fulladozó öröm ágya
úgy ragyog ki a zárt a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lehull, vagy felszáll. Céltalanba.
A gyökeret ki látta? Senki sem!
S az ágakat? A fenti végtelenbe
rejtette el a lenti végtelen.
Csak most, hogy már a csontjaimban érzem,
döbbenek rá, mily csapda az Idő!
Ki állította nekünk, nem tudom, de
félelmetes és megszégyenítő.
Minden elmúlás az, hiszen az élet
síró nincs lesz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban. De még áldottabb legyen a „négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert Ő elev... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban. De még áldottabb legyen a "négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert Ő elev... |
|
|
|
|
|
