|
 |
|
|
Erich Kästner
A piramis
A: A kövek, melyekből a piramisok állnak,
egymáshoz nagyon hasonlítanak.
Mondhatni, csak egy ponton differálnak:
az alsó kövek többet hordanak.
B: Ki alul van, izzad, míg hűsöl a felső,
de ha zúgolódnak is a kövek:
vén szabály, hogy mindenki nem lehet első,
és az alsóknak mindig nehezebb.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egy korty törkölyt ivott.
Rágyújtott. Aztán köhécselt a csendben
s az egyunalmú égre ásított.
Kopott volt már, akár az őszi,
fülledt avarban rothadó levél.
Hetvenhat év... Hány néma, szürke reggel
annak, ki már csak magával beszél.
Neve se volt. Vagy hogyha volt is,
kit érdekelt, ki törődött vele?
Tudták a fák és őrizték a r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Kosztolányi Dezső - Este, este...
Este, este...
Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Als... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Kosztolányi Dezső - Mikor az este hirtelen leszáll,
Mikor az este hirtelen leszáll,
olyan a kertünk, mint a temető.
Szomorkodik a vén jegenye-szál,
s a hold ezüst lepelbe leng elő.
Sápadva bolygom át a régi kertet,
a vén akácok látnak s megijednek.
A kisgyerek lehúnyja a fejét,
és fél az éj. És reszket a s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... [/kep]
Az öreg szolga mennyit hurcolá
Izmos karján a két szép magzatot...
Az öreg szolga balsorsuk felett
Mennyi keserű könyet hullatott!
A várba szép ifjú levente jött,
Ki dalt, regéket vert a citerán;
S dús kérőjének az oltár előtt
Nem-et mondott a halovány leány.
Haragjában szörnyű volt a nagyur...
Az asszony némán s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kertét, e helynek hallgatag kertésze.
Ugy szeretek én a halálról beszélni,
Kivált az olyannal, aki nem fél tőle;
Legkivált kelmeddel, aki ugy ösméri,
Ki szolgálatában örven évet tölte.
Bizony sok szép idő! már számát se tudja:
Annyi idő alatt mennyi sír... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Kosztolányi Dezső - A rokonok.
A rokonok.
Szelídek és nyugodtak.
Ez székely, az meg lágy és bús magyar.
Dülledt szemekkel hajnalig boroznak,
az egyik régi verseket szaval,
hogy mikor Pesten iskolába járt,
mint tépte a rózsákat és a lányt.
A többi sóhajt, ejh-hajh, megvirrad még,
és megvirrad, a nap fejü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elhal és minden szín kiég,
Áll az esti varázslat: és minden csupa kék!
Oh perc, feledhetetlen, mikor a tömeglélek
Is érzi, hogy a tűnt nap egy kis tovatünt élet...
A szíven át most kósza vágy lágy hulláma illan,
Míg az árnyban kocsik lámpás-csillaga csillan.
Oh, tavasz-esték: halk szél... heve könnyű sohajnak...
Édes szemek... szelíd kéz... epedv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Albert Samain - A bacchánsnő
Szerelmem győzhetetlen. És szerelmem kegyetlen.
Vannak, tudom, szivek, mint a harmat s a hó,
De engem, meztelent, a kéj mindenható
Talpa tipor, s ragály lakik az én szivemben.
Lágy az én ajakam, és az én csípőm érett,
Mint két súlyos gyümölcs, emlőm halkan lelankad,
S mint csóktanyák vé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lába mellett, elnyúlva, lomha-szépen
Skót agarak hevernek, szemükben méla tűz,
S ha olykor int az úrnő, a két eb vadat űz,
Szimbólum-vadakat Vágy s Álom erdejében.
Kedvenc apródja is van; ennek a neve: Nemrég,
Úrnőjének fölolvas, zsongító verset, halkan,
S ő, tulipán kezében, így várja, mozdulatlan,
Hogy a szók titkos lelkűk lelkében kilehe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elhal és minden szín kiég,
Áll az esti varázslat: és minden csupa kék!
Oh perc, feledhetetlen, mikor a tömeglélek
Is érzi, hogy a tűnt nap egy kis tovatünt élet...
A szíven át most kósza vágy lágy hulláma illan,
Míg az árnyban kocsik lámpás-csillaga csillan.
Oh, tavasz-esték: halk szél... heve könnyű sohajnak...
Édes szemek... szelíd kéz... epedv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Albert Samain - A bacchánsnő
Szerelmem győzhetetlen. És szerelmem kegyetlen.
Vannak, tudom, szivek, mint a harmat s a hó,
De engem, meztelent, a kéj mindenható
Talpa tipor, s ragály lakik az én szivemben.
Lágy az én ajakam, és az én csípőm érett,
Mint két súlyos gyümölcs, emlőm halkan lelankad,
S mint csóktanyák vé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lába mellett, elnyúlva, lomha-szépen
Skót agarak hevernek, szemükben méla tűz,
S ha olykor int az úrnő, a két eb vadat űz,
Szimbólum-vadakat Vágy s Álom erdejében.
Kedvenc apródja is van; ennek a neve: Nemrég,
Úrnőjének fölolvas, zsongító verset, halkan,
S ő, tulipán kezében, így várja, mozdulatlan,
Hogy a szók titkos lelkűk lelkében kilehe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Diósgyőr.
Tudjátok-e, hol van Diós-Győr?
Láttátok a regényes tájt:
A bércet és barlangot, melyet
Az őserő építe, vájt?
Az óriási hegymedencét,
Vizének zöld mélységivel,
Melyen egy-egy benyúlt merész ág
Rezgő képét teríti el.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tompa Mihály - Virágregék.
Előhang.
Szent természet! dajkálkodó anyám,
Szeretlek én kimondhatatlanul!
Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sarjad, ha hull.
Tanulni menvén hozzád: megjövök
Édes kincsekkel, mint a fürge méh,
Megkönnyebbűlök karjaid között,
Ha szivem bú, szemem köny terhelé.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Alfred de Musset - A hold balladája
A hold a barna éjben
A torony sárgaszín
Hegyében
Ült, mint a pont az i-n.
Oh hold! tán cérnán enged
Egy bús kéz föld iránt,
S lenget,
S szemközt s profilba ránt?
Félszemmel néz az este?
Vagy egy álcás cherub
Les le:
És sárga maszkja rút?
Vagy é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Alfred de Musset - Velence
Velencén rőt az este,
nem ing a bárka teste,
nyugszik halásza mind,
lámpás sem int.
De űlve esti parton
a bronz oroszlán zordon
s nehéz talpat emel
az égre fel.
Körül, a habban ázva,
hajók s dereglyék száza,
mint halk kócsagsereg,
úgy szendereg.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lapúlt
Reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva
A reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.
Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából
Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt,
S kit újra s újra vár a kék és merev távol,
Megvetlek Európa, únt gátú, ócska föld!
Im é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Alfred de Musset - A hold balladája
A hold a barna éjben
A torony sárgaszín
Hegyében
Ült, mint a pont az i-n.
Oh hold! tán cérnán enged
Egy bús kéz föld iránt,
S lenget,
S szemközt s profilba ránt?
Félszemmel néz az este?
Vagy egy álcás cherub
Les le:
És sárga maszkja rút?
Vagy é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Alfred de Musset - Velence
Velencén rőt az este,
nem ing a bárka teste,
nyugszik halásza mind,
lámpás sem int.
De űlve esti parton
a bronz oroszlán zordon
s nehéz talpat emel
az égre fel.
Körül, a habban ázva,
hajók s dereglyék száza,
mint halk kócsagsereg,
úgy szendereg.
|... |
|
|
|
|
|
